Szeretném előre is leszögezni, hogy megrögzött ciszheteró vagyok, nincsenek semmiféle homó-hajlamaim, soha nem fogtam meg még fiú kezét sem.

Ugyanakkor mostanában történt valami különös, amit nem tudok megmagyarázni. 

Megláttam ezt a szőke, feszes kispasyt, és valami fura borzongás futott végig rajtam. Először csak arra gondoltam, hogy jó, ez csak valami átmeneti, normális dolog, mint amikor gólt rúg a csapatom, vagy felfedezek egy új exceles képletet, esetleg írok egy fasza makrót az AI-jal, és semmi szükség Indiára, de egyre többször futott át rajtam az a borzongás, az a melegség, amikor látom beszélni Őt.

Pedig nem az esetem. Világéletemben a latinák jöttek be, a kicsit nagyobbra nőtt, izmos, kerek fenekű, barna szemű lányok, akik úgy le tudnak uralni és tüzesek, aranyos akcentusuk van, szóval nem is értettem a jelenséget. Talán példaképet keresek? Kapuzárási pánik? Peer pressure? Sajnos NHE. Meg hát azért jóval a fiatalabbakhoz vonzódom amúgy is, és soha, de semmiképp se férfiakhoz.

És akkor egyszer csak ott volt előttem. Helyes, középmagas, kompakt testű, csak úgy feszült a fenekén a kékfarmer, mint valami porcelánbabán! Jellegzetes mirelitnudli-dudor, tapadós ing... megőrültem.

Úristen, hogy tud valaki ennyire jól kinézni? De ugye nem vagyok én olyan, én a lányokat szeretem! Ez csak sima tisztelet meg rajongás, mint mondjuk Dévgen esetében...

-nyugtattam magam.

Magam sem értettem. Ahogy ott beszélt az emelvényen azon a lakossági fórumon, mintha megbabonáztak volna. Tudjátok, szerelmesnek lenni olyan, ahogy Trinity is mondta: egyszerűen TUDOD. Teljesen a hatása alá kerültem. Testen kívüli élményben volt részem; mintha egy sokadik dimenzióból, egy akváriumból, meggörbült térből, kívülről csak egyfajta megfigyelője lettem volna az eseménynek, beleértve saját magamat.

És akkor Schnitt... egyszer csak kettesben maradtunk. A nép elszivárgott, a stábtagok eltűntek, csak Ő maradt ott fáradtan a művház színpadán kimerülten cigizve és én. Hamiskásan hunyorít rám: -Na, miben segíthetek? -Csendült fel jellegzetesen művies, aranyos magas-rekedtes hanghordozásával.

-Hát izé, voltaképpen újságíró volnék, szóval blogger... -hebegtem-habogtam zavaromban.

De ekkor eszkalálódott a helyzet.

-Tudom, mire gondolsz... - mondta magabiztosan hunyorítva a Kispasy. -Ránk fér egy kis gőzleeresztés ennyi munka után... -majd elővett egy zacskó Aromix italport, játékosan belenyalt, nekem is kínálgatta. Kiszórta a sokat látott, mocskos, pecsétes asztalra. Évődve kóstoltam bele én is.

Meg volt izzadva. De ahogy máskor undort éreztem, most egyszerűen ez teljesen a visszájára fordult. Mintha valami titkos afrodiziákum áradt volna ebből a kompakt testű, szálkás, germanoid emberkéből. Teljességgel meg voltam babonázva.

Míg máskor viszolyogtam a jéghideg, kék szemektől, most nem bírtam szabadulni szuggerálásuk alól.

Hogy maradhatott ez a fantasztikus emberke eddig a radar alatt? A politika Varga Barnabása ő, egy későn felfedezett, hidden gem...

De ekkor már a combomat simogatta, és egyre közelebb jött... a cigivel, szexi izzadsággal, alkohollal, cigivel és aromixszal kevert illat még mindig itt van az orromban. És akkor jött az első puszi. A semmiből Ez az, amit nem lehet irányítani, csak ott van. Amikor megvan a kémia. Amikor egy kis csók is olyan, mint egy apró áramütés, és a pillangók elkezdenek verdesni a hasadban, és a teljes tested átjárja az a jó értelemben vett libabőr, amit évek-évtizedek óta keresel és nem találsz... lányokban. Amiről azt hitted, hogy már végérvényesen elveszett úgy 1998 környékén.

Amikor nem csak reflexből-ösztönből-rutinból jelez a radar meg tolul le a vér az ágyékodba, hanem mindenedet elönti a szerelmes forróság, az endorfin, a dopamin, az oxitocin és a szerotonin. Amikor a szerelem maga a drog. Tudod, hogy rossz lesz neked, de akarod, és megint akarod, és még többet akarsz belőle. Hát így.

Kétnapos borostája már játékosan szurkál, kapar, és te mégis élvezed.

-Fincsi vagy... suttogja fülembe, fülkagylómban lecsapódik a pára, és rángok, jajgatok az élvezettől, most már minden porcikámmal csak Őt akarom.

-Ne aggódj, ettől még nem leszel meleg... egyidős az emberiséggel, már az ókori görögöknél is teljesen normális volt, hogy minden tudós embernek volt fiatal fiúbarátja, de emellett példás családi életet élt, gyerekei voltak, tudod.

-Hogyne... -válaszoltam nyögdécselve, de már nem érdekeltek az ókori görögök, engem csak ő érdekelt, csak át akartam magam adni ennek a vad élménynek, ami kibontakozni látszott a szemünk előtt.

A negyvenes srác ekkor előkapott egy kicsi, de annál hangosabb JBL-t, és felcsendültek az ismerős taktusok:

"Biztos ezzel megalázlak, de ne tévesszen meg a látszat, nem én kezdtem, levadásztak..."

-Jó kis szám ez, mi? -Kérdezte somolyogva. -Gyere... -fogta meg kezemet.

Ezt nem lenne szabad... ez bűn, ez nem normális, ez erkölcstelen...

-Mondogattam, de ellenállást már nem tanúsítottam.

És kezdetét vette egy őrült, vad, erotikus tánc, ahol eggyé forrt a testünk, nyelvünk kereste a másik forró nyelvét. Játékosan bedugtam, majd visszahúztam, és ilyenkor mindig gyöngyözően kacagtunk a vad tangó lejtése közben...

De hiszen ez jobb, mint egy lánnyal...

...és akkor spontán valami orgazmikus, lüktető, nedves rángást éreztem...

Na, ekkor ébredtem fel. Az ágyneműnek annyi, rég megunt barátnőm mit sem sejtve horkol a másik oldalon. Azt hiszem, most megint én fogok mosni... 

Kicsit szégyelltem magam, mintha megcsaltam volna, pedig hát csak ugye álom volt, és hát én nem is vagyok OLYAN, én a lányokat szeretem, ez egy apró kis zárójelbe tett titok marad örökre, amit soha nem árulunk el senkinek - gondoltam.

És ekkor pillantottam meg éjjeliszekrényemen a megbontott aromixes zacsit és az uniszex naphemüt.