Sziasztok, fészekrakók-csinosítgatók! ;-)) lárvalányhaj megígérte, és meg is írta belsős-összekacsintós elemekkel megspékelt, valóban hiánypótló posztját.

A Modoros Lakberendező általában olyan háztartásbeli, akinek még nincs gyereke, illetve a gyerekei már kirepültek. A Modoros Lakberendező így az egész napját egyedül tölti, és temérdek szabadidejét a közös fészek csinosítgatására fordítja. Nap mint nap újabb kreatív ötlettel áll elő, legyen bár szó a lakástextilekről (összeillő muszlinfüggönyök vásárlása az egész lakásba), szőnyegekről, szekrénysorról, illatgyertyákról, vagy pedig új, bohókás, mediterrán stílusú falfestésről.

Kora délután jön A modoros lakberendező, addig pedig ugorjatok át egy kis latinos műveltségért :-))

Várom továbbá a kocka el van vetve, fiatalság-bolondság, stb. bölcsességeket, természetesen deákul!

Egy olyan fél éve már felsoroltunk a számunkra meghatározó főnöktípusok közül párat, de túl igazságtalan lenne az élet és mi is, ha a beosztottakat kihagynánk az összeállításból. Korábban úgyis kiderült: a többség legjobban a beskatulyázásokat élvezi, ne rontsuk hát el a szórakozásukat!

Kit értek hát "a beosztottak" alatt egy vállalatnál, vagy akár kisebb cégnél? Ebben az esetben csakis olyanokat veszünk sorra, akik (egyelőre) semmilyen vezetői funkciót nem látnak el.

A "nekem jár"-beosztott:

Illethettem volna a "klasszikus" névvel is, de az túl sokat hagyott volna a képzelőerőtökre. A "nekem jár"-beosztott az örök elégedetlenkedő, az önkritikával nem rendelkező csinovnyik.

Kedd délelőtt, ünnepélyes keretek között közösen lerakta a ráróspusztai új Ipoly-híd alapkövét Miroslav Lajčák szlovák, és Balázs Péter magyar külügyminiszter.

Ahogy Balázs Péter az alapkőletétel után rámutatott: egy híd újjáépítése mindig szimbolikus jelentőséggel bír: megépítésével nemcsak egy, a folyót átívelő műtárgy fog létesülni, hanem egyfajta kapocsként hozhat új pezsgést a határmenti régió, az itt egymással évszázadok óta békességben élő szlovák és magyar lakosok életébe. Nem csupán a határokon átnyúló regionális együttműködés, de a két ország egymáshoz való közeledése jegyében is kiemelkedően fontos a mai nap - hangsúlyozta a magyar külügyminiszter.

Volt még réges-régen szó a modoros fiatal párokról - na most viszont inkább az egyre jobban összenövő, addigi környezetüket fokozatosan megtagadó, majd velük szembeforduló, egymásra utalt párokról szeretnék írni.

A romantikus filmek legtöbbször úgy végződnek, hogy a szerelmesek egymásra találnak vagy összeházasodnak, erről szerintem már többen hallottunk. Na de kérdezhetnők, mi történik ezután?

Aki egy irányításmániás partnert fog ki, de szeretne addigi kedvteléseinek továbbra is hódolni, a lehető legkevesebbről lemondani a béke kedvéért, ott folyamatos harc és szenvedés következik. Lehet az életfogytig tartó kompromisszumot (behódolást), vagy a könnyebb utat választani; külön utakon folytatni. De ma nem ez a téma.

Az ifjú közgazdász általában valamilyen multinacionális cég pénzügyi szolgáltató központjában lelhető fel - munkaköréhez szervesen kapcsolódó tanulmányait pár éve fejezte csupán be.

Ahogy az egyetemistáknál úgy általánosságban is már megfigyelhettük, a kezdeti félévek során ő is azonnal elkezd együtt lélegezni a szakmai világgal: figyeli a tőzsdei híreket, értelmezi a híreket rokonainak, ismerőseinek.

-Hát tudjátok, az itt a büdös nagy helyzet Magyarországon, hogy az inaktivitási ráta világszinten mérve is extrém, és ebből következően a választásokat is az inaktívak döntik el a mindenféle populista ígéretnek köszönhetően.

Legtöbbször mindenféle tudományos háttérmunkát mellőzve, a saját környezetemben szerzett tapasztalataimból merítek és ítélek - sokak szerint bizonyára elhamarkodottan. Folytatom ezt a kedves szokásomat ma is.

