Haverok, buli, Fanta...

Na ez a poszt is régóta érlelődik bennem. Jómagam már több éve nem látogatom az úgynevezett szórakozóhelyeket, cimboráimmal inkább egy jó pofa sörikére szoktam betérni egy-egy környékbeli füstös kiskocsmába. Igazi régivágású csókaként nem is nagyon értem már, hogy mi készteti az embereket a bulizásra azon kívül, hogy jó szerencsével hazavisznek valakit egy zártkörű megbeszélésre.

A klubok repertoárja siralmasan egysíkú, a belépő drága, a kidobók parasztok, mozogni vagy beszélgetni alig lehet, italt 20 perc sorbanállás után kapsz (azt is méregdrágán és rossz minőségben), a tánctéren pedig elhízott tizenévesek és bizonytalan állampolgárságú egyének produkálják magukat.

Izom Tiborék és nathanp urak legújabb posztjai után nem bírtam tovább: úgy éreztem, nekem is meg kell osztanom veletek mindazt, ami idestova 15 éve nyomja a szívemet.

Hol is kezdtük anno decibel?

A 90-es évek tinidiszkója:

Volt régebben a Fortuna a Várban (erről még hajviseletet is neveztek el: fortunás), a Hully Gully, no meg a High Life. Akkoriban kezdett el divattá válni, hogy a család szeme fénye lehetőleg apuci kéthavi keresetének megfelelő értékű ruházatot húzzon magára hétvégenként: persze valójában az áru nagy része kamionos szerzemény volt. Egész iparág szerveződött az orgazdaság köré a középiskolákban: mindenki ahol tudott, adta-vette a márkás pólókat, farmereket, cipőket meg parfümöket.

-Apám, most esett le a kamionról, Trevízióból hoztunk Chevignont meg Ügó Bosst, a 120 milis 3000. Farmerból tudom ajánlani az Energie-t, Marlborót, Camelt, az irregulár Léviszt, télire meg ezt a fasza kis Kappa hurkáskabátot érdemes megsasolnod!

Emberünk így hát nagyon májernek érezhette magát: lábán patkótalpas érmeksz, szálkoptatott Replay-farmer, narancssárga vagy dortmundzöld Devergó-póló, ízlésesen rálógatva az aranylánc, karikafülbevaló rajta fityegő kereszttel, a szoláriumtól sötét és hámló arcból világító kék szemek, kopogósra zselézett hajzat és rajta Oakley-szemüveg. Vagy utánzat, persze. A mai metrós-nyunyókás testfelépítéssel szemben akkoriban viszont a gyúrás volt az elvárt.

A hölgyeményekről nem tudok sokat elmondani: holdjáró, rosszabb esetben Buffalo, halásznadrág és top. Sminktetoválás, különösen a szemöldök helyén. Akkoriban még az úszógumit szégyellni kellett, köldökpiercinget csak lapos hassal volt szabad megmutatni.

Nem mintha visszasírnám a 90-es éveket, de még így 2009-es szemmel nézve is egészen vállalhatónak tűnik az akkori divat. No de mindegy.

Zenék közül az All Aboard - the Nighttrain, Seven Days and One Week, Húzz magadhoz, ha fázol, Get Down, Érezd a ritmust voltak a DJ kedvencei. A telepi ifjúság nem szégyellte saját magát csodálni a falakat beborító tükrökben, ahogy minderre önfeledten szeletel - a Mega Sound System kiváló korabeli rapzenekar egy idézete vág ide:

Nyakkendős faszoknak, akik élvezik, hogy fehér inggel a UV-ben ragyognak

Minden számra ugyanúgy döcögnek, jó érzés a DJ-nek, annak a köcsögnek!

Az átlag tizenéves így is lement péntekenként a tinidiszkóba a legjobb Kappa felsőjében, megitta az ingyenes kuponjáért járó 2x 3 decis kóláját, és a felső szint korlátjára támaszkodva várta a csodát, hogy valami nő majd csak leszólítja...

A Mode-Klub:

Na ide már a 80-as években is elborultabb arcok jártak, akik valahogy a mai napig megmaradtak. Sok-sok kis dave meg kis martin kószál a Pecsában kéthavonta a válltöméses bőrkabátjában, kocka- ill. dauerolt frizurájával, bőrnadrágjával. Még fiúknál is látunk feketére lakkozott körmöt, kihúzott szemeket, fúj. Lányoknál felnyírt Kleopátra-haj, hosszú ballonkabát, és persze rengeteg túlsúlyos. A kövér lányokat a diszkó mindig is kivetette magából, így ők inkább a metálos vagy a módos/szkinhed vonalból horgásztak össze maguknak hímet, sikerrel.

Igazi Mode-osnak lenni főleg Magyarországon valami egészen elbaszott dolog. Az igazi elvakult módos utálja a Bonanzát, Ákost, a buzi Pet Shop Boyst, az Erasure-t, a gruftikat, és minden más zenét, amiben szintetizátor is van.

Ide járnak persze az EBM-es (Electronic Body Music) rajongók és a szkinhedek is - ők erejüket demonstrálva szeretnek csapatosan félmeztelenül táncolni és közben a csicska módosokat méregetni, akiket meg ők nem kedvelnek.

A kistermeket leszámítva egész éjjel 1-2 külsős szám kivételével csakis Depeche Mode-zenéket hallhatunk vizuális támogatással (kivetítő), az összes lehetséges verzióban, és nem unják már huszoniksz éve. Kívülről tudják az összes szöveget és feltűnően tátognak is, hadd lássa mindenki, ők mekkora rajongók. Közösen megtekintik a fiúk aktuális internetes üzenetét az új albumról pár negyednyi felcsigázó taktussal, és megy tovább a buli.

Na de hova megy? A 2. részből hamarosan megtudhatjátok, türelem! :-)