Lassan egy éve már, hogy elkezdtük a modorosságot bizonyos helyzetektől függően védeni: akkor főleg az idősebb korosztálynál és a mulatós nótáknál találtuk természetesnek és kívánatosnak a megszokottnál talán több negédességet.

Régóta foglalkoztat azonban egy másik sarkalatos kérdés: mit köszönjünk a hölgyeknek, akikkel nem vagyunk tegező viszonyban?

1. Kezét csókolom / Kezicsókolom / Kézcsók!
2. Jó napot (kívánok) / Visz(ont)lát(ásra)!

Nálam egyértelműen a modoros "kezét csókolom" tűnik a legjobb választásnak. Na de szavazzatok bátran: a vicceskedő magas labdákat ("Csá geci, kő kóla?") direkt kihagytam.

A döntéseteket legkésőbb szombaton közzé is fogom tenni :)

A szavazást lezártuk.

Újabb hiánypótló, Rorschach neve által fémjelzett alkotást teszünk közzé a küzdősport művelőinek pár jellegzetes halmazáról.

A kiöregedett:

 

Fizikumát erősen kikezdte a sör, ezért mindig behúzott hassal mászkál. Sörcsöcseit a mellkasa állandó kidüllesztésével, és a beszívott levegő segítségével kompenzálja, amit viszont nem tesz könnyebbé a napi másfél doboz barnaszofi.

Visszatérünk a Társasághoz, és egyben a külsőségekhez, születési adottságokhoz.

-Mert ugye a vaddisznó és a férfi is száz kilónál kezdődik, háhhá, akkor kérek szépen még egy korsó Dréhert, előételnek egy hortobágyi palacsintát, utána pedig ezt az olyan szépen leírt Ezüsthegyi Bőségtál á lá Krottendorfot legyen szíves, a többit meg meglátjuk.

Nos, Pecséttörő telepi posztja után én is belekezdtem a lakótelep múltjába, de a jelenbe még nem érkeztünk meg. Mielőtt én is hozzátenném a magamét, fogadjátok sok szeretettel Dóri összeállítását a témában.

Bátyámmal hiányoljuk (kőbányai lakosok lévén) az általunk megfigyelt és már kielemzett típust.

Szerintünk őt vagy Zsoltinak vagy Norbinak hívják. Húsz és harminc közé tettük az életkorát - van fülbevalója és tetkója,de érettségi épp csak, vagy egyáltalán nem. Sok a haver, főleg a telepről. A délutáni autóbütykölés után pár órával találkoznak a házak között valamelyik pingpong-asztalnál. Nagyon fontos a laza és kényelmes megjelenés minden időben, minden esetben.

Megtudhatjuk mostanában úton-útfélen, hogy angolul beszélni nem feltétlenül vagányság, csak egyszerűen illik, muszáj tudni. Ezt nekem is be kell látnom, bár minden tekintetben a németet és beteg dialektusait részesíteném előnyben - nem beszélve a magyarról -, de itt van az angol mint "muszájnyelv".

Új Modoros-design:

Elkezdődött a Modoros új bőrének élesített tesztüzeme. Észrevételeink szerint IE 6.0 alatt lehetnek még gubancok, szóval bármilyen észrevételt szívesen fogadunk mailben vagy hozzászólásban.

Nálunk egyelőre hibátlanul működik az összes kipróbált böngészővel, és nagyon büszkék vagyunk.

A Szlengbloghoz hasonlóan a Modorosbőrt is a Népkert Kft-nek, azon belül Séra Bálintnak szeretnénk megköszönni, akik minden beteg ötletemet örömmel valósították meg és ültették át kezelhető, profi formába.

Fő változtatások:

• búcsút mondtunk a régi fejlécnek: Fábry Sanyi bának, a Bundesligának és a plüsskutyusnak.
• az új fejlécet a kedvenc presszóm, a Bambi neoncsöve ihlette, ezen kívül egy "keresés" mező és az RSS-gomb is helyet kapott felül.
• létrehoztunk egy felső menüsort kedvenc témaköreinkkel + egy közvetlen linkkel a Szlengblogra.
• az eddigi egy oldalsáv helyett két hasábra osztottuk fel a már ismerős Top 5-öt, archívumot, reklámot, utolsó kommenteket.
• új gombot kapott a Fácsebuk, méghozzá a Rajongói oldalra - így akár egy könnyed kattintással beléphetsz közénk, és elmondhatod, hogy egyéniség vagy!

Sokaknak egyelőre biztos nehéz lesz egy év után az új kinézetet megszokni, de mi ezt ilyennek álmodtuk meg, ilyen is marad jó sokáig.

Meg fogjátok szeretni :-))

Derűs vásár- s ünnepnapot kívánok Mindannyiotoknak! :-)

Kicsit tanácstalan vagyok a mai olvasói írásnál - egy nem kaptok el élve művésznevű, rejtőzködő, ám annál rutinosabbnak és élesebb szeműnek tűnő illető küldte be nekünk az egész szöveget a legutóbbi felmérés alkalmával.

Nem kaptok el élve kicsit csapong a témák között, de többször is hangosan felröhögtem, tehát a libabőr megvolt - én remekül szórakoztam. Kivételesen a tartalmon is szerkesztettem egy kicsit, mert A nyelvtannáci után nem szeretném, ha politikai elfogultsággal és a kettős mérce alkalmazásával vádolnák meg szeretett blogunkat.

Csodálatos, mostanában nagyon is divatos szó a nyelvtannáci: ezzel visszaélve persze néhány, stílusára, nyelvhasználatára, helyesírására következetesen igénytelen nethasználó is felbátorodott, ezt egyfajta önigazolásként felfogva.

Magát a "náci" megnevezést is kirekesztőnek találom, mert hogyan érezze át a negatív élt az, aki mondjuk a maoista diktatúrát rosszabbnak tartja hajdani szövetségeseinknél? 

Na de hagyjuk a kedves vendégszereplőt is szóhoz jutni - Styxx alkotta a mait:

A NYELVTANNÁCI

Ki ne futott volna már bele harcos nyelvvédőbe? Jó esetben megúszta gyomorszájba csapódó gyilkos jobbhorog nélkül és csupán passzívan szemlélte, amint a nyelvtanfasiszta kifilézi a meggyőződése szerint alacsonyabb evolúciós fokon álló áldozatát. Mert ugye az ő világnézete alapján evidens, hogy főemlős még öt sör után sem bakizhat cumbájspill alanyegyeztetéskor. No de vegyük górcső alá néhány altípusát:

Sziasztok, fészekrakók-csinosítgatók! ;-)) lárvalányhaj megígérte, és meg is írta belsős-összekacsintós elemekkel megspékelt, valóban hiánypótló posztját.

A Modoros Lakberendező általában olyan háztartásbeli, akinek még nincs gyereke, illetve a gyerekei már kirepültek. A Modoros Lakberendező így az egész napját egyedül tölti, és temérdek szabadidejét a közös fészek csinosítgatására fordítja. Nap mint nap újabb kreatív ötlettel áll elő, legyen bár szó a lakástextilekről (összeillő muszlinfüggönyök vásárlása az egész lakásba), szőnyegekről, szekrénysorról, illatgyertyákról, vagy pedig új, bohókás, mediterrán stílusú falfestésről.

Kora délután jön A modoros lakberendező, addig pedig ugorjatok át egy kis latinos műveltségért :-))

Várom továbbá a kocka el van vetve, fiatalság-bolondság, stb. bölcsességeket, természetesen deákul!

Egy olyan fél éve már felsoroltunk a számunkra meghatározó főnöktípusok közül párat, de túl igazságtalan lenne az élet és mi is, ha a beosztottakat kihagynánk az összeállításból. Korábban úgyis kiderült: a többség legjobban a beskatulyázásokat élvezi, ne rontsuk hát el a szórakozásukat!

Kit értek hát "a beosztottak" alatt egy vállalatnál, vagy akár kisebb cégnél? Ebben az esetben csakis olyanokat veszünk sorra, akik (egyelőre) semmilyen vezetői funkciót nem látnak el.

A "nekem jár"-beosztott:

Illethettem volna a "klasszikus" névvel is, de az túl sokat hagyott volna a képzelőerőtökre. A "nekem jár"-beosztott az örök elégedetlenkedő, az önkritikával nem rendelkező csinovnyik.

Kedd délelőtt, ünnepélyes keretek között közösen lerakta a ráróspusztai új Ipoly-híd alapkövét Miroslav Lajčák szlovák, és Balázs Péter magyar külügyminiszter.

Ahogy Balázs Péter az alapkőletétel után rámutatott: egy híd újjáépítése mindig szimbolikus jelentőséggel bír: megépítésével nemcsak egy, a folyót átívelő műtárgy fog létesülni, hanem egyfajta kapocsként hozhat új pezsgést a határmenti régió, az itt egymással évszázadok óta békességben élő szlovák és magyar lakosok életébe. Nem csupán a határokon átnyúló regionális együttműködés, de a két ország egymáshoz való közeledése jegyében is kiemelkedően fontos a mai nap - hangsúlyozta a magyar külügyminiszter.

Volt még réges-régen szó a modoros fiatal párokról - na most viszont inkább az egyre jobban összenövő, addigi környezetüket fokozatosan megtagadó, majd velük szembeforduló, egymásra utalt párokról szeretnék írni.

A romantikus filmek legtöbbször úgy végződnek, hogy a szerelmesek egymásra találnak vagy összeházasodnak, erről szerintem már többen hallottunk. Na de kérdezhetnők, mi történik ezután?

Aki egy irányításmániás partnert fog ki, de szeretne addigi kedvteléseinek továbbra is hódolni, a lehető legkevesebbről lemondani a béke kedvéért, ott folyamatos harc és szenvedés következik. Lehet az életfogytig tartó kompromisszumot (behódolást), vagy a könnyebb utat választani; külön utakon folytatni. De ma nem ez a téma.

Az ifjú közgazdász általában valamilyen multinacionális cég pénzügyi szolgáltató központjában lelhető fel - munkaköréhez szervesen kapcsolódó tanulmányait pár éve fejezte csupán be.

Ahogy az egyetemistáknál úgy általánosságban is már megfigyelhettük, a kezdeti félévek során ő is azonnal elkezd együtt lélegezni a szakmai világgal: figyeli a tőzsdei híreket, értelmezi a híreket rokonainak, ismerőseinek.

-Hát tudjátok, az itt a büdös nagy helyzet Magyarországon, hogy az inaktivitási ráta világszinten mérve is extrém, és ebből következően a választásokat is az inaktívak döntik el a mindenféle populista ígéretnek köszönhetően.

Legtöbbször mindenféle tudományos háttérmunkát mellőzve, a saját környezetemben szerzett tapasztalataimból merítek és ítélek - sokak szerint bizonyára elhamarkodottan. Folytatom ezt a kedves szokásomat ma is.

A marihuána mintha mostanában kevésbé lenne elterjedt, mint 5-10 éve (vagy csak öregszünk), de kitartó fogyasztói továbbra sem tágítanak. Ahogy nosferato cigis posztjában is megbizonyosodhattunk róla, minden más szenvedélybetegséghez hasonlóan itt is a legritkább esetben ismeri be a fogyasztó, hogy rá van szokva. A tényleges mennyiségnél lényegesen kevesebbet vall csak be - az elszívott grammok helyett pl. a vásároltat emlegeti, vagy egyenesen hazudik. 

El Topo kedves törzsolvasónk hozta fel az egyik kommentjében, hogy volt már rendőr barátnője, akihez számtalan kedves emlék köti.

Mivel többen is biztattuk egy részletesebb beszámoló megírására, meg is lepett minket egy szép levélkével - olvassátok szeretettel:

Ha az embernek rendőr barátnője van, akkor hamar észreveszi, hogy alternatív nyelvet beszél. Magyarul, de mégis valahogy idegenül.

...a busz pedig megérkezik Aszódra, hogy az osztály testületileg elsétáljon az Evangélikus Gimnáziumhoz.

-Lányok-fiúk, mindenki megvan? Akkor itt most szépen mindenki fölemeli a kis senekét, elpakolja az elemózsiát és összecsomagolja a motyóját, mert megtekintjük Petőfi egykori gimnáziumát.

Na kérem szépen, Alexandra hercegnő írta meg a Lakótársat keresünk magyar, írásos változatának első epizódját - mi tagadás, én is ráismertem egynehány múltbéli társbérlőmre. Be szép is volt!

Mindkettőnk munkáját becsüljétek meg, mert mire átírtam ékezetesre a levelet, mindenből hármat láttam.

 

A modoros cserediák fél- vagy egy évet tölt egy külföldi ország tanintézményében, Erasmus ösztöndíjjal vagy anélkül. Visszaemlékezve erre az időre, ezt nevezi „the time of my life”, pátoszi magaslatokba emeli a szülő- és felügyeletmentes, EU által pénzügyileg finanszírozott féléves bulizást/drogozást/csajozást, illetve pasizást.

Na ilyen is rég volt, de akkor most kaptok pár kis modormorzsát, kis pellengért! Elnézést mindenkitől, akik már hónapok óta reménykedve lesik a Modoros hasábjait, de először mindig azt próbáljuk meg kitalálni, hogy a beküldött, rövid anyagokat hogyan tudnánk felhasználni - beépíteni egy saját posztba, vagy inkább egy közös olvasóiba.

Kezdjük hát.

Rékuc hívta fel figyelmünket egy elég modoros szövegrészre:

'egy jó bulira is nyitott vagyok, ha van hozzá egy kellemes társaság, alkalom és hely - akár otthon, házibuli formájában is (ilyenkor előkerülhet valamilyen társasjáték vagy kártya is, pld. UNO)'

A whiskeys után azt hittem, nehéz lesz egy hasonló, számunkra ismeretlen mozgalmat elétek tárni, de nem tartott sokáig ez az állapot: a. és Attku is úgy gondolták, hogy ide kívánkozik a szenvedélyes pipázó jellegzetes alakja.

a. észrevételei:

Csesszétek meg, modoros pipásokról miért nem volt még post?
Annak idején kezdő pipásként rátévedtem a pipaklub.hu-ra és azt láttam, hogy:

1: a pipaklubos arcok (=modoros pipások) szerint legalább annyira bonyolult megtömni egy pipát, mint felszállni egy sugárhajtású vadászgéppel,