A marihuána mintha mostanában kevésbé lenne elterjedt, mint 5-10 éve (vagy csak öregszünk), de kitartó fogyasztói továbbra sem tágítanak. Ahogy nosferato cigis posztjában is megbizonyosodhattunk róla, minden más szenvedélybetegséghez hasonlóan itt is a legritkább esetben ismeri be a fogyasztó, hogy rá van szokva. A tényleges mennyiségnél lényegesen kevesebbet vall csak be - az elszívott grammok helyett pl. a vásároltat emlegeti, vagy egyenesen hazudik. 

El Topo kedves törzsolvasónk hozta fel az egyik kommentjében, hogy volt már rendőr barátnője, akihez számtalan kedves emlék köti.

Mivel többen is biztattuk egy részletesebb beszámoló megírására, meg is lepett minket egy szép levélkével - olvassátok szeretettel:

Ha az embernek rendőr barátnője van, akkor hamar észreveszi, hogy alternatív nyelvet beszél. Magyarul, de mégis valahogy idegenül.

...a busz pedig megérkezik Aszódra, hogy az osztály testületileg elsétáljon az Evangélikus Gimnáziumhoz.

-Lányok-fiúk, mindenki megvan? Akkor itt most szépen mindenki fölemeli a kis senekét, elpakolja az elemózsiát és összecsomagolja a motyóját, mert megtekintjük Petőfi egykori gimnáziumát.

Na kérem szépen, Alexandra hercegnő írta meg a Lakótársat keresünk magyar, írásos változatának első epizódját - mi tagadás, én is ráismertem egynehány múltbéli társbérlőmre. Be szép is volt!

Mindkettőnk munkáját becsüljétek meg, mert mire átírtam ékezetesre a levelet, mindenből hármat láttam.

 

A modoros cserediák fél- vagy egy évet tölt egy külföldi ország tanintézményében, Erasmus ösztöndíjjal vagy anélkül. Visszaemlékezve erre az időre, ezt nevezi „the time of my life”, pátoszi magaslatokba emeli a szülő- és felügyeletmentes, EU által pénzügyileg finanszírozott féléves bulizást/drogozást/csajozást, illetve pasizást.

Na ilyen is rég volt, de akkor most kaptok pár kis modormorzsát, kis pellengért! Elnézést mindenkitől, akik már hónapok óta reménykedve lesik a Modoros hasábjait, de először mindig azt próbáljuk meg kitalálni, hogy a beküldött, rövid anyagokat hogyan tudnánk felhasználni - beépíteni egy saját posztba, vagy inkább egy közös olvasóiba.

Kezdjük hát.

Rékuc hívta fel figyelmünket egy elég modoros szövegrészre:

'egy jó bulira is nyitott vagyok, ha van hozzá egy kellemes társaság, alkalom és hely - akár otthon, házibuli formájában is (ilyenkor előkerülhet valamilyen társasjáték vagy kártya is, pld. UNO)'

A whiskeys után azt hittem, nehéz lesz egy hasonló, számunkra ismeretlen mozgalmat elétek tárni, de nem tartott sokáig ez az állapot: a. és Attku is úgy gondolták, hogy ide kívánkozik a szenvedélyes pipázó jellegzetes alakja.

a. észrevételei:

Csesszétek meg, modoros pipásokról miért nem volt még post?
Annak idején kezdő pipásként rátévedtem a pipaklub.hu-ra és azt láttam, hogy:

1: a pipaklubos arcok (=modoros pipások) szerint legalább annyira bonyolult megtömni egy pipát, mint felszállni egy sugárhajtású vadászgéppel,

A modoros blogger minden fontosabb évfordulón mérleget von, elemez, visszatekint, különösen az elsőn. Miért mi tennénk másképp?

Pontosan egy éve raktuk ki felütésként az első posztot, röviddel azután, hogy az addig álságos álcában alkotó Nyelvész Józsit 1-2 haverral lelepleztük. Pár nappal később Józsi A modoros kolléga írása máris címlapos lett, és azóta sem csitul a furfangos Index-blog.hu által is ösztönzött posztolási kényszer.

Szombat délután 3 a városligeti műjégpályánál, Roliék türelmesen várják a jobboldali sorban a négy órai nyitást.

-Te, és azt tudod, hogy mi a közös az új százasban meg a Hornban?

-Hát persze, mindkettő kicsi, kétszínű, és szart se ér. Lejárt.

-Az, bazmeg. Figyelj már, ezt kóstold meg: mentolos Pall Mall.

-Hülye, nem cigizek, tudod. Na jó, egy slukkot adjál. Pffffff, ez igen, nagyon finom, tényleg jó mentolos. Majd utána azért beveszek rá egy Tridentet, ott osztogatták a múltkor a Béesben. Fahéjas.

-Páhh. Hol osztogatták, a jégdiszkóban?

-Ja nem, még azon a Das Modul-koncerten.

 

Remélem, érintettek is olvassák majd, mert nem sok szakmai alapja van a mai posztnak - viselkedéstani annál inkább!

Fedőnévnek köszönjük szépen:

A blogon található írások az informatikusokról nagyszerűek, van is átfedés az azokban leírtak és az én jellemzéseim között, de ezt a csoportot specifikus informatikai érdeklődéssel rendelkező emberek alkotják, szóval talán szolgálhatok újdonsággal vagy érdekes részletekkel.

Nemrég részletes beszámolót közöltünk Marika néni és a 3.c menzás ebédjéről, de azért ne feledkezzünk meg a nap többi étkezéséről sem - persze tudom, ti már  a hozzászólásokban szinte mindent elmondtatok :-))

Furcsa visszagondolni, hogy az alsó tagozatos gyereket bent naponta négyszer is megetették (reggeli-tízórai-ebéd-uzsonna), én már nehezen állnék vissza erre a ritmusra. Na de nézzük, miken nevelkedett a fiatalság úgy húsz évvel ezelőtt!

A reggeli

Az iskola és a személyzet szerencsére mindig szem előtt tartja a felcseperedő kisemberek fokozott energia- és táplálékigényét. Mi más lehetne szebb indítása egy dolgos, szorgos tanítási napnak, mint a kalóriagazdag reggeli?

Basszátok meg, a Tibi tejtestvérének az ajtózárján valaki leütötte a cilindert, és kipakolták a laptopját, meg odaprátoltak a nappali közepére. Na, ebből a cilinder meg a laptop nem kam, de ha az odaszarás megtörtént volna, én egy gasztrobloggerre gyanakodnék. A Tibi meg most rohangál új netbookért, ha jól értelmezem, fasza lehet.

Szóval (gasztro)bloggerek. Azért is eszembe jutottak, mert a napokban láttam randomba egy kurvára dühös posztot a gasztrobloggeres modorposztról. Hát igen... :-) Lehet így is, meg lehet úgy is, hogy lazábbra veszed a feszengést, és megkérdezed a Tibit, hogy mégis mi a faszt akar a bloggal, miről szól, hol a jövő meg ilyenek. Ezeket és sok más kérdést tett fel most a Bloginterjú még nálunk is titokzatosabb szerkesztője. Olvassátok az interjút, ami szerintem a Tibienek az első evör. Van exkluzív kép, nálam szem is játszik, Tibitől egész alakos, izompólós. Na, erre varrjatok gombot. :-)

Jó olvasást Mindenkinek!

Kiindulva Pecséttörő máris klasszikus lakótelepi posztjából (dehogyis akadunk le a témáról) én először a mélyen tisztelt modoros olvasóközönség körében is  inkább sikeres nosztalgiahullámot szeretném meglovagolni. A jelen ráér.

Szinte minden gondolatomat a napirajz (fekete)gyémántcerkájú grafitemberének NYÁR '84 c. műve csalogatta felszínre, ezúton is nagyon köszönöm neki az alkalmi felhasználásra nagylelkűen átengedett illusztrációt.

Maradunk az oktatásnál: Tromb - ahogy fogalmazott - otthon kornyadozott, dögrováson volt, úgyhogy felelevenített ifjúkori emlékeit írásba is öntötte.

A középiskolai tanműhelyek kihalófélben lévő példánya a modorosság fáradhatatlan képviselője. Megjelenése, nyelvi leleménye egyaránt jellegzetes.

A modoros kollégákkal és az aranyos srácokkal kapcsolatban is előjött már ez a típus, de szerintem több figyelmet érdemelnének. Az önismétlésért, átfedésekért elnézést kérek: én még nem unom :-))

Természetesen mindannyian tudnánk a saját környezetünkből legalább egy olyan szoknyavadászt mondani, akinek már számtalan sikeres, munkahelyi hódítás áll a háta mögött, de ők (ma) nem annyira érdekesek, mert általában kevésbé jellemző rájuk a modorosság. Egyszerűen összejön nekik, és kész.