Nem is csűröm-csavarom a dolgokat: a 90es és a Gyűlölt ellenségeink ikonikus blogok nagy formátumú írója, Kurtz ezredes ma egy, sokunk számára ismeretlen területre kalauzol el bennünket: az amerikai csapatjátékok világába.

Mivel eddig nem sok szó esett a modorosság igencsak változatos és különleges formáit rejtő sport világáról, így vettem a bátorságot, és két szűk évtized tapasztalata alapján igyekszem feltérképezni a fehér foltot a modortudomány számára. Elsőként egy modern szubkultúrát.

 

Az amerikai sportok szerelmese

 

Az amerikai sportok szerelmese Magyarországon az évtized globalizáció szülte terméke. Férfi. 20-30 éves. Négy felesége a négy profi liga, sorrendben NFL, NHL, NBA, MLB.

 

A korosztály hardcore magja még a 90-es években kezdi TV3-as NBA közvetítésekkel, majd többi kortársával kibővülve, a 2000-es évek legelején megjelenő NHL-re vált.

 

Ez az első – ún. „pre-NFL”– korszaka.

 

A jégkorong volt az a sport, amiben modorosunk igazán kiélhette magát – kemény és férfias – így hamar rabjává válik. Ellentétben a kosárlabdával, a rajongóhad kedvenc csapatai itt nem szűkülnek le néhány elit együttesre, így választani kell, rögtön kialakulnak a törésvonalak.

 

A traditional modoros csak olyan csapatot hajlandó emberszámba venni, ami az Original Six tagja, másról hallani sem akar. Keresetét félreteszi, mezt rendel a tengerentúlról, vízumról, repülőjegyről, fényképről, kézfogásról, Hall of Fame látogatásról álmodik. Nemcsak rajong, meglát, ért, tud, lejár, elemez, okít. Szakcikket olvas angolul és igyekszik kapcsolatot építeni csapata városának magyarjaival. Földre szállt Istene valószínűleg orosz, esetleg cseh vagy svéd játékos, az Ő oltárának áldoz.

 

Ellentéte, a freshman viszont utálja a régi csapatokat. Minden gond nélkül szurkol alig két-három éve megalakult új csapatnak – főleg ha éppen az aktuális bajnokról van szó. Különösen rosszcsont rétege azokkal a favágó – elsősorban northwest – csapatokkal szimpatizál, amelyek több száz büntetésperccel verik a szép hokit játszó öregeket. Meze nincs, beéri pólóval, sapkával vagy kulcstartóval. Nem istenít, csak szeret. Kedvenc játékosa egy – a traditional szerint botkezű – kanadai, esetleg amerikai.

 

A két réteg az alapszakaszt általában békés csipkelődéssel viseli, ez azonban nagyon hamar megváltozhat, ha a rájátszásban összekerülnek. Elég egy elrontott harmad, néhány durvább ütközés, magas bot, és vége a sportszerű, amerikai mintájú szurkolásnak.

 

Második lépcsőnk a 2004-től kezdődő „NFL” - National Football Leauge – korszak. (Football alatt természetesen az amerikai verzió értendő, az európait csak csajok játsszák)

 

A hoki elkötelezett hívét megragadja Amerika sportja. Kezdetben csak nézi a Sporton, majd vacillál, hogy maradjon a hokis metropolisznál, vagy inkább keressen magának egy más városhoz köthető szimpatikus csapatot. A nem túl bonyolult hoki után elbűvöli a sokkal szélesebb taktikai repertoár. Az NHL-lel ellentétben itt jóval kevésbé hangsúlyos az egyesületek közti különbség, ez egy Nagy Család. Nincs veszekedés, csak zrika, trashtalk. Ezért könnyen előfordul, hogy egyszerre több csapatnak is szorít. Bírja Ricsit, bátran küld sms-t, fórumozik, kérdez, Brady sig-et csináltat a fórumban, aláírásként „No Pain No Gain” díszíti hozzászólásait, próbálgatja magát fantasyben és a Maddennel is all-pro-n nyomja.

 

Harmadik – és végső – stádium a „poszt-NFL” korszak.

 

Modoros amerikabarátunk életében eljön az a töréspont, amikor nincs már értelme olyan snassz dologért rajongani, mint az NFL. Nem szereti már Ricsi kiabálását, folyton bosszankodik a szakkommentátor nevetséges hibáin, és a magyar közvetítés színvonalán. Már 10-15 fantasyben is nyomja, és sosem felejt el állítani rajtuk. Miután széttört több garnitúra klaviatúrát, és maximum fokozatban veretlenül lett bajnok, már a Maddennel sem játszik. Rájön, hogy az igazi Amerikát az egyetemi sportok jelentik. Az NFL-t csak a divatok nézik, velük van tele a cset meg a fórum. Őt max a saját csapata érdeli már heti 2-3 órácskára. Az NCAA sokkal jobb, konferenciánként lehet választani kedvenceket, sokkal hangulatosabb, itt nem minden a pénz meg a profizmus. Ennek még van bája. Tebow-ra cseréli a Brady sig-et.

 

Legvégső stádiumként előfordulhat nála High School Football, MLB (Baseball) vagy Lacrosse is.

Nagyon fontos, hogy a modoros amerikai sportos mindvégéig tudatában van: ő fejlődik. Néhány éve még csak találgatta mi ez az egész, ma pedig szakértője ennek Magyarországon. Labdát vesz, lerángatja a haverokat a Szigetre, hogy megmutassa nekik ezt a csodálatos sportágat. Ilyenkor ő az Irányító – nem számít ha más jobban tud dobni, hiszen ő mutatta meg neki, hogy kell fogni a varrásnál. Harmadik alkalommal már húsz oldalas kinyomtatott playbookkal érkezik, és határozottan rendre utasít, ha valaki más Route-ot mer futni.

 

Nagy utat járt be. Az NHL meg az NFL annyira nem érdeki már, de a playoff-ra még belenéz. Ezekkel a ligákkal inkább csak lexikális tudását fejleszti. Sose idézzünk neki egy buliban Ace Venturát, mert nemcsak Dan Marino összes statisztikáját fogja felsorolni, hanem még a vakoldali Tackle-jének egyetemi pályafutásába is bepillantást enged, mindene ugyanis az amerikai sportok alapja, a statisztika. Még hokisként szokott rá, és ezen vonzalma megmaradt. Simán vágja a hat évvel ezelőtti NHL-es emberhátrány-kivédekezést, a három évvel korábbi NFL QB-ratingeket, meg a tavalyi College-futóátlagokat.

 

Statisztikabuziságát remekül kamatoztatja a már fent említett Fantasy-nél. Az igazán modoros fantasyjátékos munkából állít, és annyi csapata van, hogy ahhoz normális embernek már titkárnő kéne, ő mégis percek alatt megtalálja a helyes felállást hétvégére. Harmadik stádiumot elért modorosok az egész NFL-t kizárólag a fantasyért követik, lehetőleg gamecenteren, pillanatok alatt kiválogatva a nyájukba tartozó játékosokat.

 

Egy magát valamire tartó amerikai sportos hétvégén keleti parti idő szerint él, semmi sem zökkentheti ki a napirendből. Délután egy óra felé kel és hajnali ötnél korábban nem kerül ágyba. Rugalmasabb munkahely vagy egyéb ok miatt akár egész élete is ilyen mederben folyhat. Hiszen streamen, vagy az ESPN-en mindig tud találni valami érdekeset.

 

Mivel mérkőzéseket kizárólag így – interneten vagy sportcsatornán – néz, iskolában tanult angolját teljesen amerikaivá változtatja – hello helyet hey, ájem helyet ámm. Jellemző szófordulatai a köznapi magyar és az amerikai szaknyelv furcsa keveréke.

 

„Innen már behúzzuk a win-t”

„A mi ócénk a legnagyobb fasz a ligában, ilyen pléjkólingot én is tudnék”

A keccs, dífleksön, rút meg a ten-húk neki már örökké amerikaiul maradnak meg, magyarítási kísérleteiket pedig megvető kacajjal hárítja el.

Msn-en, telefonon, ímélben hiába keressük egy-egy kósza vébéselejtező megnézésre, „Most nem érek rá”.

 

College Bowl-ok, NFL Playoff, National Signing Day. Superbowl, March Madness, NFL Free Agency, NFL Combine, NFL Draft, MLB szezonkezdés, NHL és NBA rájátszás, NHL és NBA konferenciadöntők, NHL és NBA nagydöntők, MLB All Star, NFL preseason, College/NFL/NHL/NBA fantasy draftok, majd ezek szezonkezdései, Keeper liga, GM játék, MLB Hunt for october, MLB Playoff, szezonvégek, MLB Free Agency. Ne lepődjünk meg, ha tőlük hall először a Loki BL-főtáblájáról, vagy Gera válogatottságának szüneteltetéséről.

 

Nagyritkán lejön európai focit nézni. „Ez a szákker egyszerűen szánalmas”, ennyi fetrengő kis buzit”. Aki azzal jön a társaságban, hogy kedvence durva, erőszakos játék, vagy keveri az amerikai focit a rögbivel, ne számítson sok kíméletre.

 

Egyedül az amerikai sorozatok kötik le arra a kevés időre, amikor nem a sportnak él, de lehetőleg a sportról szóljanak. Ezt is eredetiben. Friday Night Lights vagy Any Given Sunday jöhet bármikor.
 

Ahogy az Ezredessel is beszéltük, nekem erről egy magyar modorkirály nyilatkozata jut eszembe a 90-es évekből:

-A magyar foci színvonala kétségbeejtő, én már rég átváltottam az NBA-közvetítésekre...