Maradunk az oktatásnál: Tromb - ahogy fogalmazott - otthon kornyadozott, dögrováson volt, úgyhogy felelevenített ifjúkori emlékeit írásba is öntötte.
A középiskolai tanműhelyek kihalófélben lévő példánya a modorosság fáradhatatlan képviselője. Megjelenése, nyelvi leleménye egyaránt jellegzetes.
A modoros kollégákkal és az aranyos srácokkal kapcsolatban is előjött már ez a típus, de szerintem több figyelmet érdemelnének. Az önismétlésért, átfedésekért elnézést kérek: én még nem unom :-))
Természetesen mindannyian tudnánk a saját környezetünkből legalább egy olyan szoknyavadászt mondani, akinek már számtalan sikeres, munkahelyi hódítás áll a háta mögött, de ők (ma) nem annyira érdekesek, mert általában kevésbé jellemző rájuk a modorosság. Egyszerűen összejön nekik, és kész.
-No kedves csimótáim, mindenkinek megvan a párja? Akkor most az ebédesekkel, napközisekkel levonulunk az aulába szépen, libasorban. Hazemenősök is felállnak, viszontlátásra!
-Víííszóóntláátáásra!
-Sorakozó, harmadik cé! Indulás, Jokonicsy sem izeg-mozog, igazodik szépen.
Az iskola ebédlője előtt sorba rendeződnek a bebocsátásra váró nebulók, akiket a szigorú felügyelőtanár, Magdi néni egyenként, név szerint ellenőriz és pipál ki a listáján: potyázásra, trükközésre tehát kicsi az esély. Magdi néni szúrós szemmel kandikálgat ki aranyláncra erősített olvasószemüvege fölött, méregetve a renitens egyéneket.
A kiadós szakmai vitát előidéző kezdő testépítőn túllépve egy másik karakteres arcot fedezünk fel ma: azt, aki valamikor gyúrt.
A szigorú diétának, párhónapos-éves munkájának köszönhetően valamikor tényleg szép (felső)testtel rendelkezett, ám úgy érzi, hogy amit egyszer megszerzett, az magától meg is marad.
Két típusát különböztetem meg, tessék:
Szinte már levélpárbajok alakulnak itt ki, de mi somolyogva figyelünk.
Modoros Emigráns jelentkezik, akit Szálkás Gerenda oly szépen megfestett. Telitalálat, a szerzőt ezúton is csókoljuk Luxembourgból, magunkra ismertünk. Méltó válaszra vár, alább egy kísérlet.
Előbb egy kis merengés (diszklémer, nesztek!). Mint minden paródia, a blog stílusához hűen ez is sarkos. Szándékosan torzít. Persze „mindennemű hasonlóság a valóssággal csupán a véletlen műve.” Többen óva intettek attól, hogy beküldjem, mert a minősítés a mégoly névtelen szerzőt is minősíti, ráerősít a külföldön élőkről otthon kialakult negatív képre, stb. Arról nem is beszélve, hogy vajon hány olvasó tud vagy hajlandó azonosulni ezzel a kifordított látásmóddal (külföldről az otthoniakat). Igazuk van, és mégis. Egyébként meg ha jobban megnézed, ez most nem is az érem másik oldala, hanem egy újabb érem.
A Panelek népe után Pecséttörő (tudjátok, Végevégemindennek!) íróbarátunk hasonló párbeszédes stílusban, ám teljesen más területen alkotott: a mai nekem még a lakótelepi dialógusnál is jobban tetszett.
Bár a színházak világa nekem szinte teljesen ismeretlen, ez nekem egy pillanatig nem jelentett gondot, hitetlenkedve olvastam végig a...
A Büfészínész
A Büfészínész falstaffi megjelenésű 50-es férfi.A Büfészínész nevéhez hűen a Büfében érzi elemében magát: elsöprő entrée, pillanat alatt átveszi a szót, udvarol, anekdotázik, kacag és bömböl. Amikor azonban színpadra kell lépnie, váratlanul áttetszővé, szürkévé, súlytalanná és jelentéktelenné válik, majd eltűnik. Már ha egyáltalán színpadra kerül, mert ez a veszély egyre ritkábban fenyegeti.
A jelenet egy álmos hétfőn, 09 óra 50 perckor játszódik a színházi Büfében. Az asztaloknál a többi Büfészínész ráérősen duruzsol. A pult mögött egy 110-es mellbőségű Büféslány unottan keni a zsemléket. A Büfészínész másnaposan viharzik be a színházi büfébe.
BÜFÉSZÍNÉSZ: (drámai hangon a büféslány felé)
„Gyorsan közelget, szép Hippolytám a nászi óra!”Aranyszívem, mikor leszel az enyém? Soha? Hát akkor dobj össze egy gyors melegszenyót, eszem a pucádat!
(észrevesz egy nagyobb társaságot, nagy lendülettel közéjük huppan)
„Nemes urak, respektáljátok-é szerény társaságom?”
Tibikém bazmeg, felébredtél? Micsoda este, az kész! Hát szeretve tisztelt fővárosi rendezőnk? A Viktor? Vagy Viktória? Na most mit röhögtök?
A 6.c osztály, ahogy Marika néni előre beharangozta, 1992. április 15-én elindul az egri osztálykirándulásra (ÁSÉS-fiúknak ajánlom a mait is).
Az iskola előtt már reggel héttől élénken gyülekeznek a gyerekek, párat a szülők is elkísérnek, hogy égessék kicsit kisfiukat a többiek előtt.
