-Jujj, utazhatsz megint? De jó neked, jujj, Argentína, Kína, Indonézia? Jajj, de sajnállak, te szegény, mindjárt megszakad a szívem... kis hely a bőröndödben van még esetleg?
Mert ugye a céges út az jutalom, elismerés, megtiszteltetés, nyaralás, üdülés, világjárás. És irigykedik a sok hülyepicsa, mert ez életének az értelme: az utazás maga. Nem ám az, hogy ott lehessen vagy bármit átéljen, csak hogy kipipálhassa, hogy kihirdethesse, hogy a felesleges-pózolós képeit közzétehesse. A "pizzai" ferde tornyot két kézzel tartjuk, a piramisokat tenyéren hordozzuk - csücskét összecsippentjük, a fekete-erdei plasztiktehenkét megfejjük meg anyámkínja. Megosztjuk, örülünk, hogy mindenki irigykedik. Hazatérve diavetítés (most talán meg is nézzük, merre jártunk), szállás és utazások megbeszélése a többiekkel, kinek melyik a preferált desztinációja, hol lettünk betegek a kajától, és mennyi proli van, hogy tapsoltak a gépen.