...ó-o-ó, a milarepaverzió... szélfoszlánybeszáradás, beszáradás, beszáradás...
ó-o-ó, a milarepaverzió, áááááá....
/A.E. Bizottság: Milarepaverzió/
-Ezt nézzétek, mit találtam! Was, Retróbuli a 70-es, 80-as, 90-es évek legőrületesebb slágereivel, DJ Diffenbachia, na menjenek a kurva anyjukba ezek a majmok. Ezeket gyűlöltük, ezek ellen lázadtunk tizenévesen, és erre visszajönnek, mint valami klasszikus, sokat látott hősök? Erdős Péter, kurva anyád... úgy szeretném, úgy akarom... hát ezektől már soha nem szabadulunk meg? Most szerencsétlen mai gyerekek azt hiszik, hogy ezekről szóltak a nyolcvanas évek: Neotton, Dolly Roll, Első Emelet, kisfaszom. Ez nekik a retró, meg a Depeche és a Duran... Pedig a Tó- meg a Tükör diszkókon túl is volt élet, de még mennyire!
-Pfff, mi már nyolcvankettőben ott toltuk a Rádayban, közös meditáción - voltak ott képzősök, műszakisok, mindenki. Alig lehetett bejutni, olyan tömeg volt. Mind utáltuk a rendszert, szamizdatot olvastunk. Hatalmas bulik voltak aztán a Tilos az Á-ban ugyanígy. Neurotic, Bizottság, Európa Kiadó...
...harminchárom nevem volt, nem szeretik a rock & rollt
Harminchárom nevem volt
Mindannyiunk szégyene, népszerűtlen népzene
/Európa Kiadó - 33 nevem volt/
-Simán, ezek még a múltat is ki akarják sajátítani. Ha már eltörölniük nem sikerült. Mozaik klub vagy a Pártház Óbudán - aztán az öreg komcsik csak néztek, hogy "Ifjúsági kulturális rendezvény keretében fellép a Kretens zenekar"... micsoda évek voltak a sok martosossal, árpádossal. Mos-OI, OI-Kor, CPG - kaptunk néha a fradiszalámival is, volt futás, lánchídi csata, minden. Amikor március 15-én minden fiú az osztályból fehér ingben jött be "véletlenül", akkor elég gyorsan fegyelmi tárgyaláson kötöttünk ki.
-Mármint október huszonharmadikán.
-Jaja, akkor.
...annyira kívánom az ételt, de akaraterőm kitart
és teljesen elgyengülök, míg a magány belülről szétszaggat...
/Kretens - Bobby Sands/
-Ja, a CPG-s srácokat jól le is sittelték, de hát ezek ilyen évek voltak. Legvidámabb barakk - a nagy büdös lófaszt. Közben negyven fölött már szégyenkeznie kellett annak, aki még nem kötötte fel magát. Na de ne térjünk el a tárgytól. Én kicsit korábban kezdtem az ipart, mint ti. Tabáni, hajógyári-szigeti majálisok, Fekete bárányok - Ricse, Hobó, Mobil. A Dinamitra úgy köpködtünk utána, és persze tessék: igazunk is volt a Dalospacsirtáról. Pedig mai napig a legjobb magyar énekes, kár érte. Hehhe, az is rémlik még, amikor a Mobil előtt fellépett a még akkor tökismeretlen Pokolgép. Ilyen bukósisakokban léptek fel, hát jól kifütyültük őket, jó szarok voltak.
Akkor meg még az Edda Művek is igazi zenét játszott, Dáridó a láthatáron se volt. Az egész akkor lett szar, amikor kiszállt a Slamó. A Korált is nagyon éltük, bár ma már kicsit hülyén néz ki, ahogy a Fecó ott vinnyog, és közben küzd a négy szintijével. Általában nem ő győz persze.
-Hülye, én örülök, hogy egyáltalán még megvan a faszinger.
...akikkel mindig gond van, keserű szóda a borban
Velük most mihez kezdhetnénk?
/Korál - Kölykök a hátsó udvarból/
-Ezeket kéne mutogatni a mai srácoknak, nem az emót meg a Tekknő-mulatóst, Tiestót, new rockot. Pháhh, retróbuli. Megittad végre, Janika? Mert mindjárt kezdenek, aztán legalább egy félóra, míg odaérünk a Geróba... takkerra meg nincs pénzem.
Az utolsó 100 komment: