Ma egyik kedvenc olvasói posztom EVÖR fog következni - a tisztelt szerző, hácsé ráadásul le is buktatta magát, mert azonnal felismertük benne a profi alkotót. De erre a poszt után még visszatérünk :)

A tipikus-modoros playmate

 

Huszonöt éves, nálunk ez az első szereplése, de garantáljuk, hogy emlékezetes lesz.

Meszliner Szabina képeit nézegetve rögtön eszébe jut az olvasónak (nyálcsorgatva), hogy vajon hol lehet egy ilyen nehézbombázóval összefutni? Eláruljuk: focimeccsen, ugyanis a barátja futballista.

-Nos hát kérem szépen, a legmélyebb tisztelettel köszöntök minden kedves egybegyűltet a mai, haladó Excel-tréningen. Rengeteg ismerős arcot látok, de hát ha valaki mégsem ismerne: Wichshund Máté vagyok, a Bitumex megbízottan önkéntes mindentudó Excelguruja és pesztonkája. Van ugyebár egy ilyen kis különbejáratú perverzióm, hogy én az egész életemet munkalapokon tárolom, vezetgetem, analizálgatom, makrókat írok rá. Annak vagyok a híve, hogy mindenre van megoldás, csak kell találni egy jó kis képletet vagy makrót hozzá.

Jómagamról még annyit, hogy - aki esetleg nem ismerne - már idestova lassan három éve rontom itt közös levegőnket a nyitott irodában: még a jó öreg Szedlacsek Miri csoportjában kezdtem a kezdetek kezdetén mint Junior P2P Analyst, onnan nyergeltem át Vonhinten Helgushoz az angol PO-ra riportálni, és hát ott kitanultam bizony az Excel minden csínját-bínját. Voltam én már itt a cégnél azóta minden, csak akasztott ember nem.

Apa, kezdődik...

A tavalyi versengés után idén is tisztelettel megkérjük nyájas olvasóinkat, hogy segítsenek nekünk az újabb, színarany farmermellényt odaítélni az arra érdemes(ek)nek. Igény volna rá.

Több változatás is lesz a 2009-es szavazásnál:

-De Anyu, ne már, másodikos vagyok, nem akarok a dedósokkal együtt ott ülni!

-Kiscsibém, most az egyszer kibírod, már előre felírtak téged meg a Rolit is, úgyhogy nincs apelláta! Ráadásul ingyen fogjátok kapni a csomagot, lesz benne állítólag Milka csoki is!

-Igen?

-Akkor megbeszéltük?

-Hát, jó. De nem akarok szerepelni sehogy!

-Dehogyis, nem is kell. Köszönsz szépen a Télapónak, és átveszed az ajándékot.

Bizony, ez itt megint az Olvasói rovat, Budapest jelentkezik, vétel! ;-))

A múlt hétvégén kiszórtam - pontosabban visszaszórtam - Nektek pár olvasói felfedezést, folytatom hát ezt a nemes hétvégi hagyományt azok kedvéért, akik még ilyenkor is képesek otthon rostokolni a hívogató, susogó erdők helyett, akik szombaton nem a bevásárlást és a házimunkát intézik. Hoppácska, Nyelvész Józsi országos cimborám felé lenne még egy kér(d)ésem, miszerint a hideg, téli lakásban - a donaldkacsázás fizikai akadályai miatt - hogy nevezzük ilyenkor a dzsoggingos-köntösös-pokrócos semmittevést? Amikor összegömbölyödünk a kanapéjon egy bögre forró csokival és egy jó kis könyvvel?

És már megint új téma: máris a kamerák kereszttüzébe kísér el most minket terasz.

Péntekre ismét új világ: a kamerák kereszttüzében találjuk magunkat hirtelen.

 

Szia Modor Tibi!

Munkámból kifolyólag számos szóvivőt láttam már munka, ún. működés közben, ez irányú tapasztalataimat osztanám meg veled, és kicsiny társaságoddal.

Előre is köszönöm, ha tered adsz az alábbi mondatoknak az internetes világhálón működő személyes naplódban.

További sikeres együttműködésünk reményében,
Üldözöm Józsit is,
terasz

 

---

 

A modoros szóvivő (aki genetikailag képtelen nem látszódni, ha kamerát, fényképezőgépet lát a közelben)

A modoros szóvivő nem beszél, nem tájékoztat, hanem megnyilvánul. Kinyilatkoztat. Úgy gondolja, az egész univerzum az ő hangjaira kíváncsi, hétmilliárd ember hagyja abban tevékenységét, mikor ő megszólal, lesve, „míly szavak szökkenek ki foga kerítésin”.

