A 6.c osztály, ahogy Marika néni előre beharangozta, 1992. április 15-én elindul az egri osztálykirándulásra (ÁSÉS-fiúknak ajánlom a mait is).
Az iskola előtt már reggel héttől élénken gyülekeznek a gyerekek, párat a szülők is elkísérnek, hogy égessék kicsit kisfiukat a többiek előtt.
-Na Bubuska, olyan kis édes vagy az új, fémkeretes szemüvegedben, mint egy igazi professzor, na adjál egy puszit, aztán itthagylak a kisbarátaiddal és a Marika nénivel. Aztán ügyes legyél, csibe!
-Ó, Pulsay anyuka, nagyon köszönjük a múltkori segítségét a téli vásáron, meg a szuperfincsi pogácsákat, a kis Krisztián pedig nagyon igyekszik mostanában (megsimogatja a szöszke buksit), látszik, hogy kikérdezik tőle rendesen a leckét. Irodalomból nemsokára a négyesért felelünk, ugyebár?
A jeles eseményre kivikszolt, enyhén repedezett, műbőr Recbak-márkájú sportcipőt viselő és jobb kezében túrabotot szorongató, hátizsákos Marika néni persze sunyi féreg, Pulsay anyuka távozása után már rutinszerűen gyalázza a kis Krisztiánt.
-Anyádéknak is aztán volt gondjuk rád, látom! Szandálban osztálykirándulásra, kényelmes lesz?
-Bocsánat, Marika néni, csak elfelejtettem reggel, hogy ma lesz a kirándulás, és nagyon kapkodtunk az anyukámmal.
-Na édes fiam, ha a fejed nem lenne odaerősítve a nyakadhoz, azt is elfelejtenéd egyszer magaddal hozni.
A hatodik cé megjelenésén látszik, hogy igazi ünnepre készülnek a kiskamaszok. Bár Marikás legutóbb külön felhívta a fiúk-lányok figyelmét a konszolidált megjelenésre, természetesen látni lányoknál sminket, lakkozott körmöt, fiúknál alkalmi, nullásgéppel felnyírt hajat.
-Aszta Zoch, csak nem fodrásznál voltál?
-Nem, a bátyám vágta, nézd meg, eddig fel van nyírva!
Libbenti fel Szabolcs, a szintipopos félhosszú, lelógó, göndör fürtjeit, hogy láthatóvá váljon a körben szinte teljesen lekopaszított fej: a kirándulás tiszteletére még fekete-fehér Depeche Mode-pólóját, a bátyjától kölcsönkapott, bőrszalagon fityegő Bonanza-jelet és foncsorozott Lennon-napszemüvegét is felvette. Szintúgy magával hozta édesapja Casio menedzserkalkulátorát és az iskola melletti trafikban vásárolt walkie-talkie-kat. Ökörködni jó lesz.
Erőss Zsuzsika és anyagi gondokkal kevésbé küszködő, stréber barátnői is kicsípték magukat: Benetton márkájú pulóver, Adidas dzsoggingalsó, Puma sportcipő rugós cipőfűzővel, nyakukban a szülőktől kapott fényképezőgép, csuklójukon neonzöld vagy ciklámen karperec, és persze medálként a színes műanyag, áttetsző cumi.
Nem sokban különböznek tőlük megjelenésben a vagány csajok sem: márványkoptatott sztreccsfarmer, Budmil széldzseki, Budmil hátizsák. Persze a fodrász nem maradhatott el: mégis megkapták marcellinás frizurájukat feltűnő sminkkel. A vagány csajoknak a vagány fiúk már puszival, mutáló hangon köszönnek.
-Szevasztok, csajok, cupp-cupp! Te, nagyon patent ez a walkman, Kriszta! Panasonic PQR-110, most kaptad az ősöktől? De király, odavissza-játszós, X-bass - nekem ilyen rádiós Aiwám van, nem nagy szám, de legalább jó hangos meg van rajta equalizer meg rezgéscsillapító. Vettem is hozzá Sony sportfülhallgatót, össze tudom csukni, vízálló, minden. Persze az én walkmanem csakis G'n'R-t vesz be, a többit nem tűri: egyszerűen begyűri.
A vagány srácok hoztak 6 db. bébielemmel működő, kétkazettás, gyorsmásolós GoldStar magnót is, felváltva üvölt róluk a Don't Cry, az Enter Sandman, és persze a Dörömbölnek a vágyak. A szexuális utalásoknál cinkosan röhögnek egymásra, egyes szavakat trágárságokra átköltve.
-Jóó vagy az ágyban, és jól megbaszlak! Lehetnél akár a hű, a hű kurrrvám, de nem vagy hű, csak egy kis kurva! Hozzám és a négerekhez, na gyerünk!
-Egy ősi késztés bennem szinte szétszakítja a herémet, dörömbölnek a piiinák, maguk alá gyűrik a faaaszom!
Marikás szerencsére nem hallotta tisztán, mi folyik:
-Na gyerekek, mindenki megvan már?
-Nem, Marika néni kérem, még a Jokonicsy késik!
-Már megint az a körözött bűnöző Jokonicsy, hát várunk rá még öt percet, de egy másodperccel se többet! Mindenki elment vécére, kisdolog-nagydolog? Mert most aztán egy órán keresztül nem fogunk megállni, az biztos! Szóval mindenki intézze el még gyorsan a folyóügyeit bent az épületben.
Az úton előkerülnek az üdítők: mindenkinél kóla, 7up, Sprite és Fanta, rengeteg zacskó csipsz, cukor, csoki, Orbit meg Trident rágók. A rágó persze már csak cukormentes lehet, a cukros az rongálja a fogakat.
A vagány srácok lelkesen integetnek a mögöttük haladó autósoknak, egy-két elvetemült néha be is int, esetleg a III. Birodalomból ismert karjelzéssel próbál tisztelegni.
-Gyerekek, mit csináltatok, azt kérdezi a buszvezető bácsi, kidobott valaki valamit a buszból vagy mutogattatok?
-Á, egyiket se, Marika néni, mi történt?
-Hát itt bevágott elénk egy zsigulis, aztán fékezgetett meg integetett, de a buszvezető bácsi nem ijedt meg tőle szerencsére. Szóval semmit nem csináltatok, biztos?
-Dehogyis, mi soha!
Sokan nekiállnak walkmanezni, hiszen akkor minek hozták volna el - osztálykiránduláson pedig jó dolog a zenehallgatás, ha már nem vagyunk gánszosok vagy bonanzások. Népszerű walkmanezési módszer a fülhallgatók megosztása, mindenkinek egy - az átlátszó kazettákat (TDK 90 perces) Pax-utánzatú tollal tekerik vissza az elejére, hogy ezzel is kíméljék az elemet.
Mások inkább hobbifotózási hajlamaikat élik ki: már a buszból, menet közben rengeteg kockát lőnek el: szántóföldeket meg szőlőültetvényeket fotóznak vakuval. Biztos szép fotók lesznek.
Hamarosan megérkezünk az első állomásra: Erőss anyuka, az SZMK-titkár már fészkelődik...
Az utolsó 100 komment: