Számtalan panasz érkezett vidéki olvasóinktól, hogy nekik nem mondanak sokat a Körút, Pest-Buda-Óbuda, Belváros, csepeli HÉV, Kalef, Kőki és hasonló belsős, összekacsintós elnevezések - ma az ő kedvükben szeretnénk járni egy kicsit, hogy ezentúl ne érezzék magukat teljesen beavatatlanul, kényelmetlenül.
Nem mintha annyira számítana: nekünk, magyaroknak van talán a legkevesebb közünk a városhoz. Kelták, rómaiak, tatárok, itáliaiak, szerbek, törökök - hogy aztán osztrák pénzből szlovák munkásokkal felépíttessenek mindent, amire ma büszkék vagyunk. A huszonhárom kiskirályságra meg a BKV-ra, ahol a pesti ember bliccel, és amit a vidékiek adójából tartanak fönn még mindig.
Virtuális sétát teszünk hát a főváros 23 kerületében - abban a reményben, hogy hamarosan már ennél jóval kevesebb lesz.
I. kerület: Buda, Várnegyed, Víziváros. Szinte senki nem lakik ott, csak turistát láthatsz - mégis ők kapták mindhárom budai metróállomást. Fideszesek, pedig ők aztán a múlt rendszerben se éltek rosszul.
Egy értelmetlen rongyrázás, giccsaparádé az egész: barokk házak közé ékelt zsaluzott panelek, a Hilton barna ablakai, amish lovashintók és fényes lóherék, kéretlen idegenvezetők és utcazenészek, képeslapárusok, kőszáli kecskéket is kifullasztó lépcsők - de minek? A XXI. század Európájában mi szükség van egyáltalán várakra? A prágai Hradzsin különben is sokkal szebb. Ja, és erre a skanzenra, mozgólépcsőre meg a Várkert-bazár felújítására (bazár!) akarnak most megint a mi adónkból milliárdokat költeni, ahelyett, hogy a tényleg rászorulóknak adnák...
II. kerület: szintén fideszesek, pedig itt lakik az összes volt pártfunkcionárius meg a fegyveres testületek hajdani tisztjei - gyorsan elfelejtették, honnan jöttek. Meglehetősen gazdagok is ráadásul, a játszótéren az anyukák pedig rendre "Hajrá Magyarország, hajrá magyarok"-kal köszönnek egymásnak. Ők igazi felső-középosztályiként meg is hálálták az egykulcsos adónak köszönhetően hozzájuk csatornázott további vagyonokat.
Feleslegesen kiirtott és beépített erdők, ízléstelen villák, magukat nagypolgári elitnek tartó Mártírok útjai bunkók - ennyi az egész, ráadásul a mai napig régi Ikarusok járnak fel a hegyre. Milyen cink már.
III. kerület: az összes közül a legbeképzeltebb, legfennhéjázóbb kerület, de tényleg. Ami Budapestnek Buda, az Budának Óbuda. -Pesti vagy? -Nem, budai. -Budai vagy? -Nem, óbudai. Felfoghatatlan: igazából tök csórók, de mindenkinél különbnek hiszik magukat. Olyan dolgokra büszkék, amihez közük sincs (kelták, rómaiak, Krúdy, Hidegkuti) - a svábokat kitelepítették, és most mindent a sajátjukként mutogatnak. Bár óbudainak vallják magukat, a kerület döntő többsége békásmegyeri, mocsárosdűlői, kaszásdűlői, Pók utcai, etc. Egységes arculatot így az egész kerületben soha ne is remélj: egy eklektikus bagolyköpet ez lakótelepekkel, sarokközértes faluval, téglagyár-maradványos csupasz heggyel, erdővel, izraeli lakóparkokkal, vezetékes víz nélküli zárkerti övezetekkel, penészes szükséglakásokkal.
Igazi szélkakasként mostanában mérsékelten fideszesek, de a lakótelepeken még kitart az MSZP-s réteg. Mindent elmond róluk, hogy Tarlóst is ők adták az országnak. Az egyhetes Sziget alatt hihetetlen hisztit tudnak levágni, de titkon büszkék rá.
IV. kerület: vidék, falu, Lápföld. Az igazi IV. kerület a Belváros volt régebben, de Rákosi Újpestet nem elég, hogy Budapesthez csatolta 1950-ben, még a belvárosi kerület számát is nekik adományozta. Minek? Ettől a falu még falu marad. Ez sem minden, még metrót is kaptak pár évtizeddel később, és most is további állomásokért sírnak. Focicsapatukért főleg még vidékiebbek rajonganak (Káposztásmegyer, Fót), az itt élők józan része nagy részben fradista Bár józan ember nem lakik a IV. kerületben. Labdarúgó köz!
V. kerület: a hajdani IV. (Belváros) és V. (Lipótváros) kerületek összevonásával született - tulajdonképpen az I. kerület pesti ikertestvére. Ott se lakik senki néhány expatet leszámítva, ám annál több metrómegállót és pénzt kaptak. Meg kapnak. Nevezetességeik nincsenek egy szökőkúton kívül, csak forintárakat dollárban kiszámlázó vendéglők, erőszakkal ledíszkövezett utcák, drága sablonüzletek, melegbárok, turistákat zaklató kérdezőbiztosok, zsebtolvajok, kurvák.
VI. kerület: Terézváros valamiért még mindig népszerű kerület a romantikára és metróra vágyó külföldiek meg a Budapestre költöző vidékiek körében, de mindenki más menekül innen, ha pénztárcája engedi. A nap nem süt be ide gyakran, a bajkeverő viszont rengeteg. Mindent elmond a kerületről, hogy szerintük előny az, ha valami közel van a Westendhez (eredetibbet nem találtatok ki?) meg úgy általában a Nyugatihoz.
VII. kerület: Erzsébetváros a VI. kerület ikertestvére, csak szűkebb utcákkal és több zsinagógával. Ahogy az óbudaiaknál, itt is remekül alkalmazzák a "telepítsd ki, majd mutogasd pénzért"-módszert. Akár troli-kerületnek is hívhatnánk az Erzsébetvárost: szinte minden (persze egyirányú) utcában ott himbálóznak ezek az ízléstelen vezetékek. Nyomasztó, koszos hely ez - kerüljük, ha tehetjük.
VIII. kerület: a Józsefváros ritka gusztustalan városrész, nem véletlenül lett fogalom a Nyolcker. Annyira lepattant egy környék, hogy a helyiek már erre büszkék. Ki érti ezt? A szemetes, kutyapiszkos utcákon, a szotyihéjas játszótéren lebzselő munkakerülőkön, az összefirkált, feketéllő házfalakon kívül mást nem nagyon találunk erre. Ja de, a Rákóczi teret.
IX. kerület: na itt, a Ferencvárosban koncentrálódik Budapest szinte összes elképzelhető mocska. Itt minden megtalálható, ami rossz: a Józsefváros macskahugyos, omladozó lépcsőházai, a rengeteg more, a leghírhedtebb gettó: a Dzsumbuj, rozsdálló gyártelepek betört ablakokkal, és Európa egyik legnagyobb teherpályaudvara.
A kerület egyetlen "büszkesége", az FTC pedig a vidéki emberek kedvenc focicsapata tele külföldivel: játszani nem tudnak, a zöld-fehér színösszetétel pedig minden jóérzésű emberben ellenérzéseket kelt. Na meg az Ifjúmunkás és a Lobogó utcák...
Mivel az előbb felsorolt négy városrész között semmi lényeges különbséget nem találunk az elnevezéseket leszámítva, javasoljuk a VI-VII-VIII-IX. kerületek összevonását az átláthatóság kedvéért.
X. kerület: ld. IX. kerület, csak itt nagyobb házak nincsenek néhány panelt leszámítva, és messzebb van. Kőbányán - a közhiedelemmel ellentétben - még laknak is (nem csak átszállnak), de itt leginkább csak - többnyire megszűnt - üzemekről és egyre terjeszkedő temetőkről tudunk.
Aki kételkedik: üljünk fel a 28-37-es villamosra: a VIII. kerület boulevardján, a Népszínház utcán túl, a Salgótarjáni utcán a temető és az MTK-stadion (hála Istennek kiestek) mellett elhaladva pár megálló után elérkezünk a remegve várt Kőbányára. MÁV X. kapu, Kőbányai Garázs, Pongrác úti lakótelep (Dzsumbuj II.), Élessarok, Sörgyár, Sírkert út, Új köztemető. Alternatív túra: 99-es busz a Fertő utcán, egész végig magas feszültség alatt haladva. Csak sajnálni tudjuk, aki errefelé él.
XI. kerület: újra Budára csöppentünk - ám aki azt hiszi, hogy őszintén fellélegezhet, annak csalódnia kell. Kelenföld, Őrmező, Szentimreváros - erre találták ki a szocialisták pár éve az Óbudától és Újpesttől összelopkodott Újbuda nevet. Ópest mikor lesz végre?
Budaian polgárias, jómódú? Korántsem. Van itt viszont lakó- és gyártelep dögivel: Galvani, Hengermalom, Vegyész utca. A Dunapartra az összecsalt, Disneyland-hangulatú, műanyag Kopaszi-gáton kívül ne merészkedjen le senki, mert kóbor kutyák fogják a gumiabroncsokkal, tarackkal és rozsdálló szögesdróttal szegélyezett földesúton szétmarcangolni. Annyi viszont szentigaz, hogy Kelenföld Magyarország egyik legtarkább lakótelepe (nem szép, csak tarka). Erre bezzeg van pénz!
Kételkedőknek: nézzetek körbe a Móricz Zsigmond körtéren (Angliában találóan Circus), és láttok egy kiírást: Községi Elemi Leánynevelde. Egyéb kérdés? És Albertfalva - ez valami város?
XII. kerület: Hegyvidék, jómód? Inkább úgy mondanám: az összeharácsolt-lopott vagyonok nagy részét valóban itt találod - ám a pénzmennyiség nem vonzott magával egyenes arányban kultúrát - annál inkább hivalkodó, tornyos-görbekorlátos palotákat belső lifttel, kamerával, oroszlánszobrokkal meg uszodával. Tudjátok, amilyeneket a Roccó-filmekben láthattok. Rákositól Úttörővasutat, Kádártól tiszti lakótelepeket kaptak, de valamiért még így is fideszes a többség. Hálátlanok - jobb szót nem találok rájuk.
Nem értem továbbá, miért jó dombon, hegyen lakni. A közlekedés egy agyrém - megállni, parkolni kurva nehéz, az emelkedőn erőlködő buszok pedig iszonyat füstöt okádnak. Friss, tiszta levegő? Ha ez nem volt elég, akkor az ide kiránduló pesti bunkók tesznek arról, hogy kiválóan tönkretegyék még azt is, ami valaha szép volt. Hajlandóak vagytok ezért százmilliókat fizetni? Egészségetekre.
XIII. kerület: egy szégyen az egész. Rákosi szépen elvette Óbuda-Újlaktól a Margitszigetet valamint az V. kerülettől Újlipótvárost, és tankönyvbe illően a prolikhoz (Angyalföld) csapta. Vegyük el a gazdagoktól, adjuk a szegényeknek - ugye ismerős? A választási eredményeket elnézve ezért a gyalázatos fővárosi Trianonért még a mai napig hálás a kerület amúgy meglehetősen heterogén lakossága.
Focicsapata nincs. Lakótelepek, lakóparkok, újlipótvárosi göndör órások, vas-üveg irodaházak, fogyatkozó szükséglakások, Dália kisvendéglő, Turbina presszó - ember legyen a talpán, aki itt kiigazodik. Egyetlen közös nevezőjük van: az MSZP a Kapitánnyal és Tóth Jóskával. Vannak továbbá olyan szavaink, amik annyira természetessé váltak, hogy fel se tűnik, mennyire hülyén hangzanak. Röppentyű?
XIV. kerület: Zugló tök jó hely. Zuglót szeretjük - halljuk gyakran. Valójában Zugligettel keverheti mindenki (nem mintha az jó hely lenne), mert ebben a kerületben semmi jó és érdekes nincs pár kocsmát leszámítva - ráadásul errefelé is jár troli.
Aki továbbra is úgy gondolja, hogy ez egy jó kerület, az menjen végig a Nagy Lajos Király útján, lehetőleg gyalog. A legrosszabb VIII. kerületi házakkal versengő romok és ötemeletes cimbalmospaloták bántó összevisszaságban. Na ugye. Nem biztos, hogy megéritek az ikeás modoroskodást odafelé.
XV. kerület: újra vidékre érkeztünk, és Budapestre a poszt folyamán sajnos már nem is térünk vissza. Itt teljesedik ki igazán az a frankensteini borzalom, amit Rákosi Nagy-Budapestként 1950-ben elkövetett.
Rákospalota egy kedves kis messzi falu, ahová a villamos még kijár - ellenben (Békásmegyerhez hasonlóan) ideépítettek mellé egy irgalmatlanul ocsmány lakótelepet is, Újpalotát. Ennél nyomorúságosabb és nagyobb panelrengeteg az országban is alig van - ráadásul míg Békásmegyeren van HÉV, Duna meg hegy, itt csak a pusztaság, a 173-as busz és a reménytelenség van jelen. Utoljára Kis Recéék idejében sütött erre a nap, de akkor még csak épült az egész vesztőhely. Ne is próbáljuk megérteni, hogy ez így miért jó.
XVI-XVII. kerület: tovább folytatódik a Rákos-kezdetű külterületek sora, de itt már nem igazodunk ki, még térképpel sem. Villamos nem jár erre, csak a HÉV - de gondoljunk csak bele, hogy Rákoskeresztúr-központból még indulnak tovább buszok! De hova..?
Az egyetlen érdekességet Akadémiaújtelep jelenti, ahol 500-tól 545-ig sorszámozták az utcákat, tereket. Főtere az 525. tér. Képzeljük csak el, ahogy útbaigazítást kérünk egy arrafelé sétáló nénitől:
-Kezit csókolom, nem tetszik tudni, hogy jutok el az 522. utcáig?
-Sajnos nem.
-Köszönjük, és elnézést a zavarásért!
XVIII. kerület: na ezt speciell ismerjük, mert végre nem Rákos. Ez Pest(szent)lőrinc, amit az Antall-kormány visszaszentesített - a Vörös Hadsereg útját pedig üllőiutasította.
Pestszentlőrinc-Szentimre kedves, unalmas kis vidéki helyek, akárcsak a Budapest-környéki falvak többsége, bár ide is jutott lakótelep. Pár jó kocsma itt is található, de más nem nagyon jut eszünkbe - esetleg Csepregi Éva, Komlós Juci vagy Deák "Bamba" Ferenc mint a kerület büszkeségei. Na és? A legjobb brazil futballista-ígéreteket hol találod? Na ugye. Ahogy tehették, ők is elköltöztek innen, feltételezem.
És gondoljunk bele: amikor annyi, de annyi utazás után eljutunk a világ végén levő Határ útig, az sokaknak már Budapestet jelenti - a XVIII. kerületieknek leginkább!
XIX. kerület: Kispestről sokan nem tudják, hogy eredetileg a Gellérthegy lábánál volt, de már ők is égőnek találták ezt a nevet - aztán később, miután a Kelenföldet is inkább átruházták egy jóval szerencsétlenebb városrészre, megmaradtak a Tabánnál. Amit aztán szépen fel is számoltak, ahogy illik.
Na de térjünk vissza a mai Kispesthez, ami a mai napig szegény Puskás Öcsi bácsi nevéből próbál megélni, de az se nagyon megy neki - élő legendája, Détári Lajos pedig inkább egy szomszédos kerületben keresett munkát. Főutcája, az Ady Endre út egy földszintes házakkal szegélyezett kétsávos, vidéki kis utca - a Bozsik stadionnak hívott pálya folyton sztrájkoló, duzzogó szurkolóival pedig egy örök talány - futballcsapata valamiért nem is erőlteti a dolgot: inkább újra Honvédnak hívatja magát. Ők tudják. Nem csoda, hogy Miniszterelnök úr is méltóbbnak találta Felcsútot a Puskás-örökségre, mint egy lerobbant vidéki focipályát a kispesti temető mellett.
A kerület többi része? Pár lakótelep meg falu. Hangulatos, ha süt a nap és van innen hova hazamenni.
XX. kerület: szegény Liza, szegény... a Soroksárhoz tartozó Gubacspuszta helyén alapították, de voltak ők már minden. Erzsébetfalva-Kossuthfalva, Leninváros (1919), Pesterzsébet, Pestszenterzsébet, aztán újra Pesterzsébet. Kicsit mintha a jöttment országok között forró krumpliként dobált Kárpátalját látnám magam előtt. Ráadásul akitől még Soroksár is hajlandó volt elszakadni, hát nem is tudom...
Kedves falu lenne ez a Budapesten egyedülálló egyvágányos villamosjárataival, de társadalmi összetétele az utóbbi években drámaian felborult - a VIII. kerületben lebontott házak önkormányzati lakásaiból többnyire itt találtak ugyanis új otthonra az áthelyezett családok. Aki még mindig nem érti, az nézzen le hétvégén este az Arancsillagba zenés-táncos mulatságra.
XXI. kerület: Csepel, a sziget(spicc)i lét minden hátrányával. Annyiban jó ez nekünk, hogy legalább nehezen jutnak be a városlakók közé (és akkor is csak a Boráros térre, hála a modenai Szentszűznek) - több érdemlegeset nem nagyon tudok elmondani róla. Ja de: itt található Zámbó Jimmy síremléke is.
Nyuszi sétány, Cirmos sétány, Őz köz? Inkább számozták volna őket. Képzeljétek csak el: elkezded bárhol bediktálni a címedet - vagy kiröhögnek, vagy elküldenek a kurva anyádba, hogy mással szórakozz.
XXII. kerület: akár azt is mondhatnánk, hogy Buda, de inkább legyen ez Dunántúl, valahol Érd-Diósd meg Törökbálint között. Hogy mi van még erre a budafoki Törley-pincéken meg az ex-disznóhizlaldán kívül, azt talán az interneten megtaláljátok, de biztos nem volt fontos, ha nem jut az eszünkbe.
Szerencsére több autópálya is errefelé halad át, úgyhogy nem kell sokat látnunk ebből a szerencsétlen peremkerületből.
XXIII. kerület: hát ő a legújabb, a legkisebb fiú: Soroksár, aki nem akart az eredetileg hozzá tartozó Erzsébettel másodhegedűsként közösködni, ő majd megcsinálja a szerencséjét egyedül! Hát Soroksár nem lett egy Bezzegszlovákia, de biztos jobb így nekik. Pesti oldal, páratlan szám, legújabb kerület - csupa rossz előjel, és sejtésünk beigazolódni látszik. Soroksár annyira messze van, hogy szerintem még a soroksáriaknak is messze van. Egyedüli felüdülés az a soroksári Dunaág lenne, de az is inkább már Dunaharaszti. De oda még szívesen jár kikapcsolódni a fővárosi ember, ráadásul árvízveszély se fenyegeti.
Mentségük, hogy Galambos Grósz Lajos a városrészből származik, legalább végre valami karakteres.
Van itt is HÉV, templom, kocsma, földesút - az egyetlen érdekesség a XXIII. kerülettel kapcsolatban az Péterimajor. Major mint gazdaság. Elindulunk a pusztán, a szántóföldeken Pestszentimre irányába (bár nekem most sem világos, hogy miért tennénk így), és ott lesz valahol a táblák közepén ilyen utcanevekkel, mint pl. Telefondűlő út. Próbáltam ihletet nyerni a norc.hu-ról, de Soroksárra még a románok se merészkedtek ki, úgyhogy menjen arra, aki akar.
Reméljük, mindenki élvezte a kis rendhagyó városismertetőt, és legközelebb is csatlakozik hozzánk! Addig is olvasgassák Ingatlanos szószedetünket.
Az utolsó 100 komment: