A Nyelvtannáci meg a szóbelis poszt után újra itt van köreinkben (blogja tanúsága szerint) gruftisan halálváró Styxx, aki egyre merészebb megoldásokkal lepi meg a Modoros olvasóközönségét, köztük engem is.

A MODOROS ÖNGYILKOS MERÉNYLŐ

 

Ez a poszt ugyan provokatív, de nem Al-Kaida propagandaanyag. Bár forró a pite, de egy Modorosblog-olvasónak nyilván evidens, hogy most is csupán a görbe tükör domborít. Nincs értelme cenzorért kiáltani. A karakterek spekulatívak, kizárólag a képzelet szüleményei. Ha valaki „szakmai” szempontból szeretné kritizálni, annak semmi akadálya, csak készüljön fel arra, hogy netán sötét öltönyös, napszemüveges urak keresik fel és udvariasan, ám ellenvetést nem tűrően, tesznek fel néhány kérdést.

 

---

Metroszexuális Dzsihád-huszár

 

A londoni East End egyik helyi menő csávója, Májki gyerek újra Mohamednek szólítatja magát, mióta az essex- blond Dzsesszika ejtette valami ricsmondi kékvérű pöcs miatt. Többé nem Chelsea-drukker, hanem arsenalos - mint állítólag maga Osama is -, és dupla adag zselével lövi be a D-Day előtt a séróját, hátha olyan mázlista módjára pattan le a feje a detonációtól, hogy a Szíenenen meg az Al Dzsazirán is leadják bréking nyúzba.

 

No future in Gaza street

 

Ha a hetvenes évek angol proli szubkultúrájában tengődne, akkor őspunk bandában tépné a húrokat, és lepukkadt pubok bűzös klotyóiban szúrná magát. A XXI. század elején a zsúfolt nyugati parti palesztin gettóban munkanélküliként lézengve még a tíz kiskorú tesóját nagy nehezen etető anyját se tudja lenyúlni, hogy legalább hetente egyszer egy nyomorult ekit vegyen. Neki tényleg nincs sok vesztenivalója. Könnyű befűzni, hogy majd szüzek cirógatják a Paradicsomban, és az akció előtt legalább egy tisztességes vacsorát is kap - meg annyi Coca-Colát ihat, amennyi belefér.

 

Büdös szájú simlis

 

Ápolatlan, pattanásos, előnytelen külsejű, hízelkedő bétahím. Már kiskamaszként is azért segített a szomszéd Mrs. Punjabinak a tescós szatyrokat felcipelni a lakásba, hogy a lépcsőzéskor kukkolhassa a szári alatt ringó asszonyosodó tőgyeket, és a guszta muszlim MILF friss élményére azon melegében recskázhasson egy kiadósat. A Medresben az igazhitű diáktársai között fennen hirdeti, hogy akkor ő az egyik kiválasztott, aki a Magasságos Allah katonájaként mártírhalálra készül. Az akció előtti hetekben az iszlám jog szerint két-három spanjának a húgát is feleségül veszi, mert egy mártírnak ugye nem lehet nemet mondani (ha meg valamelyik netán háborogna, akkor elkezdi pedzegetni, mártírjelöltként neki nem nagy kunszt elintézni a Mollahnál, hogy visszavonják a nagybátyja kebab sütödéjének a Certificate of halal food-ját*). Az akció előtt pár nappal „derül ki”, hogy allergiás a plasztikbombára, és így „kénytelen” a helyettesnek kijelölt cseremártírnak átengedni a Dzsihád-halál nyújtotta megdicsőülés lehetőségét.

 

Certificate of halal food * - igazolás arról, hogy a vendéglátóipari egységben felhasznált élelmiszerhez az iszlám szabályainak megfelelően ölték le a vágóállatokat. Hasonló, mint zsidóknál a kóser étel tanúsítványa. London legtöbb kerületében egy kebabos halal food certification nélkül gyakorlatilag lehúzhatja a rolót.

Muszáj-Herkules

 

A családi tradíció olykor teher. Lett légyen az többgenerációs szatócsbolt, ügyvédi iroda, vagy akár sport-, netán színészdinasztia. Fekete bárány bárhol előfordulhat. Nehéz pechesebb figurát elképzelni, mint egy sokoldalú, a világra nyitott, kreatív bejrúti siita meleg srácot, akit a Yale-en, vagy a berlini Humboldton távoktatásban ösztöndíjjal felvennének kulturális antropológiára, a spanja meg át tudná csempészni a libanoni-izraeli zöld határon (valójában homoksárga) hogy egy underground tel-avivi melegklubban DJ Pink Hussein művésznéven pakolhassa a bakeliteket, csak ebben az esetben a családja ünnepélyesen kitagadná, és az első adandó alkalommal egy Hummer féltengellyel veretnék agyon. Úgyhogy inkább konformista módon beadja a derekát, és a Szent Háborúnak már két mártír fiút ajándékozó, a libanoni parlament Hezbollah frakciójában képviselőasszony édesanyja büszkeségére, a testére erősített robbanóanyaggal száll fel a kijelölt távolsági buszra, hogy magát és lehetőleg minél több utastársát a levegőbe repítse.

 

Rokonszakma – Egyetemi ámokfutó

 

Mint valami alkoholmentes Bukowski, fanatikus iszlám hit nélkül is lehet öngyilkossággal végződő sorozatgyilkolászásba fogni. Szörnyű kimondani, de lássuk be, ha valaki ki akarja nyírni magát és kellőképpen beteg elme, akkor elképzelhető, hogy eljátszik a gondolattal: Ha veszik a fejsze, akkor vesszen a nyele is. Durranjon minél nagyobbat, ne tűnjek el nyomtalanul, ha híres nem is, legalább legyek hírhedt! Olyasmi ez, mint, a bloggerek egy részénél az ismertség mámorító élménye, ha az Index-ajánlóba kikerülnek. És sajnos már az Atlanti-óceánon sem kell átkelni, ha testközelből vágyunk ilyen élményre, elég Európa jövőbeni kulturális fővárosát megcélozni.

---

Az a legszomorúbb, hogy ezek az arcok is lehetnének ugyanolyan szeretnivaló, a légynek sem ártó lúzerek, mint akik hétvégén a Panóban vodkahellel csapatják szét az agyukat, csak valahol valami nagyon szétcsúszott.

Abszurd, és szórakoztató. Modoros? Kevésbé :-))