A viccek és városi legendák megszemélyesített elmesélésén túl is maradt bőven emberünkben. Figyelem! Ez több személyről szól. Ő az a többfajta szindróma tüneteit felvonultató, kényszeredett sztorizó, akit puszta érdeklődésből kevésbé - de önmagunk szórakoztatására azért néha szívesen végighallgatunk. Majd persze hálát adunk, hogy mi talán egy fokkal emberibbre sikerültünk.

Jellemzői a visszatérő, idővel nevesített legendás alakok ismeretségi körükben (egyik haverom... a polgárőr haverom, tudod, a Marci... rendőr nagybátyám... sógorom... a Bückdich Misi, tudod, a buszvezető unokabátyám...) - mintha csak óvodai vagy általános iskolából ismert félig vetítős történeteket hallgatnánk, de ezek feltehetően még igazak is. Annál is inkább, mert borzasztóan unalmas, szövevényes, mellékvágányokkal teletűzdelt, csattanó nélküli anekdoták ezek. A főhős mindig más, ő soha. Ő általában még jelen sincs közvetlenül a történetben.

Képes belekezdeni a mérnök sógorának egy (szerinte) humoros munkahelyi kalandjába, ami aztán az asztaltársaság örömére végtelenített technikai leírásba (áramkörök, relék, kapcsolások, nyákok) torkollik - ezt 1-1 vadhajtáson keresztül tálalt melléksztorik kibontásánál és a totális tanácstalanságnál rekeszti meg néha valami jóérzésű jelenlevő. Ha nem, akkor folytatódik a végtelenített, szabad asszociációs játék.

-Na, szóval úgy van, hogy most több szálon futtatok egyszerre több nőprojektet. Egyszerre több vasat kell a tűzbe tartani, és hát több lábon is kell állni. Van az egyik, Szilvinek hívják, - ez hatalmas sztori, ezt hallgasd meg - a vonaton ismertem meg egyik reggel, de én csak Nikinek szólítom, mert olyan nikis arca van. Tudod, sokáig elég félszeg voltam, csak néztem a nőket, de elolvastam 1-2 könyvet - majd neked is kölcsönadom őket -, és ott kereken le van írva, hogy hogyan kell őket leszólítani, beszédbe elegyedni velük. Egész jól viseli, csak kedvesen mosolyog, amikor mondom neki. Figyelj már, csináltam róla pár képet, itt is, meg itt is... aztán itt is, itt van még egy album róla, ezeket tegnap csináltam mind, itt mosolyog, kicsit olyan nyuszikás feje van, nem? Egyiket se dobtam ki, mert mindegyik jól sikerült valahogy. Annyira aranyos, hallod... itt meg olyan, mint egy mókuska. Na, de nem ez a lényeg. Izé, ööö. 

Amióta megvan a gépem, azóta nem megyek sehova fényképező nélkül. Nézd csak, 18 megapixeles, tükörreflexes Canon, Full HD videofelvétel, 3" kihajtható LCD kijelző élőképpel,ISO 12800, CMOS szenzor, 9 pontos TTL AF, pentaprizmás keresõ, DIGIC 4 processzor, EOS integrált tisztítási rendszer. Öööö. Tudod, itt valaki ilyenekkel jött, hogy majd olyan telefont kell vennem, de képenröhögtem, ne vicceljünk. Meg hogy vegyek egy olcsóbb bringát, városon belül az is jó lesz közlekedni, hát persze. Figyelj, ha veszek valamit, akkor már rendeset, nem? Wenn ja, dann richtig. De nem ez a lényeg. Szóval most nagyon benne vagyok. Persze nem volt olcsó, de hát mihez kezdene az ember hobbi nélkül? Mások elisszák meg elutazgatják a pénzüket, nekem ezek a gyengéim. Most sajnos éppen egy adósságrendező hitelre váltottam át remek feltételekkel, mert pár hitelkártyámon szóval felgyülemlett egy kevés tartozás, meg Muteréknak is lógtam már, de hát most már tényleg vigyázni fogok. Szóval amit mondani akartam, az igazándiból, az, hogy... 

Igen, nőprojektek is futnak - lehetőleg egyszerre több is, egymással párhuzamosan. Mindegyik már majdnem összejön, de szegény kislány pont visszamegy a volt csávójához, közbejön valami hirtelen kiküldetés, nem megfelelő lelki állapot - esetleg valami bulin a féreg közös haver erőszakolja be magát a képbe, pedig direkt "szólva lett neki", hogy a csaj estére foglalt.

A Sztorizó ettől függetlenül nagyon szívesen mesél továbbra is, csak másra hallgatni és figyelni nem szeret. Lehetőleg nem is kérdez, mert nem érdekli. Ha mégis megpróbálsz neki bármit mondani, elnéz valamerre. Nyomkodja a telefonját, aha, aha, hát igen. És folytatja: "jajj, és azt nem is meséltem, hogy ez a másik csaj, tudod, amelyiket spanyolról ismerem, hát annak a pasija...".

Ami őt érdekli, az mást is biztos, hogy legalább ugyanannyira fogja foglalkoztatni. Talán életében először látja a beszélgetőpartnert, de ő aztán egy udvarias érdeklődésen felbátorodva azonnal elmeséli táncóráinak, küzdősportjainak, kedvenc borainak, éttermeinek, extrémsportjának minden műhelytitkát - kibontja a tárgyieszköz-aktiválás, az eltéréselemzés vagy a tevékenységalapú költségszámítás minden érdekes mozzanatát, és szívesen feleleveníti a Benrather Linie, az Erste Lautverschiebung vagy a Great Vowel Shift mai német- ill. angol nyelvkre gyakorolt hatását, jelentőségét is.

Nem semmi. Durva, miket kell tudni egy ilyen hobbihoz/munkához. Érdekes. Adj neki még több italt, még közlékenyebb és műveltebb lesz. Esetleg az érzékeny oldala is megmutatkozik majd idővel. De odafigyelni akkor se fog...

-Hallod! A sebész keresztapámhoz egyszer behozták sürgősségivel azt a tévés személyiséget, aaa, na mindegy, most nem jut az eszembe. És hát neki kellett összevarrnia, mert elég görbére sikerült az estéje, persze kapott is rendesen pénzt, hogy ne beszéljen róla senkinek...