Dear all,

ahogy korábban fenyegetőztünk, jön a fotószakkör Domitól, aki minden bizonnyal maga is "szenvedélyes fotós".

 

A modoros fotósokról

A fényképezők körében igen sokféle modorosságot tapasztaltam már, ezek közül szeretnék néhányat megosztani veletek.

Kezdjük talán az utóbbi évek termésével, a modoros digitális fotóssal. Digitális géppel kezdte (jellemzően valami ultrazoom-os kompakt géppel, amit később Canon vagy Nikon tükörreflexes gép követett), elsajátította a fényképezés technikai részleteit, megtanulta használni a Photoshop-ot, és a (rendkívül modoros) Fotózz!.hu oldalon közösségi életet élvén megtanulta, mi az aranymetszés és a harmadolás. Képeinek jelentős részét utólag túlélesíti, ennek ellensúlyozásaként néha készít egy-egy bemozdult, elmosódott képet, amit pl. Robert Capára hivatkozva művészinek titulál. Egyébként sem ritka, hogy saját képeik címébe belecsempészik az „art” szócskát, sőt, akár a fórumokon használt nickneveikbe is.

A digitális fotósok egy része előszeretettel kísérletezik minden újfajta technikával (gömbpanoráma; HDR, azaz kiterjesztett dinamikatartományú képek), van aki le is ragad egyiknél, és attól fogva mindenről gömbpano-t készít.

Szeretnek a felszerelésükkel „legózni”, csereberélni, adni-venni objektíveket, és minden egyes objektívről megvan a határozott véleményük, függetlenül attól, hogy láttak-e már olyat.

A felszerelés csereberéje persze a legritkább esetben jelenti azt, hogy másik gyártó gépeit kezdjék el használni. Ők „canonosok” vagy „nikonosok”, és a másik cég gépei, még ha jók is, nekik nem tetszenek. Természetesen nem csak ennek a két nagy cégnek van rajongótábora, a „pentaxosok” és a „minoltások” (most már „sonysok”) is erősen kötődnek érzelmileg a gépükhöz, illetve a márkához.

Sokan készítenek gyönyörű, akár flash-alapú honlapot, ahol képeik és ars poeticájuk (erről még lesz szó) mellett felajánlják szolgáltatásaikat, mint rendezvényfotósok, esküvői fényképészek. (mert ugye aki szép virágokat fényképez, biztos jó esküvői fotós… haragszanak is rájuk a szakképzett fényképészek rendesen) Egy-egy ilyen honlap elkészítése számukra gyerekjáték, hisz elég sokan informatikusok, és az informatikusok ugye mindenhez „értenek” a fényképezéstől a rendezvényhangosításig (vagy ez csak az én tapasztalatom?) (Tibi - nem :-))

Ars poeticájukban rendszeresen olvashatunk ilyeneket: „a természet apró kis szépségeit igyekszem megmutatni képeimmel”; „a világ ahogy én látom”; „egy általam elképzelt világ…” (ez utóbbit a durva PS-használóknál főleg); „az életből ellesett pillanatok”.

Külön említésre méltóak még a fotós oldalakon (flickr, fotózz.hu stb) aktív tizenéves lányok, akik egyszer kaptam egy fényképezőt, és rengeteg képet készítenek magukról (idővel egyre lengébb öltözetben), és az elismeréseket besöpörve lassan elhiszik magukról, hogy jó fotósok. Az értékelések persze többnyire így hangzanak: „Brilliant! Great picture!” vagy „Excellent portrait!”, és nem úgy, hogy „Hú de megb…nálak!”

Van még egy, egyre szűkülő (szűkölő) réteg, a megrögzött photoshop-ellenzők tábora. Minden lehetséges alkalommal kijelentik, hogy ők bizony nem használtak életükben digitális képszerkesztő programot és nem is fognak. Ezt vagy azért teszik, mert nem akarják megtanulni, vagy filmes múltjukat bizonyítandó.

Térjünk át a még ma is filmet használók hűséges és lelkes társaságára. Ők túlnyomórészt természetfotósok vagy szociofotókat készítenek. A természetfotósok kizárólag Fuji Velviára hajlandók dolgozni, az általában fekete-fehér nyersanyagot használó szociósok Forte filmekre fotóznak, otthon hívják elő és nagyítják a képeket.

Digitális gépet csak akkor vesznek kézbe, ha többen is kérik a fotós ismerősök közül, hogy ugyan nézz legalább bele, olyankor kézbeveszik, meggusztálják az eszközt, majd kijelentik, hogy szép, szép, de azért a filmes gép az igazi. Nagy méretű nagyításokkal vagy diavetítéssel akarják bebizonyítani, hogy a filmeknek nagyobb a felbontása a digitális érzékelőknél, és nem hajlandók beismerni, hogy ez a leica-formátum esetén már pár éve nem így van.

Mind a digitális mind a filmes fotósokra igaz, hogy bár igyekszenek az általuk elérhető legjobb minőségű gépvázakat és objektíveket használni, és nagyon sokat beszélgetnek a technikáról, azért időről időre kijelenti, hogy „nem a gép a fontos, hanem a fotós tudása”.

Végül megjegyzem, a profi fotósok jó része egyik táborba sem tartozik, ők vagy az újságtól kapnak felszerelést, ami mindig az aktuális legprofibb cuccokat jelenti, vagy a saját igényeiknek teljesen megfelelő gépet keresnek, és azt később nem cserélik le csak úgy (jellemzően ilyen gép lehet a távmérős Leica vagy hasonlók).

További szép fényeket mindenkinek!:))

 

Kiegészítés, szószedet:

"autokókusz"=autofókusz
"obi"=objektív
"fénymásoló"=Canon
"nyikita"=Nikon
"citromlé"=Olympus
"villanó"=vaku

Domi, örök hálánk üldözzön éveken át, csak utol ne érjen! ;-)

Egy újabb gyönyörű megnyilvánulása annak, hogy egyre többen kezdik megérteni, miről szól a Modoros. Domi feltűnően otthon van a fotós szubkultúrában, és hajlandó ezt vitriolos humorral bemutatni nekünk.

Mindenesetre nekem is már régen feltűnt, hogy páran, amikor áttértek a digitális fotózásra, direkt nagyobb gépet vettek a képek minőségétől függetlenül, mert annak legalább fényképezőgép-formája van.

Ők szeretik a sörösdobozaikat, virágszirmokat-bibéket közelről fényképezni (persze makró üzemmódban), és a náluk járó vendégeknek a képeket szarrá nagyítani, hogy így büszkélkedjenek el masinájuk képességeivel. Máskülönben minek nézegetnének virágos-sörös képeket?