-Ez itt a Politikai Történetmesélés Podkaszt. Köszöntöm stúdiónkban Nagy Modor Tibor politikai elemzőt, az Inkumbens Aspektus Intézet vezető elemzőjét. Mivel évtizedek óta ismerjük egymást, és még együtt kezdtünk anno a blog.hu-nál is és rengeteg közös kalandban volt részünk, ezért tegeződni fogunk. Szervusz!

-Jó napot kívánok. Köszöntöm a hallgatókat, de téged és a nézőket nem.

Igen, valóban fontos dolog a tegeződés, és hogy a Kedves Hallgatók is értsék ezt a különös udvariassági formulát. Bevallom, Jómagam is nagy híve vagyok a tegeződésnek. Így mindkettőnknek könnyebb, ne játsszuk meg magunkat. Mint jól tudjuk, a ma is ismert magázódás - valójában önözés - valójában csak egy Habsburg-maradvány, amit az Ihr-féle Höflichkeitsform mintájára alkottak meg frankensteini módon alig hovatovább uszkve kétszáz esztendővel ezelébb. S mint olyan, modoroskodó, nemzetidegen - hisz' régebben az urakat, királyokat is tegezte a nép. De Schwamm drüber.

Baszek, Tibi. Én ezt betiltanám. Ezt, hogy emberek egyfajta fém-esernyőként használják a kocsijaikat. Ezért adtuk át az életteret az autóknak, ezért mentek tönkre a városok. Igen, akinek autója van, az fizessen. És aki vidékre költözött, az ne használja a városom infrastruktúráját, az járjon csak szépen a csomádi meg fóti Müpákba, parkolgasson ott, Diósdon meg Inárcson, szopjon migráns-akkugyárat. Mondjuk ezeket a Lidaldin kívül úgyes érdekli semmi.

Reggelente számolom bazmeg, a villamosról, hogy hány autóban ülnek egynél többen, és kecc, úgy tízből egy az arány. De ez van. Amíg a legzöldebb, hazug népsanyargató multinál is az az alapjuttatás középvezetői szinttől fölfele, hogy egy dízel Oktávijába pöföghetsz végig a városon az irodaház mélygarázsába, addig ez lesz. Önző, mocskos, szemét népség.

Mert nekem a Fidesz a vallás, a Hit. Márpedig nem támadunk senkit a hite, a vallása, a meggyőződése miatt. Ugye.

A Fidesz nekem a származásom, az identitásom, a hazám is egyben. Bárkinek a származását, identitását, hazáját kigúnyolni, támadni undorító dolog.

Talán már mind megszoktuk, és megtanultunk a konstans gyűlöletben, megvetésben, szeretetmegvonásban élni - hiszen bár mi vagyunk közismerten a képzetlenebbek, butábbak, valahogy mégis mindig a mi pártszövetségünk gyűjti be az aktuálisan elérhető szavazatok többségét.

/Forrás: Modor Tíbea/

Ez persze most legyen is mindegy - de mivel nem mindenki látogatja rendszeresen a szabadtéri fitneszparkokat, dodzsókat, konditermeket, érthető, ha a vérszomjas ellenzéki tábortól félünk, rettegünk. Igen, félnek az emberek, és ezek az emberek "mi" vagyunk, fideszesek.

-Kellemes BÚÉK-ot kívánunk minden kedves nézőnknek és hallgatónknak, ez itt a Modoros újévi különkiadása. Sok szeretettel köszöntjük a telefonkészülék másik végén Nagy Modor Tibort, politikai elemzőt.

-Jó napot kívánok és napszak szerint a közönségnek, aki nézni fogja ezt. MERT GONDOLOM, NÉZNI FOGJA!

-Nos, térjünk rá inkább a tárgyra, kedves Tibor - szóval bizonyára Ön is, akárcsak én, elképesztően másnapos a rossz küszöbpálinkától, de kell a kattintás, úgyhogy vágjunk bele a lecsóba. Miért gondolja Ön, hogy Modor Peti újévi beszéde minden idők legjobb magyar politikai beszéde volt?

