Sajnos az a nagy büdös helyzet, kedves ellenzéki politikusok, fotelközgazdászok, önjelölt szegényemberek, hogy elegem van belőletek. Elegem van abból, hogy nektek semmi se drága, amíg máséból kell osztogatni - és ismét az én kőkeményen megkeresett pénzemre ácsingóztok, hogy randa, göcsörtös szőrös-karmos ujjaitokkal már megint az én pénztárcámban turkáltok, majd onnan kilopjátok azt, ami szerintetek nekem már úgyse kell, hiszen nekem így is elég marad, és George Harrisonhoz hasonlóan köszönjem meg szépen, hogy nem viszitek el az egészet. 

Csak egy kicsit, tényleg. Annyira szeretném már tudni, milyen, ha az embert tényleg, de úgy istenigazából gyűlölik.

Kedves, Drága Beosztottam!

Rubintos bazsarózsám, kis mimózám. Ha már egy céghez sodort minket a Sors és Jóisten jobbkeze - pláne egy ilyen szerencsétlen, alá-fölérendelt minőségben -, akkor fegyelmezz rám pár minutácska erejéig, kérlek.

Történelmi pillanat: újra olvasói poszt. Igen tudom, rengeteget küldtetek, de sajnos lusták vagyunk őket nemhogy megszerkeszteni meg lehozni, de még elolvasni is. Meg hát sajnos úgy vagyunk ezzel, hogy valójában csak a sajátjainkat szeretjük igazán. Ezért elnézést kérünk mindenkitől, de hát mi is gyarló, túlzottan énközpontú emberkék vagyunk.

Na de ha már A. úr a múltkor olyan szépen írt a szakállasokról, kár lenne, ha levelének a másik felét parlagon hagynánk. Méghozzá: 

A velvetes cikk

Az Index korántsem hibátlan testén az egyéb ragyák és szőrös bibircsókok (fizetett blogok) mellett ott  éktelenkedik egy különösen undorító, naponta kifakadó gennyes tályog: a Velvet.

Hey folks! Üdvözlünk benneteket a Modorosblog történetének egyik legnagyobb és legfontosabb eseményén. Odaát, a Nagy Vízen Túl világfordító események zajlanak, Amerika választ. Ez a megkerülhetetlenül döntő fontosságú esemény pedig a mi kis aprócska, icipici magyar életecskénket is annyival befolyásolja, hogy kötelességünknek éreztük igényesen és nagy terjedelemben beszámolni róla.

Mert a nép újra vért akar. Vért, bosszút, vendettát.

Egyetlen a mentségük most: ezúttal magyart akarnak ölni, így legalább a rasszista bélyeget lemoshatják magukról. Bár nem is tudom, melyik jobb. Faji alapon, vagy csak a gyilkosság kedvéért ölni, öletni? Sima rasszistából hidegvérű gyilkossá válni, akinek - mint egy hiúznak - mindegy az áldozat kiléte, csak pusztuljon?

Mai postunkban egy szomorú - mondhatnók - szívfacsaró és nagyon igaz történetet olvashatunk a festői Limerickből, egyenesen a Boldogság smaragd szigetéről. Bár nem tisztje a szerkesztőnek, hogy véleményezze is az olvasói leveleket, ezúttal kivételt teszek: sajna minden pontjával a legmesszemenőbbig egyet kell értsek, a legpéldásabban magyarázza, hogy miért is alakult meg annó ez a blog, és miért meneküljön mindenki, amerre lát.

Kedves Dobbants Velünk Blog! Karcsi vagyunk és Judit, mi harmincnégy éves budapesti házaspár vagyunk, és úgy gondoltuk, megosszuk mi is a Blog olvasóival a mi történetünket.

Láttunk már ugye sokszor ilyen humoros videókat, ahol pl. gátfutást rendeznek a boxokban, de ezek nem annyira túl viccesek - úgyhogy arra gondoltam, megírom én jobban, ahogy általában szoktam.

