Csodálatos, mostanában nagyon is divatos szó a nyelvtannáci: ezzel visszaélve persze néhány, stílusára, nyelvhasználatára, helyesírására következetesen igénytelen nethasználó is felbátorodott, ezt egyfajta önigazolásként felfogva.

Magát a "náci" megnevezést is kirekesztőnek találom, mert hogyan érezze át a negatív élt az, aki mondjuk a maoista diktatúrát rosszabbnak tartja hajdani szövetségeseinknél? 

Na de hagyjuk a kedves vendégszereplőt is szóhoz jutni - Styxx alkotta a mait:

A NYELVTANNÁCI

Ki ne futott volna már bele harcos nyelvvédőbe? Jó esetben megúszta gyomorszájba csapódó gyilkos jobbhorog nélkül és csupán passzívan szemlélte, amint a nyelvtanfasiszta kifilézi a meggyőződése szerint alacsonyabb evolúciós fokon álló áldozatát. Mert ugye az ő világnézete alapján evidens, hogy főemlős még öt sör után sem bakizhat cumbájspill alanyegyeztetéskor. No de vegyük górcső alá néhány altípusát:

A SAJTÓHIBA-VADÁSZ

Neki a legkönnyebb, hisz akkor is hozzájut a napi élményadagjához, ha speciel fingja sincs a magyar helyesírás szabályairól. Elég, ha annyit tud, hogy a World helyesírás ellenőrzőjében a magyar a macedón és a maláj között található. Aztán meg jöhet a jó öreg Ctrl c + Ctrl v segítségével a poszt World formátumba történő átbillentése, majd hősünknek nincs más dolga, mint a piros aláhúzásokat követni és máris kéjesen írhat mondjuk ilyen kommentet: „A poszt huszonhetedik sorában a harmadik szó helyesen állásinterjú és nem álásinterjú. Első általános, „tisztelt” posztíró!”

GRÉTSI TANÁR ÚR LEGJOBB TANÍTVÁNYA

Képes órákat szöszölni akár egy fél A/4-nyi poszttal is. Majd négy-öt A/4-es terjedelemben kifejti mélységes felháborodását a (szerinte) kétségtelenül nemzethalálba torkoló nyelvromlás okán. „Hát már egy magát írástudónak hazudó blogger is így gyilkolja édes anyanyelvünket!? Akkor mit várjunk Mari nénitől?” Időt és fáradtságot nem sajnálva képes kiemelni a (szerinte) ordas germanizmusokat, kisesszét ír a szmájlik gusztustalanságáról és a többi. Ha a szexuális szokásai is hasonlatosak, nos, akkor nála egy aktus kizárólag kölcsönös és teljeskörű fertőtlenítést követően kezdeményezhető. Halál a spontaneitásra és csak semmi frí sztájl!

A TÖBBDIPLOMÁS GRAMMATIKAI GÁZKAMRAKEZELŐ

Miután volt „szerencsénk” beléfutni, már cseppet sem csodálkozunk azon, vajon hogyan ténykedhettek amúgy civilben klasszika filológusok főtisztként Auschwitzban és azt is könnyebben be tudjuk fogadni, hogy a Harmadik Birodalomban például ilyen tematikában is született orvosi nagydoktori: A holttestekből kinyert arany újrahasznosítása. Nagy „kedvencem” az a kommentelő, aki miután elolvasta egy kétségkívül jó esetben befejezett általános iskolai végzettségű, de bizonyára ott is bukdácsoló nő levelét, amit a blogger szerkesztetlenül hozott le, és dióhéjban erről szól: a nőt alkoholista élettársa heti rendszerességgel félholtra veri, korábbi kapcsolatából született kamaszlányát pedig naponta molesztálja. Nos, az „együttérző” kommentelő mindebből nagyjából azt szűrte le, hogy: „Ha nem lenne ilyen botrányos a helyesírásod és primitív a fogalmazáskészséged, akkor nyilván te és a lányod is jobb körülmények között élnél.”

KONKLÚZIÓ ÉS TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS

Pusztán három altípusról írtam a tengernyiből. Meglehetősen változatosak az egyes esetek, ami közös bennük, hogy általában a szöveg tartalma hidegen hagyja őket. A nutriatenyésztők viszontságos helyzetétől a mindent behálózó politikai korrupción a deviáns kamaszfiúk páratlan ujjú patások iránt érzett olthatatlan testi szerelméig bármilyen témában képesek nyelvtanfasisztáskodni. A valódi nyelvészet hidegen hagyja őket. Chomsky lingvisztikai szakmai munkásságát legalább annyira polgárpukkasztó humbugnak tekintik (ha egyáltalán hallottak róla) mint a mainstreammal szembehelyezkedő politikai nézeteit. Ők Pécsi Blanka és Lőrince Lajos szerelemgyerekei. Mindig is léteztek, mint ahogy az antiszemitizmus se a nemzetiszocialisták által kiötlött, előzmények nélküli úri huncutság, de mint ahogy a zsidóüldözést a náci Németország emelte Bajnokok Ligája szintre, a nyelvtanfasizmust a web kettes, azon belül is a blogoszféra burjánzása járatta csúcsra. Mennyivel egyszerűbb és költséghatékonyabb kommentet írni, mint újságok szerkesztőségének címzett, felbélyegzett levelezőlapon fontoskodni? Na ugye!

ANTI NYELVTANFASISZTÁK

Hál’ istennek ilyenek is vannak. Egy Guga nicknevű blogger lehozott egy (szerintem) kiváló posztot. Mondhatni a szó legnemesebb értelmében vett Tar Sándor utóérzéssel töltött rövidke elbeszélést: http://guga.blog.hu/2009/09/19/a_pina_is_budos_megis_jo:

Majd, mint ahogy jó esetben lenni szokott, nyelvtannáci „barátaink” kikezdték a posztíró helyesírását. Eddig senkit nem nevesítettem, de a pozitív hős, a magányos bozótharcos ezt több mint megérdemli. Íme VénKecske, áldassék a neve, egy nyelvtannácivadász partizán kommenjte:

„VénKecske: A helyesírás miatt nyavalygóknak: Vannak az írók, meg vannak a nyomdai korrektorok meg szerkesztők, akik nem tudnak regényt írni, viszont jó helyesírók, Gabriel Garcia Márquez kézirataiban több volt a piros, mint a kék. Négysoronként egy hiba, az már fasza.”

Hát igen. Én azért maradok az akadékoskodók oldalán, bár most direkte nem nyúltam bele az irományba :-)) Szép napot!