-Kedves nézőink, élőben jelentkezünk a Révkomáromi Nyári Lovagi Játékokról, ahol megpróbálunk észrevétlenül elvegyülni az ünneplő tömegben, és a helyieket az aktuális nyelvtörvény kapcsán pár szó erejéig mikrofonvégre kapni. Ahojte, môžeme hovoriť po maďarsky?

-Áno, persze, magyarok vagyunk, sziasztok.

-Hogy tetszenek a Játékok?

-Nagyon tetszenek, sokan jöttünk át Štúrovóból bulizni barátokkal, tartalmasak a programok, tavaly is voltunk, minden évben jövünk.

-Biztos ti is hallottatok az új szlovák nyelvtörvényről, amit Ivan Gašparovič államfő a minap írt alá, mi erről a véleményetek?

-Hát, én azt mondom, hogy nem nagyon foglalkozom a politikával, de mi eddig is beszélhettünk magyarul, ezután se lesz gond, meg azért a tévében rendesen kikommunikálták, hogy ez csak arra kell, hogy az államnyelv használatának legyen valami kerete, meg hogy az elangolosodás ellen. És az is fontos, hogy megtanuljunk rendesen szlovákul: a szüleink minket is szlovák iskolába járattak, hogy tudjunk majd később érvényesülni.

-Ez tényleg dicséretes. Hogy érzitek, van-e komolyabb feszültség a szlovákok és a magyarok között?

-Á, dehogyis. Itt nincsen semmi ellentét, békében megvagyunk egymással, együtt bulizunk, köszönünk egymásnak, meg hát összeköti a két nemzetet a közös múlt is. Én Novizamkiba járok egyetemre, soha nem ért semmilyen atrocitás azért, mert magyarul beszéltem volna. Rengeteg szlovák barátom van.

Úgy érzem, az ellentéteket csak és kizárólag a nagypolitika gerjeszti mindkét oldalon. A hétköznapi embereknek nincs problémája a másikkal, ez egyszerűen pártérdekek szembenállása. De hát ezeknek semmi se drága. Hülyék meg persze mindenhol vannak, de ez az utálat csak egyes marginális csoportoknak áll az érdekében. Mert hát könnyű Kárpát-medencéről beszélni nagy hanggal meg Szerdahelybe utazni óbégatva, amikor másnap mindenki hazamehet Budapestre, de mi meg itt maradunk. Úgy is mondhatnánk, hogy más kezével verik a csalánt.

-Te milyen nemzetiségűnek tartod magad?

-Én? Hát magyarok a szüleim, de csehszlovák, illetve szlovák tudatú is, végtére itt élünk és Csehszlovákiában születtünk. Meg hát nem mindegy? Végülis európai, és ami legfontosabb: EMBER, csupa nagybetűvel. Jó lenne már észrevenni, hogy ez a folyamatos acsarkodás, magyarkodás nem vezet semmi jóra. Mindegy, hogy az Orbán úr vagy a Szlota úr mit mond.

-Legyen ez a végszó. Köszönjük szépen a beszélgetést, és további jó bulizást kívánok!

...

-Sziasztok, látom, a ti egyenpólótokon a Slovenská škola v Santov címere látható, esetleg megpróbálhatjuk po slovensky?

-Hát, tanulunk, tanulunk, de nem tudunk olyan jól, štíry parky, ennyi.

-Rendben, semmi gond. És mi járatban vagytok itt a Játékokon?

-A testvériskolánkat látogattuk meg a pilisszántói néptánccsoporttal, felléptünk az iskolanapokon, néhányan szavaltak, énekeltek is.

-Fantasztikus. Nektek mit jelent szlováknak, magyarországi szlováknak lenni?

-Hát, igazából nem sokat. Nagyon érdekes, hogy tanulhatjuk a nyelvet, hogy ápoljuk a hagyományainkat. Sajnos már a nagyszüleink se nagyon beszélnek jól tótul, egymás között néha használják, de mi csak magyarul tudunk.

-A szlovák diákcsoportokkal hogy kommunikáltok?

-Hát, többnyire magyarul, de ha északabbról jön valaki, akkor angolul, vagy néha az itteni magyarok fordítanak.

-Éreztek-e bármiféle ellentétet a szlovákiai és a magyarországi fiatalok között?

-Nem, ellentét az nincsen semmiféle. A fiatalok elég jól kijönnek egymással mindenhol a világban, gyorsan megtaláljuk a közös hangot. Csak a politikusok hatalomvágya meg a pénz szítják az ellentétet.

-Bizony, a fiataloktól még bőven volna mit tanulnia a pártoknak meg a politikusoknak. Köszönjük szépen, hogy szakítottatok ránk egy kis időt - további jó mulatást kívánunk!