-Láttam apám a wiwen, neked bejött az élet. Szép az asszony, a gyerekek, a ház, minden. Gratulálok, tényleg örülök neki. Hogy csináltad?
-Hát nem volt könnyű. De nem volt más választásom, a sors rákényszerített. Fater-Muter a 90-es évektől rokkantnyugdíjasok voltak, max. alkalmi napszámból, takarításból folyt be ez-az a csépé meg a segélyek mellett. Az üzemet bezárták, a Bokros-csomag elvitte még azt is, ami volt, az öregek elkezdték feltörögetni a perselyeinket. Iskola mellett este, hétvégén voltak munkák, de az zsebpénznek lett volna elég legfeljebb. Ez volt. Akkor hányadikosak voltunk? Második-harmadikosok, ja. Aztán Fater sajnos meghalt, ottmaradtunk hárman meg Muter. Szóval abbahagytam a szakmukit, el kellett mennem melózni.