Dear Mom, Dad,

láttam ezt az új kampányt a Home Office-tól, hogy hazavárják a világban szétszóródott briteket, hát röhögnöm kell... szánalmas, de leginkább fölháborító. Idemásolom nektek ezt a pár pontot, és egyenként megcáfolom őket, ahogy azt egy rendes expattól illik (ezt a magyar kommentelőktől tanultam):

10 érv az Egyesült Királyság mellett:

 

Kimagasló fizetések, a munka megbecsülése: Nonszensz. Norvégiában meg Svájcban sokkal jobb bérek vannak, ráadásul dolgozni se nagyon szeretek. Hazánkat pedig a világ leggazdagabb országaihoz szabad csak hasonlítani. A sok vendégmunkás meg úgyis elvállal mindent a feléért. És kurva drága minden.

A világ legjobb futballbajnoksága: Nevetséges, arra az egy összecsalt hazai VB-re verjük magunkat lassan már 50 éve? Elvileg ez az ország találta fel a focit, vagy mi - aztán már a Commonwealth is lever minket, nem csak krikettben. Különben is, azokban a stadionokban ma már csak a japán meg magyar divatszurkolók karattyolnak érthetetlen nyelveken, a maradék meg úgy kussol, mintha színházban lenne. Szar az egész.

A világ legjobb zenéi: Sehol nem vagyunk, Amerika már rég lekörözött minket, Európa fénysebességgel termeli ki a jobbnál jobb bandákat. A Beatles meg gagyi volt, liverpooli ír parasztok. Ebből is látszik, hogy otthon nem tudtak érvényesülni, Londonba kellett költözniük nekik is. És sajnos a múltból nem lehet megélni.

Mentaszószos báránycomb: persze, majd pont ez fog hiányozni meg a brit konyha. Shepherd's pie, chips, haggis, marmite, toast, cheddar, baked beans, kolbászka, barnamártás, curry, marmaládé. Hát aki ezért vágyik haza, az meg is érdemli - ráadásul mindent megkapok itt az angol boltokban meg a Kulinárisban. És amúgy is: itt csak leugrom a piacra, és veszek egy kiló juhtúrót, hozzá fehér zsömlét megy csabait igazi magyar mustárral. Meg egy kis pacalt.

Bűbájos hölgyemények: Na ez mondjuk igaz, amióta megnyitottuk a munkaerőpiacot a kelet-európaiak előtt. Raádásul bármit megadnának ezek a külföldi nők, hogy egy magamfajta helyes angol pasival jöhessenek össze. De hát inkább én mentem oda :)

A világ legjobb pubjai: Az lehet, de Budapesten minden sarkon van már egy brit vagy ír kocsma. Ráadásul dohányozni is lehet. Még. A fingatós, meleg, sötét söreink helyett meg német lágereket és jófajta kontinentális borokat, magyar pálinkákat szürcsölgetek. Amúgy milyen ország már, aki erre büszke?

Enyhe telek, kellemes nyarak: Ez is igaz, amennyiben az évszaktól független 10 fokot és az esőt vesszük annak. Itt a kontinensen legalább kijut mindenből. Bár úgy hallom, mostanában a tél már megjelent a Szigeteken is. De inkább maradok itt, szeretek nyári estéken a kerthelyiségben üldögélni.

Itthon itthon vagy: Meg mindenki beszél angolul, mi? Hát itt is, ráadásul jobban - kapjátok be.

Az érzés, amikor leszállsz otthon, London felülről: Pfff, fentről nézve minden szép. Én egyedül akkor érzek boldogságot, amikor felszáll a gép - Londonban.

A tizedik nem jutott eszünkbe: Még szép, ez a 9 is túlzás.

Hogy veszi a bátorságot ez az állam, hogy engem haza próbáljon csalogatni? Nem sül ki a szemük? Ehhez már komoly bőrnek kell lenni a pofájukon. Mit adott nekem Nagy-Britannia, mit? Csak az ellehetetlenítés, az elszürkítés, az ment nagyon mindig... ezért dobbantottam. Köszönjem meg, hogy járhattam kindergártenbe meg iskolába, fősulira? Azért a red brickért legyek hálás? Persze akár le is lövethettek volna, persze.

Szóval Anyu és Apu, nem megyek haza sajnos, bármennyire is hiányoztok. De nekem az a közeg, ami a mai brit közéletet és közhangulatot jellemzi, egyszerűen elviselhetetlen. A csapatosan cirkáló, bebaszott Ben Sherman-inges, kocsmatúrázó parasztok, a magassarkúban botladozó, miniszoknyás bojlertestű, alapozott lányok a 200 fontos frizurájukkal, a kurva unalmas egyenvárosok az ugyanolyan bevásárlóutcákkal, a vörös útburkolattal, a rengeteg pakival meg triggerrel, a mindenhol jelen levő erőszak és antiszociális behaviour, az emberek sekélyessége, a szűklátókörűség, a tévébámulás, a mindent készen vevés - kösz, nem.

Otthon sehol nem kaptam munkát, vagy patetikus összegekkel szúrták ki a szemem. Itt meg? Angol nyelvtudásomnak köszönhetően vezető vagyok egy multinál, és nem bántam meg. Többet keresek, mint otthon - ráadásul minden olcsóbb itt. És MEGBECSÜLNEK. Megbecsülik a munkámat. És sokkal többet mosolyognak. A GP (itt: háziorvos) nem 30 fontos vizitdíjjal dolgozik, a nemrég kivert fogaimat meg tizedannyiért pótolták, mint legutóbb Angliában.

Nekem már a Magyar Köztársaság - bocs, Magyarország - a hazám, és inkább nevelem magyarnak a gyerekeimet, mint buta, belterjes britnek - aki még mindig azt hiszi, hogy világbirodalma van. Sajnálom. Nehéz választás, de az a szülő, aki nem tesz meg mindent azért, hogy a családjának jobb életkörülményeket biztosítson - az sajnos a cickánytempót követi. Én pedig felelős családfő vagyok.

Öljétek egymást halomra - nélkülem.

Üdvözöl fiatok,
Clark Ádám.

P.S.: húsvétkor jövünk Kingussal, addig küldjetek már lszi pár cikket a Daily Mailből + egy doboz Magnerst, köszi! ;-)

P.S. 2: azért ha kicsit jobb lesz a helyzet, lehet, hogy meggondolom magam - meg ha az én pártom kerül hatalomra ;-)