Alul tehát pár tuti tipp, hogy varázsolhatjuk át az unalmas-szürke, vasüveg-munkanapokat a fehérgalléros bűnözők természetes környezetében is csupa vidámsággá, izgalommá. Köszönöm Atlétás Bandinak az apró, pirinyó közös agyvihart.

Hat, kínkeserves év telt el a harmadik köztársaság bukása óta. Az elnyomó államhatalom két éve újabb választásokon biztosította be egyeduralmát. Minden eddiginél durvább eszközökkel kezdte üldözni a hajdani szabadság megmaradt híveit. A keserűséget, nincstelenséget és nemzetközi elszigeteltséget nem pótolta semmi más, csak némi hamiskás, önbecsapó nemzeti pátosz. Mégis, akadt még egy maroknyi bátor patrióta, aki a fojtogató légkörben is igyekezett Ember maradni. Róluk szól ez a történet.

Kedves vidéki (esetlegesen külföldi) olvasóinkat előre is kérjük, közöljék velünk mindenképpen kommentben, hogy ők nem budapestiek, fogalmuk sincs ezekről a helyekről - és nem értik, miért nem mindegy, hogy Buda-e vagy Pest. Köszönjük.

Léted értelme, hogy bennünket, UTASOKAT, a számunkra kívánatos helyre szállítgassál nagyra nőtt kis járműveddel. Mivel te, illetve vállalatod utazási feltételeket szabott számunkra, mi is összeállítottunk neked egy aprócska, afféle illemtani kódexet a minél zökkenő- és konfliktusmentesebb munkavégzésed végett.

Kedves, illetve kedvetlen Olvasóink! 8-))

Örök dilemma, egymásnak feszülő ellenvélemények - hívők, rajongók, ellenzők, szakértők vitáznak-harcolnak egymással vehemensen a világháló megannyi fórumán: valóban ilyen nehéz lenne kiválasztani a számunkra megfelelő netezőtársat az eleddig talán soha nem tapasztalt tarkaságú, bőséges kínálatból?  

Kicsiny blogunk szerkesztőségének kupaktanácsa összedugta hát buksiját, hogy közös ítéletet hozzon, és ezúttal is segítsen a döntésben. Vegyük hát őket sorra, a lehető legelfogulatlanabb szemüvegen keresztül! Sohse felejtsük a két fő szempontot: kinek és mire kell a kütyü?

Lányok! Nem mindennapi megtiszteltetésben részesültünk, ugyanis Magyarország egyik legnépszerűbb blogjának kulisszatitkaiba nyerhetünk bepillantást, két snájdig, edzett úr segítségével. Jobbomon a mindig vidám, hamiskás mosolyú Modor Tibor úr, aki a fittség nagykövete lehetne. Legendás posztjai és az általa alapított frenetikus blog mellett, bordázott hasa és eres karjai magabiztosságot és erőt sugároznak. Még tőle is jobbra tornyosul a hírhedt ezredes, aki páratlan szellemi tőkéje mellett elképesztő fizikai mutatókkal bír. Mindenféle, bloggerekkel kapcsolatos előítéletemet szertefoszlatták. Mintha nem is névtelenül és arctalanul írogató okos srácokkal, hanem erőemelőkkel vagy pénzbehajtókkal beszéltük volna meg a randevút.

A szabad véleménynyilvánítás és gyülekezési jog demokratikus hazánk Alaptörvényének egyik legüdvözítőbb vívmánya. Nagyon örülök, hogy minden honfitársamra kiterjed, de pont nagyszerűsége miatt nem túl elegáns visszaéljél eme csodálatossággal. Nézzük meg, milyen kompromisszumra juthatunk mi kettecskén! A javaslataim, kéréseim:

2010 óta a politikai témájú blogok elképesztő koncentrációban jelentek a magyar elektronikus közéletben. Ilyen műfajban alkotni mindennapos, kimerítő tevékenység. A szédületes fordulatszámon pörgő mókuskerekek hamar lemerítik a szókimondó, bátor, kreatív bloggerek akkumulátorait. Címkék megírására bizony a legritkább esetben marad energia egy fárasztó, baltásgyilkosos cikk után. A magunk módján szeretnék segíteni egy igen átlátható és objektív rendszerrel. Kedves politikai megmondóbloggerek, használjátok egészséggel!

-Olyan sápadt meg beesett az arcod, ez már egészségtelen... nekem azért jobban tetszettél olyan mokányabban. Tiszta csont és bőr vagy, minden rendben van? De tényleg? De tovább már ne fogyjál! Ez tuti anorexia vagy valami hasonló lelki eredetű étkezési zavar. Szerintem menj el orvoshoz, tiszta eres már az alkarod is, ez nem normális. Szinte szétpattannak, szerintem a vérnyomásoddal is gondok lehetnek.

Kedves Olvasóink!

Bizonyára Nektek is feltűnt az utóbbi napokban példátlan hisztériát kiváltó forró fejű Grúz hadnagy ügye. Mivel szemmel láthatóan itt is sajnos mindenki pártszimpátia-véleménycsomagok mentén foglal állást és eleve túl nagy jelentőséget tulajdonít ennek a külügyi afférnak, úgy érezzük, ideje kicsit visszább venni a túláradó érzelmekből és higgadtan mérlegelni, értékelni a helyzetet.

Kedves Nem-Biciglisták! Kedves négykerekű, két-és négy lábon járó Embertársaim! ;-)

Nektek szól ez a mostani kis szertelen szösszenet.

Lépten-nyomon hallhatjuk-olvashatjuk, hogy elszemtelenedtek a kerékpárosok, túl sok van belőlük, divatoznak, hülyén öltöznek, száguldoznak, nem tartják be a szabályokat, ön- és közveszélyesek. Összegyűjtöttem most pár kardinális pontot, hogy Ti is megtapasztalhassátok, picit átérezhessétek, Mi hogy látjuk a másik oldalról. Célunk nem más, mint a mi kis fura szubkultúránk szélesebb körű megismertetése, elfogadtatása - a két/három/négy... fél közötti párbeszéd felerősítése. Bízva bízunk abban, hogy talán majd mi is kicsit hozzájárulunk a kölcsönös elfogadáshoz.

Jancsi bácsi: Bandeszom, meddig még? Kinyitom az Internetet és csak úgy ömlik a mocsok és nincs hová kitérnem. Itt van ez a Singer nőci. Most miért kell nekem nap mint nap olvasni a trágár részleteket arról, hogyan varrják le több százan? Gyanútlanul rákattintok, hátha végre-valahára valami épületes, ismeretterjesztő, tudományosan értékelhető tartalom vár rám, de mindig ugyanaz a Szodómia és Gonorrhea.

Akkor most a nagy hurráhangulatban megkérnék szépen mindenkit, hogy egy pillanatra álljon meg, és próbáljon a rózsaszín ködön túl gondolkodni és értékelni. Ideje leszállni a földre, és csakis a szikár tényekre szorítkozni - elfogultság nélkül.

Mondjuk ki: Peking óta jottányit sem léptünk előre. A magyar sport jelenlegi helyzete továbbra is katasztrofális. Sportklubok a tönk szélén, az egyesületeket kalandorok, adócsalók és tippmixbajnokok uralják. Már serdülő szinten is csak az kerülhet be a kezdőcsapatba, akinek anyuka-apuka csúsztatja az edzőnek a borítékot. Ha az ifiknél valaki tényleg meglépi az extra mile-t és szívét-lelkét beleadja a játékba, azt kiközösítik, megverik. A zuhanyzókban luxus a melegvíz, a mezt az anyukák mossák, felszerelésre is a szülők dobják össze a pénzt - még magnéziára sincs keret.