1. egy hónapon belül háromszor is megkérdeztük, hogy kér-e egy pohár szódát, pedig mondta már ezerszer, hogy nem szereti
2. nem keltünk fel szombaton 8-kor, pedig annyi teendő lenne (feladat van!), pl. takarítás meg bevásárlás
3. úgy gondoltuk, Ukrajna talán mégsem tett meg mindent a háború megelőzése érdekében, és ezt ki mertük mondani
4. több évnyi fideszbasztatás után rákérdezünk, hogy akkor legyünk-e inkább Mi Hazánk-osok
5. karácsonyra nem Élményt vagy Ékszert, hanem egy üveg piát adunk neki (a kedvencét)
6. elmeséljük, mekkora hülyeség, hogy a haverunk 200 ezres, törzskönyvezett állatot vásárolt a barátnőjének szülinapjára
7. undorító perverzek és kanosak vagyunk, mert néha heti 1-2-nél is többször szeretnénk dugni, bele szeretnénk élvezni, még akár a szájába is - csupa olyan dolgot akarunk vele csinálni, amit szerelmünk első 2 hónapjában ő maga kért :((( (haladó aberráltak szemüvegre, de ilyen a szerkesztőségben NEM található, eskü)

Figyelem: ez a poszt nem úgy általában az ellenzéki szavazókról szól, hiszen a szavazókat nagyon nem illik bántani, ők bölcsek - ráadásul a balliberális emberek igenis még jobban okosok, csak még a nemzet nem érett meg rájuk teljesen. Ez most konkrétan egy(-két) Barátomról szól, na ő tényleg gecire buta. Illetve nem - mindjárt meglátjátok, miért nem. Illetve hozzátenném, hogy természetesen ez csak iróniparódia, hogy hogyan gondolkodnak az agyhalott, szektás fideszesek. Ugyanitt áradjon a Tisza tégláról téglára, mindannyian tudjuk, hogy vége van.

Kedves, magadat folyton okosabbnak és bölcsebbnek gondoló, de mégis mindig pofára eső ellenzéki Barátom! Folytatás innen - talán.

Az a baj, hogy ki kell jelenteni:

elképesztően, borzasztóan buta, szűklátókörű, naiv és alapvetően fasz vagy. És feledékeny. És sose tanulsz. 

Magyarországon és Európában márpedig soha, de soha a történelem során nem volt jobb élni, mint 2010 óta bármikor. Főleg manapság. Cáfolj meg! Ha nagyon öreg vagy, az nem ér.

Kedves, vasárnap délelőttömet elbaszó fasz futó embertársam!

Szögezzük le rögtön a legelején: a városi futóverseny nem más, mint öncélú, tömeges, közös faszverés.

A városi maraton azért rosszabb, mint a Pride, mert a futókat még Budára is van pofájuk áthozni. És igen, a Margitsziget is Buda, csak 1950-ben Rákosi apátok elvette és odaadta a tudjuk, kiknek. De értem én: tessék, a pofátokba dörgöltük, ez a mi terepünk, ezt szavaztuk meg, nekünk ez jár - ez már nem is a sétáló, hanem a futó Budapest. Szállj ki az autódból, baszódj meg. Sima erődemonstráció és állatias területmegjelölés, mint a rosu-galben-albastrura mázolt Kolozsvár volt.

/Forrás: Demokrata/

1. Valós lelki problémát okoz neked, hogy simán oldalsó visszapillantókkal beállj a Dohány utcában csúcsforgalomban két autó közé párhuzamosan úgy, hogy elöl-hátul 10 cm van max. közöttetek
2. A parkolóradar, tolatókamera használatának bármilyen jellegű gondolata felmerül benned komolyan, úgy gondolod, hogy a tükör meg az Érzés nem elég
3. Eleve cascód, tehát asszonybiztosításod van
4. Képes vagy tényleg lecseréltetni a nyári gumijaidat télire
5. Úgy gondolod, hogy az olaj- és kerékcseréhez szakember szükséges, pláne márkaszervizes
6. Elhiszed, hogy 2004 után még gyártottak jó autókat bárhol is
7. Navigációs szoftvert használsz ahelyett, hogy IQ-ból és rutinból - esetleg ablakon át való, történő kérdezősködéssel - oldanád meg
8. Orral parkolsz bármikor is
9. Piros lámpa előtt nem motorfékkel lassítasz, szakszerűen visszaváltogatva, hanem üresben gurulsz, te fasz
10. Úgy érzed, hogy emelkedőn indulva a visszagurulásgátló jobb megoldás, mint a kézifék

Nos, a címet látod, valójában sejtheted, hogy mi lesz a folytatás.

Nem csigázlak: NEM FOGOM MEGNÉZNI, NEM KATTINTOK, NEM ÉRDEKEL.

Gondolkodj el az életeden: valóban megnézel te is minden szart, amit neked kommentár nélkül átbasznak a többiek? Tényleg? Igen, ahogy elnézlek, tényleg. Te igen, de én NEM.

