A mechanikus sztorizás, viccmesélés köztudottan minden összejövetel halálát jelenti. Mindegy, hogy jól éreztük-e addig magunkat beszélgetőpartnereinkkel, vagy esetleg hébe-hóba kínos csönd telepedett-e a társaságra.

A viccmesélés a legsablonosabb műsor, tényleg idegesítő néha éjfél utáni partikon a másikat udvariasan tettetett türelemmel hallgatni, hogy aztán mi is sorra kerüljünk (ha jól emlékszem, az "ezernyelvű" Lomb Kató is többször felhozta ezt a szánalmas jelenséget).

Vannak a visszafogottak, akik ragaszkodnak az eredeti verziókhoz, és vannak persze a nagy mókamesterek, akik minden lehetséges eszközzel megpróbálják a saját képükre szabni, kiszínezni a vicceket. Szívesen folyamodnak halmozott trágárságokhoz, vad gesztikulációkhoz, az adomában szereplő alakok hangjának helyzettől függő utánzásához, hiszen ezek együttesen még viccesebbé teszik az élményt.

-Na ezt hallgassátok meg, beszartok.

Nyuszika sétál hetykén az erdőben, fütyörészik, dalolászik (=felesleges rizsa + hangutánzó lalallázás, fütyülés), egyszer csak összefut a Medvével.

-Szevasz, Medve koma! Na mi a geci van? (=élményfokozó trágárság)

-Semmi, mi lenne, Nyuszikám, vagyogatok. Tudod, van itt nálam egy lista azokról, akiket meg fogok kúrni. És sajnos te vagy a következő, baszd meg (=élményfokozó trágárságok).

-Ó, bassza meg (=élményfokozó trágárság)! És nem tudnál erről csak úgy szépen kihúzni, mintha mi se történt volna (=felesleges rizsa)?

-Sajnos nem, kispajtás (=felesleges rizsa).

Na, a Medve jól megrakja a Nyuszikát, ahogy azt illik, csak úgy nyunnyog a luka (=felesleges rizsa + hangutánzó nyunnyogás + ütemes csípőmozgás), a végén annak rendje s módja szerint telerondítja, aztán ott piheg rajta hálásan. (=felesleges rizsa)

-Medve koma, most, hogy ezen túlvagyunk, elárulod, hogy nincs-e valami nemibetegséged?

-Ó, már hogy lenne, itt van még a papírom is az écctesztről, negatív, tessék.

-Na bazmeg Medve koma, akkor azzal a papírral most már jól kitörölheted a valagadat, háháháháá (=élményfokozó trágárság, hangos röhögés)!

A nagyon ígéretesen induló viccek ennek ellenére sokszor sülnek be: míg mindenki vigyorgó fejjel hallgatja végig, vagy lemarad a végén a poénról, vagy jajjjjjjjjjjjjjjjj, ez fájt, de szar kommentárokkal próbálja meg udvariasan lezárni az aktust, mintha csupán fárasztó, de jó lett volna a vicc, pedig tényleg szar volt.

A sztorizás is kellően lapos tud lenni: sokszor összeszokott társaságok idézik fel közös iskolai, munkahelyi, katonaságbeli élményeiket, ez még a beavatottaknak szórakoztató.

Az ezerszer hallott-olvasott városi legendák újramesélése viszont tényleg dühítő.

-De ne tudd meg, apám, ez frankón megtörtént az egyik haveromékkal. Ezek az állatok meglepetés-partit csinálnak a Vikinek, valami szülinapi bulit.

Megszervezték a bejutást, mindent, ott vannak húszan, érted. Csaj sehol. Keresik, de csak nem találják, de fentről valami andalító muzsikaszó hallatszik le, hát felsompolyognak, erre mit látnak a szoba közepén?

A buksza bazmeg ott terpeszt, éppen Nutellával kenegeti a muffját, és hívja a Fifi kutyát! És ezt frankón, a haverom mesélte és látta!

Utána nem nagyon erőltették a meglepetés-bulikat, elhiheted.

A városi legendákon belül személyes kedvenceim a főiskolai/egyetemi tanáros, vizsgázós élmények (Lipinek külön köszönet az ötletért).

A tematikussá váló beszélgetéseknél talán még egyértelműbben látszik, hogyan próbálnak a beszélgetőpartnerek a másikra még jobban rákontrázni, egyre durvább történeteket előadva.

-Bazmeg, az ELTE-n tanított egy idősebb prof, igazi nehéz ember volt; akit imádott, annak ki volt kövezve az útja az ötös szigorlatig, de akit utált, na az megnézhette magát.

Ott üldögélünk a szóbelire várva kint vagy huszan, kosztüm, öltöny vegyesen, egyik csajszi miniben, egy csóka meg kockás zakóban meg csokornyakkendőben kuksol.

Megérkezik az Öreg olyan 10 perc késéssel, végigmér mindenkit, azt mondja:

-A bohóc meg a kurva hazamehet, a többiek pedig adják ide az indexeket!

 

-Aha! Ombre, az semmi. Volt nálunk egy forma a Műszakin, na annál mocskosabb szájú, perverzebb férget még nem hordott hátán a föld. Tanársegéd volt vagy mi, de folyton csak káromkodott, a lehető legzaftosabban.

Na, a lányokat már kurvára zavarta a pók, úgyhogy összebeszéltek, hogy a következő alkalommal, amikor kiejt a száján bármilyen trágárságot, akkor ők kollektíve felállnak, és kivonulnak az előadóból.

Az ám, de az arc ezt valahonnan megtudta, úgyhogy szépen felkészült a következő előadásra. Fogott egy krétát, és húzott egy kb. ötvencentis vonalat. Felteszi a kérdést: - Na kinek van egy tippje arra, hogy ez meg mi?

Dermedt csönd, semmi. - Hát kérem, ilyen hosszú a négerek fasza.

Na, több se kellett, az összes csajszi feláll, és elindul kifelé. A kegyelemdöfés ám csak most jött:

-Hölgyeim, hova sietnek? A következő gép Johannesburgba csak fél ötkor indul!

A sztorikat ha jól tévedek, még anno decibel az extra.hu/internetland örökzöld site-on olvastam, úgyhogy innen is köszönet a gyűjtőnek.

Persze jelentkezhet az eredeti tulajdonos is - mindenkinek további kellemetes sztorizgatást kívánok! ;-)