Styxx, ki más. A megfejtésen meg nagyon sokat lehet gondolkozni, és még akkor se biztos, hogy a jó választ találtátok meg...

NAGYAPÁM, A BÜSZKE CYBER-PARASZTEMBER

BUDAPEST, 2070

Cyberella elutazott a gyerekekkel a Marsra, egy kalandtúra hosszú hétvégére a Tiboru Travellel. Nem is tudják, hogy meglepinek megrendeltem nekik a Konteo Bonus csomagot. Majd eljátsszák nekik, hogy elrabolják őket az UFO-k, de mielőtt halálra rémülnének, a Moszad kiszabadítja az űrturistákat.

Most vasárnap rendezik a Forma 1 rakétafutamát a Palik Vilmos Ringen. Ilyenkor a város tele van külföldiekkel. Velük nincs különösebb bajom, inkább a mieinkkel, akik a Syriusról jönnek szurkolni. Arcoskodnak, hogy mi mekkora egy hígmagyarok vagyunk, és elhúztunk kilencezer évvel ezelőtt, mint patkány a süllyedő hajóról, mert betojtunk egy kis meteor-vihartól. Ezek a syriusos ősmagyarok viszont a nagy magyarkodásuk ellenére úgy beszélnek, hogy a fülem is belefájdul. Az „és” helyett a „s” még hagyján, de a suksükölésüktől a hátamon is feláll a szőr, arról nem is beszélve, hogy egy csomó space-oláh meg kozmoszrác jövevényszót használnak, alig értem őket.

Dezső dobott egy e-mailt, hogy elromlott a teleportere, de ezen a hétvégén nála a gyerek, és nyert belépőket a tardai skanzenbe, nincs-e kedvem velük menni. Próbáltam udvariasan hárítani, de ő nem az a könnyen levakarható típus.

- Ne tudd meg, apám, kirakták a Cicukának az élethű viaszszobrát - ha meglátod, áll mint a fagyott kutyaláb! Felhúzták a Panónak a mását, ahol egész korrekt néptáncos macák tolják a lakossági szeletelőst. A Vladi nagyfaterjának a háza meg még mindig eladó!

Úgy a negyedik emailváltásnál már azt is megígérte, hogy kifizeti a plutóniumköltség felét, a hatodik tájékán pedig azt, hogy a megnyert jegy árából még baráti, 20%-os kedvezményt is ad. A végső, udvarias, ám határozott nemleges e-mailem után eldurrant az agya.

- Hiába orálkodsz udvariasan, te smucig gyökér, lényegében akkor is csak egy modoros fasszopó vagy!

Na kössz, gondoltam magamban, és mielőtt újra zaklatni kezdett volna - elhatároztam, hogy ezen a családmentes, nyugis hétvégén, megnézem nagyapa dolgait. Nagyapám még öt éves korom előtt meghalt. Csak halvány emlékeim vannak róla, ahogy ült a számítógép előtt, és ha sírtam, akkor a térdén lovagoltatott és ezt a mondókát dúdolta: Potyogtasd el a nápolyimorzsát, rajzolj pöcsöt a plakátnak, sínek hosszán moccan a MÁV, tanítható olajfolt a mamádnak, bamm-bamm. – ettől mindig abbahagytam a sírást, és nagyokat nevettünk együtt. A nagyi nemrég halt meg, és a file-jaiban megtaláltuk azoknak a blogoknak a listáját, amit az öreg fiatalkorában gyakran látogatott, meg még az e-mail fiókjának a jelszóját is. Írtam egy engedélykérelmet a Levéltárnak, hogy hozzáférhessek a primitív korok internetes tartalmához. Amióta egy újraéledt számítógépes víruskövület olyan multinacionális cégeknek, mint a Yahoo és a BKV megtizedelte a dolgozói állományát, megtiltották a régi tartalmak közvetlen C2A letöltését [közvetlen computer-agy kapcsolat – a szerző].

Miután megkaptam az engedélyt, már csak muzeális számítógép elé kellett ülnöm, így hát elballagtam a Bede Mártonba, ahol épp Budapest-2010 Retrónapokat tartottak és még a régi, ütött-kopott névtáblát is kirakták: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. Egy kedves, Tisza cipős, színes-horgolt „Jamaican Ganja” feliratú bölcsésztarisznyás, orr-, áll- és szemöldök-piercinges, rasztahajú néni megmutatta a billentyűzet és az egér használatát. Még gyerekkoromban, egy hagyományőrző táborban a rovásírás mellett ilyesmit is tanultunk, úgyhogy viszonylag könnyen belejöttem. Bevezetésként kezdetnek egy csomó régi budapesti honlapot nyitottam meg. Alig ismertem rá városomra. Talán csak annyi a közös, hogy már akkor is három metróvonal volt, mint manapság, na meg ugyanúgy forint volt a fizetőeszköz. A régies nyelvezetet se volt könnyű megértenem. Nagyszüleink legalább annyi angol szót használtak, mint mi manapság kínait. Aztán elővettem az öreg kedvenc blogjainak a listáját, és meglepődtem, hogy milyen hiperaktív-nagydumás csávó volt a nagyfater. Nem hiába mondogatta szegény nagymuter – legyen neki könnyű a Facebook Temető 2.0-án az ég- ha a nagyfater szóba került, hogy: - Mindig csak azokat a hülye blogjait bújta! Inkább ivott, drogozott, kurvázott meg online pókerezett volna, mint más rendes ember!

Hát, mit mondjak, a régi blogok nekem eléggé érthetetlenek, némelyikük meg egyenesen félelmetes. Talán, ami egy mai átlagos, normális embernek is megszokott, az a testmodositas.blog.hu.

Aztán előbújt belőlem a kisördög, és a jelszójával beléptem az öreg e-mail postafiókjába. Megnyitottam a piszkozatokat. Az utolsó, el nem küldött e-mailje csak ennyi volt:

-Bocs, paraszt voltam.

 

Valamit elügyetlenkedtem és véletlenül elküldtem az üzenetet. Próbáltam törölni, vagy valami, mert egy kicsit kegyeletsértőnek éreztem a viselkedésemet, de nem sikerült. Mielőtt gyorsan becsuktam volna a levelezését, meglepődve láttam, hogy beérkezett egy válasz e-mail:

- Már csak a gépek és a gyógyszerek tartanak életben, de addig nem tudtam volna nyugodt szívvel meghalni, amíg el nem ismered, hogy tahó voltál. Te nyakas, büszke cyber-parasztember!