Nem is csűröm-csavarom a dolgokat: a 90es és a Gyűlölt ellenségeink ikonikus blogok nagy formátumú írója, Kurtz ezredes ma egy, sokunk számára ismeretlen területre kalauzol el bennünket: az amerikai csapatjátékok világába.

Mivel eddig nem sok szó esett a modorosság igencsak változatos és különleges formáit rejtő sport világáról, így vettem a bátorságot, és két szűk évtized tapasztalata alapján igyekszem feltérképezni a fehér foltot a modortudomány számára. Elsőként egy modern szubkultúrát.

Végtelen téma a külföldre szakadtak világa: volt már sima emigráns, volt asszimiláns, cserediák - mégis folytatnom kell egy kis tipizálással, méghozzá a rosszindulatúbbnak tűnő műfajban. Mentségül annyit, hogy mind saját tapasztalaton alapszik.

Na de milyen nemzetek képviselőit ismerhetjük meg a La Manche másik oldalán? Kezdjük keleti szomszédainkkal.

A románok:

Tudjuk nagypapáinktól, hogy mindenhol vannak jó emberek, meg vannak szar emberek - egészen biztos, hogy a románoknál sincs ez másképp. Sajnos azonban úgy tűnik, tőlük vendégmunkásnak mind a szaremberek mennek.

Kedves Gyerekek,

a cím magáért beszél, nem is tennék hozzá semmit. Már nagyon sokan követeltétek a coelhós posztot.

A szerzőktől elnézést - a legtöbb dőltbetűt kiszedtem, megtaláljuk mi a modorosságokat magunk is, és tudjuk, hogy tisztában voltatok vele és direkt volt :-))

Kedves Tibi és Józsi!

Minthogy előkerült már az ezotéria a blogon, és Tibi jelezte is, hogy a szakirodalom nyelvezete megérne még pár misét, fogadjátok hát szeretettel közös írásunkat a Coelhó-rajongók típusairól. Meg kell jegyeznünk, hogy felsorolt példák mögött általában a tapasztalat áll.

Folytatjuk, mert bántóan felgyülemlett a sok webes hulladék a póstafiókomban. Sokan kérik, hogy nevüket ne említsem meg - ilyen esetekben továbbra is játékos művészneveket agyaltam ki minden kedves beküldőnek.

Jöjjön hát Mircea Tirgulescu ajánlása az Experidance-csoport honlapjára:

No Picinkáim, mivel annyira szorgalmassak vagytok, hogy naponta több, pellengérre szánt bohóságot is küldtök, ezért erre a barátságtalanra összegyűjtöttem ismét jó sokat, örüljetek. Legalább közben tudok írni egy igazi posztot :-))

Ne lepődjön meg senki, ha már el is felejtette, hogy valaha írt nekem, Modorék malmai lassa őrölnek.

Első legyen hát Belousovová kisasszony, aki volt olyan rosszindulatú, hogy egyik kedves ismerőse nőnapi leveleiből válogatott, természetesen név nélkül - ebből kapjátok meg kedvencemet:

Nah, nathanp-nk tegnapi kimerítő posztja után kaptok egy kicsit elvontabbat Lóritól.

 

Mottó:

"Áronbátyám! Látott má' maga ante(r)nát?
Há' má' hogyne láttam vóna! Ettem is!!
De hát az vasbul van és nagy?!
Ja hát akkó' csak láttam...."

 

Mindennapunk - többségében hím - szereplői ők, körbevesznek és ránktelepednek. Vámpírok és próféták egyben, akik információpiócaként ránk csüngenek és eveznek az ember farvizén, nagyokat mesélve tudásuk tarsolyának végtelen bugyrairól. A hajnali napsugár az ánuszrózsáikból tör fel és ragyogja be az eget, illetve a Golf-áramlatot bármely pillanatban tudják reprodukálni a reggeli középsugaras vizeletükkel... Kilétüket könnyű felfedni: ők azok az emberek, akik születésüktől fogva tisztában vannak a világegyetem összes egyenletével, tudásával és bölcsességével. Meggyőződésük, hogy tudásuk többszörösen felülmúlja a naprendszerek tervezésének, építésének szintjét. (De mindenesetre piramisépítésben is többet tudott volna akkoriban kihozni...).

Ez a téma annyira szemérmetlenül kínálta magát, hogy az ember már-már belepirul...

De mielőtt beleásnám magamat személyesen is egyik kedvenc zenei irányzatomba, átadom a szót Dájvidnek, aki nemcsak az ötletet vetette fel, hanem azonnal meg is kínált pár részletben a poszttal.

A modoros INDIE

 

2005-ben, főként Anglia irányából megérkezett hozzánk is a gitárzene/garázspunk/britpop hatalmas reneszánsza, melynek egészen stabil rajongói köre - ha fogyatkozik is - azóta kitart. Beszéljünk tehát a modoros INDIEkről.

Na, szóval van itt egy ilyen, hogy könyv. Egészen pontosan Nyelvész Józsitól a Szlengblog - egy merőben forradalmi formátumban.

-Ááá, nem izgatnak ezek az offline témák, nem hiszek bennük, a blog interaktivitását, a sújtó kommenteket, kereszthivatkozásokat nem tudja egy buta könyv visszaadni.

-Hangoztattuk úton-útfélen, és a mai napig így is látjuk - DE (és itt jön az a bizonyos de) ez a kiadvány egy próbatétel.

Cyjasztok! ;)*

Feltettük a kardinális kérdést pár napja, miszerint egy férfi mit köszönjön egy vele nem "per du"-viszonyban levő nőnek:

1. Jó napot (kívánok) / Visz(ont)lát(ásra)?
2. vagy inkább Kezét csókolom / Kezicsókolom / Kézcsók?

Persze tudjuk, a korkülönbség és annak iránya se mindegy, de nem akartuk túlbonyolítani. Csütörtök óta közel 1100 választ adtatok, köszönjük szépen. Az eredmény számomra váratlanul és lesújtóan meggyőző...

 (Folytatás innen)

-Hatodik cé, figyelem, figyelem! Föld hívja Jokonicsyt, Föld hívja Jokonicsyt! Akkor most mindenki szépen összekészíti a cókmókját, különös tekintettel az útközben termelt szemétmennyiségre, és azokat ide rendessen, ebbe a reklámszatyorba beleszórja! És szépen, türelmessen lefáradunk a buszról, megérkeztünk a szállásunkhoz!

Marika néni anyáskodó tekintettel vizslatja a leszálló gyerekeket, nem hagyott-e ott bárki egy-egy alufólia-galacsint vagy kólásüveget a székén. Sugárirányban ráncosodó, pihés szájkörnyéke szigorúra csücsörített csíkajkaival csak akkor kezd el kicsit rángatózni, amikor a renitens Jokonicsy-Ószy-féle banda utolsóként elhagyja az utasteret.

Bár Józsi meg én is egyelőre elsősorban az online jelenlétet részesítjük előnyben, mégis örömteli, ha esetleg viszontlátunk ezt-azt nyomtatott formában is.

Úgy alakult, hogy bekerült az ingyenes Unit magazin novemberi számába nathanp klasszikusa, A technika és a kisember.

Itt egy lista a - modorosan szólva - lelőhelyekről, addig pedig nézegessétek a szkennelt változatot!

A szavazás végeredményét - technikai korlátok miatt - holnap fogom közzétenni, addig is derűs vasárnapot! ;-))

Na innen folytatjuk, he - mivel annyira megtetszett mindenkinek a szóban forgó folyóirat.

Hejjhó Tibi!

Nem végeztem még a bölcsészekkel, ezért tehát íme egy újabb cikk az ELTE BTK-s gólyáknak osztott Pesti Bölcsész Újságból. Nem emelek ki semmit dőlttel, mert akkor ki kéne az egészet.

Kezicsókolom vagy jó napot? - Tessék szavazni!

Tomcsee neve már sokunknak ismerős lehet a japánbuzis poszt óta - most értékes gyűjtőmunkával bizonyítja, hogy ő nem egy one-hit-wonder, vagyis holmi egyslágeres üstökös.

Lassan egy éve már, hogy elkezdtük a modorosságot bizonyos helyzetektől függően védeni: akkor főleg az idősebb korosztálynál és a mulatós nótáknál találtuk természetesnek és kívánatosnak a megszokottnál talán több negédességet.

Régóta foglalkoztat azonban egy másik sarkalatos kérdés: mit köszönjünk a hölgyeknek, akikkel nem vagyunk tegező viszonyban?

1. Kezét csókolom / Kezicsókolom / Kézcsók!
2. Jó napot (kívánok) / Visz(ont)lát(ásra)!

Nálam egyértelműen a modoros "kezét csókolom" tűnik a legjobb választásnak. Na de szavazzatok bátran: a vicceskedő magas labdákat ("Csá geci, kő kóla?") direkt kihagytam.

A döntéseteket legkésőbb szombaton közzé is fogom tenni :)

A szavazást lezártuk.