-Kedves nézőink, jó estét kívánunk! Szeretettel köszöntjük Önöket a TV Replika Gazdálkodj okosan! esti különkiadásában, stúdiónkban Dr. Gábor Péter, a Dimitrov Téri Közgazdasági Egyetem Elméleti Ökonómia tanszékének vezetője - és Dr. PhD Cservenkay Farkas, a Loréal & Estelle csoport londoni elemzője, a Trinity College címzetes díszdoktora.

Uraim, köszönjük, hogy befáradtak a stúdióba - a tavalyi választások után eltelt bő egy év, de az ígért eredmények nem jönnek. Gábor úr, Ön elfogultsággal igazán nem vádolható: felvállaltan jobboldali gondolkodású, és az sem hagyhatott Önben tüskét, hogy nem kapott megbízást a 2010-ben felállított kormányban. Mint pártatlan, független, igazi szakember, hogy értékeli a nemzetgazdasági tárca eddigi teljesítményét?

-Én is tisztelettel köszöntöm a kedves nézőket. Kérem, már tavaly is elmondtuk, hogy a Fidesz nyolc éven keresztül úgy irányított ellenzékből, hogy közben nem volt egy épkézláb programjuk, és ez a gazdaságra hatványozottan igaz. 2010 tavaszán egyet jelentett a Matolcsy-program: hagyjuk elszállni a hiányt, majd az így keletkező pénzmennyiséggel és belső fogyasztással felpörgetjük a gazdaságot. Ez a program - ha egyáltalán annak lehet nevezni - hálisten azonnal megbukott. Az Unió fiskális szigorra kényszerítette a kormányt, és ezután következett az elképesztő rögtönzés - nevezhetjük akár blöffsorozatnak is: a magánnyugdíjpénztárak gátlástalan bosszú-államosítása, az átgondolatlan és dilettáns egykulcsos adó, majd a maradék IMF-hitel eltőzsdézése a MOL-pakett visszaállamosításakor. Tényleg jobb gazda-e az állam? - kérdezhetnők. De nem tesszük, mert tudjuk, hogy nem az.

Ami pozitívumot fel tud mutatni a kormány, az csak és kizárólag a Bokros-csomagnak és a Bajnai-kormánynak tudható be - de több mint egy év után már elvárhatóak lennének a kézzelfogható eredmények is. Már nem elegáns mindent a nemzetközi valutaválságra, az EU-ra, a devizahitel-állományra meg az előző kormányokra fogni. Ezek mind olyan elemei a jelen helyzetnek, amiket felelős politikával kezelni lehet és kell is.

-Cservenkay úr, Ön mint szintén független - de jobboldali gazdaságpolitikát preferáló - közgazdasági szakember, Ön hogyan látja az egykulcsos személyijövedelem-adó hatását a gazdaságra? Beváltak-e a kormány reményei?

-Ez egy nonszensz. Eleve az elképzelés, hogy egy olyan intézkedéssel, ami csak a felső tízezernek kedvez, hogy azzal majd növeljük a belső fogyasztást, és ez megoldja a gazdasági problémáinkat, az egy Münchhausen-szindróma. A nemzetgazdasági miniszter úr - most tapintatból nem mondom ki a nevét - most pontosan a meséből már jól ismert alakra emlékeztet, ahogy a saját hajánál fogva próbálja magát és lovát kihúzni a slamasztikából. Most nem azért mondom, de amikor én voltam a pénzügyi államtitkár, akkor régióelsők voltunk - és ehhez nem egyszeri intézkedések, improvizációk kellettek, hanem átgondolt, felelős gazdaságpolitika.

Az egykulcsos adó másrészről meg csak arra jó, hogy a gazdagok borítékjában még több pénzt hagyjon a hónap végén - a szegényektől pedig még többet húzzon le. Akinek hónap végén egy háromezer forintos tétel is súlyos érvágás, akinél az a kérdés, hogy tíz, vagy tizenöt deka párizsit vehet-e a boltban. A gazdagoknál - különösen a gyerekes gazdagoknál - meg egy húsz-harmincezer forintos bevételcsökkenés is annyit jelenthet legfeljebb, hogy nem Kenyába, hanem csak Szicíliára megy nyaralni. Engem szerencsére amúgy ez egyáltalán nem érint, mert Andorrába vannak bejelentve a cégeim, nem nagyon adózom itthon. A megoldás tehát egy szociálisan szolidáris, progresszív sávos adózás - ahol a legszegényebbek adómentességet élvezhetnek, a gazdagok meg igenis többet adjanak a közösbe. Hogy mindenki ugyanannyit - tehát 16%-ot - fizessen, az képtelenség, és csak az amúgy is már tátongó társadalmi szakadékokat mélyíti. Magyarország jelenlegi állapota egyszerűen nem engedi meg ezt a luxust, hogy még több pénzt hagyjunk a felsőbb rétegek zsebében - ráadásul azt se tudjuk még, mivel tömjük be a költségvetésen így ütött 700 milliárdos lyukat.

-Cservenkay úr, Ön szerint mit jelentene a helyes irány, a helyes gazdaságpolitika?

-Egy méltányos, progresszív adózás - a közép- és felső rétegek arányosan is nagyobb mértékű hozzájárulásával, szolidáris különadók, vagyonadók bevezetésével. Az, hogy a vagyonszerzési illetékek kifizetése után nincs még külön ingatlanadó, az élet igazságtalansága. És minden nyugati országban bevett gyakorlat a vagyoni alapú adózás.  Nagyon fontos továbbá a vízfejű államapparátus, a 23 kiskirályság felszámolása, a középosztály megerősítése, a leszakadó rétegek felemelése, a fekete- és szürkegazdaság felszámolása, valamint a kis- és középvállalkozásokra rakódó terhek csökkentése. A devizahitelesek problémáit azonnali és nagymértékű reálbér-emelkedéssel orvosolnám, a versenyképességünket pedig radikális adócsökkentéssel.

-Gábor úr, Cservenkay úr - nagyon köszönjük a professzionális helyzetelemzést és a konstruktív javaslatokat. Bár eddig is világszerte elismert jobboldali gazdasági szakemberek voltak, most már tényleg mindenki ismerni fogja Önöket, a mértékadó és szakmai ellenzék oldaláról pedig garantált a további elismerés.