Nincs új a Nap alatt.

/Iulius Caesar/

Újabb olimpián elégülhetett ki az istenadta nép naponta akár többször is, ahol ütemesen jaktálva feledhette el a hétköznapok minden búját-baját - és ami a legszomorúbb, hogy már a kevés fennmaradt józan, független, ellenzéki hang is beállt a sorba, annyira rettegtek a plebsztől, mi várhat rájuk, hogy ki mernek énekelni a populista kánonból.

/Forrás: Mandiner és a Nagybetűs Tény-Valóság/

Gyűlölöm a sportot. 

Legalábbis ebben a formájában, ahol az életüktől, lelküktől, testüktől megfosztott robotgép-emberek kergetik egymást és a századmásodperceket. Ahol az vált a nemzet dicsőségévé, ha éppen azt a bizonyos századmásodpercet a "mi fiunk/lányunk" hozza.

Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert most tényleg muszáj, nincs izé.

Tudom, hogy most sokan, fellow-ellenzéki barátaim meginogtatok, hogy elsodor minket egy újabb fideszes álellenzéki a sok közül - de pont most kell kiállnunk az értékeink és eredeti céljaink mellett, amikor a leginkább úgy tűnik, hogy szorul a hurok, és hogy Karátson Gabi is inkább a gyerek röplabdaedzésére gondolt.

Mert ez a mi városunk, igen. Európa-párti, diverz és színes, nyugatias, SZABAD. és örök ellenálló városunk. Neve is van: Pest-Buda. Önállóan lélegzik, lelke van és öntudata. Az kurvára nem számít, hogy a legnagyobb és legnépszerűbb párt itt is a Fidesz olyan 40%-kal, igenis megengedhetjük magunknak, hogy semmibe vegyük ezeket a cinikus proli geciket, a Mi Hazánk-os és hasonló nácik pedig eleve nem jöhetnek szóba semmilyen téren. Meg hát ezek a bolsevikok is ugyanezt csinálják, szóval miért ne csináljuk mi is velük ezt, hm?

Magamról csupán annyit, hogy ős-budapesti vagyok, hiszen már egyetemista korom óta itt élek - és csak nagyon ritkán kérek pénzt a suttyó fideszes, vidéki szüleimtől hó végén, amikor nekem már elfogyott. Szerintem ez a minimum a sok traumáért, meg amit összeharácsoltak. Szóval ha valakinek, akkor nekem van fogalmam arról, hogy milyen a polgári, értelmiségi lét. És ne hagyjuk, hogy a prolik diktáljanak helyettünk. Értelmi cenzus kell, de olyan, ahol mi győzünk.

Szóval felsorolom, melyik témában hogyan kell ÉRVELNÜNK, hogy legyőzhessük az ellenséget - hiszen nagyon fontos, hogy bárminemű torelancia csak akkor működhet, miután kiiktattuk, megszégyenítettük, megaláztuk, szembesítettük önnön aljasságukkal, hazugságaikkal a zavaró elemeket.

De ha mégsem, legalább könyörgöm, ne szexeljünk velük! Na jó, egyszer-kétszer, pár éven keresztül, de utána már tényleg ne.

Felháborodva hallgattam reggel a rádióban a miniszterelnököt, miszerint van képe "a magyarok" meg "az ország nevében" beszélni. Kicsit el van tájolva, mondhatni, szereptévesztésben van.

Tudja, kedves "Miniszterelnök Úr" (a nagybetű itt most a gúny jele!), élnek itt kishazánkban többmilliónyian, akik nem értenek egyet Önnel, nem kérnek Önökből. Tudja, van itt egy város, neve is van:

BUDAPEST.

Igen. El lett kúrva az egész módszer- és gengszterváltás, illúziókat kergetünk, Ausztria még mindig sehol, sőt, az olló pedig egyre csak nyílik, és mára már a régebben folyton csak lesajnált Romániát és Bulgáriát is csak irigyelhetjük, még fociban meg olimpiai aranyakban is. 1990, de 2004 óta se jutottunk el odáig, hogy akár csak Görögországot vagy Portugáliát bármilyen mutatóban beérhessük, ez bizony egy közös, orbitálisan nagy bukta, de úgy mindenkinek.

És tudom, hogy boomer vagyok meg üveges tekintetű, bolond öregember, de akkor is kimondom:

Bizony jobb volt régebben, de úgy mindig. Soha nem volt még ilyen rossz itthon az élet, mint 2023 Magyarországán.

Megvan a sztereotípia a budai kerületekből jogvédősködő, felnyírt, kisfiús, fehérre/zöldre/padlizsánra festett hajú agresszív anyuka figurájáról? Természetesen ilyenek a valóságban nem léteznek, de mi elfantáziáltunk, hogy ezek az emberek miféléket mondhatnának (és gondolhatnának), ha mégis léteznének:

• A nádast a Balaton-parti telken kiirtani (az enyém már úgy volt, lszi hadd maradjon így)
• A Balatonon építkezni (az enyém már ott van 40 éve, ne bántsuk - illetve még veszek egy utolsót a Balalandon, de utánam most már tényleg legyen ennek vége)

Úgy van, fekete pólós előemberek üvölthetnek megint naphosszat: kétszer tizenegy hülye kergetett egy labdát, amely végén állítólag a "mieink" rúgták be a másik kapujába azt.

Természetesen hirtelen ezzel akkor minden megvan oldva: nincs infláció, a demokrácia luxusa soha senkit úgyse érdekelt Kádár és a krumplileves országában, a lényeg, hogy hú, most legyőztük az ősellenség szerbeket!

És én, mint normális - nem melldöngető, álkeresztény - magyar csak pislogok, hogy hova kerültem. Valóban ez lenne a legfontosabb? Persze nincs új a nap alatt, add meg a plebsznek a cirkuszt, emeld a tétet azzal, hogy folyton küzdeni kell valakik ellen meg háború van, aztán még meg is köszöni, hogy semmibe van nézve, meg van védve. Pofám leszakad, hogy eddig normálisnak hitt emberek képesek ennek örülni, ehhez a nevüket-arcukat adni, és nem látnak át azon a kurva nagy narancsködön, amit az Orbán odafingott nekik az én adómból, az én pénzemből.

Gyűlöljük a tárgyakat. De mégsem. Atlétásékkal gyűjöttünk egy kicsit, hogy mik azok az ESZKÖZÖK, amelyeket azonban mégis megtartunk, mert egyszerűen muszájak vagyunk.

Gyúrunk, vaze? HÁHÁ!

Nézd, én keményen birkóztam, súlyt emeltem, kajakoztam meg kenuztam az MTK-Előrében meg a Szpariban, ifiválogatott is voltam, de aztán jött az a fránya sérülés, tudod, és életem végéig el vagyok tiltva mindentől, csak úsznom szabad. Úgyhogy nem úszom, inkább csak kocsmázom és pofázok.

Figyelj, lehet, hogy te erős meg izmos gyerek vagy, de

• jöhetnél hozzám betonozni, rekeszeket emelgetni, kapálni, kubikolni. Az az igazi testedzés. Megrakjuk az IFA-platót ketten, illetve hát te, nekem nem bírja sajnos a derekam már.

Így tették tönkre a Corvint – Burger Benjámin írása

A Blaha csodája volt a letisztult vonalvezetésű, minimalista Corvin 

Kevés szomorúbb dolog történt mostanában, mint amivel az egyszerű járókelő találkozhat a Blaha Lujza téren. A tér csodálatos, szinte mesébe illő felújítása hihetetlenül jól sikerült. Az utcabútorok izgalmasak lettek, szinte egy zöld, ligetes erdőbe csöppenhet az ide látogató, a Főpolgármesteri Hivatal munkatársai hihetetlen munkát végeztek. Csodájára jár a pesti polgár a „Blahának”.

Sajnálatos mód azonban mindezt beárnyékolja, hogy a téren álló Corvin áruházat ellenben sikerült teljesen tönkretenni. Pedig az egyik legizgalmasabb, legmenőbb épület volt a városban. Az egyszerű vonalvezetés, monolitikus hatás és mégis egyszerre minimalista stílus teljesen egyedi külsőt adott az áruháznak. Szomorú, hogy szinte alig maradt ilyen egyedi, letisztult és mégis rendkívül vagány, bátor építmény Budapesten.

/Készítette: Illustratedjc - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=31422600/

Fő a biztonság, a Te biztonságod.

Nos, áttérünk most már a valóban XXI. századi megoldásokra, digitális vállalat és állam vagyunk, úgyhogy legelőször arra kérünk, hogy:

1. fáradj be személyesen. Meg kell győződnünk arról, hogy valóban létezel: Know Your Customer, sajnos No Hungarian Equivalent. Nem érdekel, hogy van élő bank- és hitelkártyád, okmányaid, bankszámlád, adószámod, TAJ-számod, PÉNZED, mi azért megnéznénk még egyszer - hátha meghaltál vagy sose léteztél.