Folytatjuk, mert bántóan felgyülemlett a sok webes hulladék a póstafiókomban. Sokan kérik, hogy nevüket ne említsem meg - ilyen esetekben továbbra is játékos művészneveket agyaltam ki minden kedves beküldőnek.

Jöjjön hát Mircea Tirgulescu ajánlása az Experidance-csoport honlapjára:

"Napjainkban egyre nehezebb feladatot vállal magára az a művész vagy művészcsapat, aki ma Magyarországon kikapcsolódásra - a hétköznapoktól elemelve - pozitív elvonatkoztatásra szeretné bírni közönségét, nézőit. A szürke hétköznapok mellett kell az élmény, óhatatlanul kellenek az ünnepek! Kell, hogy apropó legyen egy, a családunk, barátaink vagy akár üzleti partnereink körében eltöltött színházi élmény vagy étterem kedvéért ünneplőbe öltözni kívül és belül. A fenti gondolatmenet mentén haladva társulatunk általában az ünnep apropója vagy megfűszerezője szokott lenni..."

Igen, hát korunk égető problémája a társadalmi elidegenedés: virulnak a közhelyek, és szürkülnek az ünnepek.

hkrisztike egyetlen, bohókás szófordulatot szánt nekünk:

Mindennapi betevő reggelimet a munkahelyemmel szemben lévő kisközértből szerzem be. A bolt új alkalmazottja rendszeresen ilyen formában közli a fizetendő végösszeget: "660 millió forintot kérek", és érezni a levegőben, hogy ő ilyenkor roppant humorosnak gondolja magát. :)

Meg 660 jó magyar forintot kapok, kantinban feltéttel vagy feltétlenül, háhhá...

Következő beküldőnk Detlev Wischniewsky, aki egy kommentet szeretett volna itt viszontlátni:

pedig nagyon is az. kevesebb az homage jellegű műfaj kerekítés, szatíra, előtérben a dialógok, amitől Tarantino az lett, ami. Viszont öregszik, érik a a pali és első ízben kerül filmjébe komoly drámai kikacsintás, ami mélyíti, súllyal látja el az alkotását. Tökéletes mozi, a maga Tarantino-i bájával és sajátos elnagyoltságával együtt.

Á közös képviselőjük egy levelén akadt fenn:

Subject: 8. sz lakás anyagmozgatása

 

Kedves H. és Z.!

 

Ma elutazásból megérkezve tárgyi témában keresett a 4. sz lakásból az idősebb kedves hölgy  lakotársunk a tárgyi  kellemetlenség miatt:

 

A liftet tárgyi  hurcolkodásra használták és megjegyzését figyelmen kívül hagyták (nem mert határozottan szólni, hogy ez nem teherlift). Ő mosta ki a liftet és a lépcsőház falát amit az G Kft. kijavított már (még egy hónapja sincs, hogy befejezték - kivéve a pinceszintet, ami még hátravan) Magam is átnéztem több friss karmolás van a falon az anyagmozgatás eredményeként. Én is próbáltam lemosni, de van ahol levésődött a frissen rendbehozott fal. (Talán ezek nem a mi dolgaink lennének de a 4 sz lakás tulajdonosa jogosan szeretne rendet maga körül a nem kis pénzbefektetésük után, persze mások is.)

 

Ugy gondolom, hogy ha a tulajdonunkban lévő kárt okoz  azért helyt kell állnunk még megelőző figyelmeztetéssel is, hogy mit szabad és mit nem.

 

Kérem mielőbbi szíves intézkedést az általunk minden jószándékunk ellenére sem sikerült hibák eltávolítására (glettelés) és hibahelyek festésére, hogy megőrizhessük  a TH müsz. és esztétikai szinvonalát.

Mi van?

Szegény Totalcart sokan felfedezik - hát itt van egy Dschinghis Khantól:

Manapság nem kell összeszerkeszteni egybe egy csomó modorosságot.
Egyes blogok megteszik helyettünk.

Pl:
http://totalcar.hu/tesztek/2009/09/16/csokolom_merre_van_a_kijarat/
úgy ahogy van.
Minden mondatban van valami szép elcsépelt szar.

---

 

Elmúlt már az idő, amikor a Superb második generációja frissnek és ropogósnak számított. Megénekeltük még a bemutató előtt, így szerencsére sok – ilyenkor szokásos – sallangtól megszabadul az olvasó. Lényegi változás azóta sem történt, nézzenek csak rá, hát mit lehet erről még mondani, azon kívül, hogy böszme nagy batár?

Ja, hát az autós az egy másik világ, nem értünk hozzá :-))

Rosenfeld Koppány is talált egy érdekességet:

Az MSZP új józsefvárosi polgármester jelöltje kibaszottul modoros blogot ír. :D

http://komassy.blog.hu/2009/08/31/jim_morrison_es_az_iskolakezdes

Költeményeket csak idegen nyelven közöl le :D És a stílusa is neobarokk magaslatokra tör. :D

---

"Elcsodáltam Józsefváros fényeit heveny apróságukban az éjszaka rejtélyes enyészetében...

Ma iskolát kezdenek diákjaink. Józsefvárosban is. S valószinűleg nem rengeti hétköznapjaikat mindaz a politikai ócskaság, amely közéletünket átjárja. Amikor én iskolát kezdtem, ilyenkor mindig széthasítottak a közös élmények. A csapaté, a barátoké, a haveroké. Itt volt, nem messze, az Apáczaiban. A Kálvin tértől egy csöppnyi séta. S ilyenkor újra felcsengtek a dallamok. A közös koncertek dallamai. Azidőtájt például a Doors emlékzenekaré. Koncertekre ugyanis mindig iskolaidőben jártunk. Még nem volt olyan elterjedt a fesztiválok halma, mint ma. Doors emlékzenekart például csak ilyenkor kezdtünk újra hallgatni. Jim Morrisonhoz és az iskolához most egy idézet jut eszembe: the names of the kingdom. Íme:

"We came down
The rivers and highways
We came down from
Forests and falls

We came down from
Carson and Springfield
We came down from
Phoenix enthralled
And I can tell you
The names of the Kingdom
I can tell you
The things that you know
Listening for a fistful of silence
Climbing valleys into the shade"

Már elmúlt a kampányidőszak, így bátorkodtam ezt a levelet leközölni. (Nem tudom, Józsefvárosban sokan tudnak-e angolul.)