-Na Bubuska, olyan kis édes vagy az új, fémkeretes szemüvegedben, mint egy igazi professzor, na adjál egy puszit, aztán itthagylak a kisbarátaiddal és a Marika nénivel. Aztán ügyes legyél, csibe!
-Ó, Pulsay anyuka, nagyon köszönjük a múltkori segítségét a téli vásáron, meg a szuperfincsi pogácsákat, a kis Krisztián pedig nagyon igyekszik mostanában (megsimogatja a szöszke buksit), látszik, hogy kikérdezik tőle rendesen a leckét. Irodalomból nemsokára a négyesért felelünk, ugyebár?
No, már megint a szokásos magyar széthúzás, nekünk mindig szekértáborokra kell szakadnunk, szomszédaink (sőt, az egész Világ) meg csak Rajtunk röhög...
Volt nekünk nemrég egy, a Törzsgárda körében hatalmas sikert és vitákat kiváltó olvasói levelünk, a Control Freak, azaz Az irányításmániás. Erre a szép hosszú, ráadásul brutálisan igaz írásra érkezett Róisín Cyborg (bocsáss meg, az ír ékezetekkel én toldottam meg a művésznevedet) összeállítása a szétszórt, link alakokról.
-Szívélyesen üdvözlök minden oroszlánszívű Lovag Urat s finom Úrhölgyet itt, ódon Buda városában, az Mihály Lovag középkori fogadó ezredéves pinczéjében, az Úr 2009. évében!
Engedtessék meg nekem, hogy bemutatkozzam: szerénységem az ma estvei kisbíró, az czeremóniamester, Balázs lovag az böcsületes nevem, melyet az keresztségben nyertem, s itt körbe-körbe minden szolgálóleány s kukta az Kijetek legapróbb kívánságát fogja árgus szemekkel lesni s teljesítni a' mai este folyamán.
...
Akit érdekel a középkori étteremben tett látogatásom rövid összefoglalója, az méltóztassék átfáradni a Vendéglátósra.
-Na csimótáim, akkor most mindenki fogja az ellenőrzőkönyvét, és gyöngybetűkkel belevési, írom a táblára. Plajbász mindenkinél van? Csabikám, hányszor mondjam még, hogy a piros a Tanár színe? És tessék szépen 2B-s ceruzával írni, ahogy megbeszéltük.
A Vonhinten Helgus írhat tollal is, mert ő szépen és helyesen ír. Nézzétek csak meg, így kell kinéznie egy rendezett tolltartónak: mágneszáras, felül a filctollkészlet, alul a színesceruzák, szagos radírok, kétdimenziós vonalzó, miegymás. A Zoch pedig ne hintázzon a székén, mert ha bármi baja lesz, engem dugnak börtönbe.
Nos, egyik kedvec témám jön, amit - elfogult és érintett lévén - én is még fel fogok használni párszor a jövőben.
Auftaktként kezdjük Blassius képzőművész barátunk festményével, ami a Lakótelepi naplemente címet viseli.
Jó volna lemenni a Balcsira - gondolta Edina, a műkörmös lány.
Sopi magyaráz, Fefe hallgatja.
Pecséttörő kedves olvasónk - szintén zenész, a Végevégevégemindennek blogregény tehetséges szerzője örvendeztetett meg minket egy fájóan találó lakótelepi életképpel, hasonló szemszögből.
Régóta és sokan kéritek, hát tessék. Nagyon nehéz rádöbbennünk, hogy a kommentelők csak egy kis hányadát teszik ki az állandó olvasóknak: ez a legutóbbi felmérésből is kiderült. Míg a legcsöndesebb, posztmentes szombatokon is közel ezren felnéznek ide, a posztonként jellemzően 50-100 kommentet becsléseink szerint legfeljebb 30 állandó ember hozza össze.
Na kérem szépen, mai posztunkat egy olyan Valaki szerzette, aki annyira félti identitását, hogy még művésznevét is nekem kellett kitalálnom.
Olvassátok hát Pierre Woodmantől az informatikusok egy újabb, kiemelt fajtáját sok szeretettel s jó kedvvel:
A modoros IT-vezető
Engedje meg a Nyájas Közönség, hogy bemutassam az informatikusok egy újabb jellegzetes típusát, a modoros IT-vezetőt.
A modoros IT vezető általában középkorú, pocakos, nagydarab és nagyhangú személy, aki lelkes kezdőként még Igazi Programozók keze alatt dolgozott és mint ilyen, kiválóan kódolt C-ben, esetleg Fortranban, kívülről-belülről ismeri a VMS-t, de az utóbbi 20 évben sokat nem fejlődött szakmailag. Észt osztani kiválóan tud, nyilván mindenhez ért és sok átfedést mutat az öblös típussal; előszeretettel mesél vaskos vicceket, ontja magából a modorosságot és beosztottjait kedélyesen alázza porig idegenek jelenlétében. Jellemző előfordulási helye: nagy múltú bankok és állami intézmények IT osztálya.
A mai egyperces szerzője P.D.M. mérföldes cimboránk, akit a versenyszerűen sportolók érintettek meg.
A modoros sportoló a középiskola felső évfolyamaitól az egyetem végéig fordul elő. Öltözködése ahogyan önmaga jellemzi: sportosan elegáns, avagy az alkalomhoz illő.. A modoros sportolónak mindenki a haverja, aki felnéz rá, és mindenki egy gyík, aki nem.. A modoros sportoló lányok kedvence, vagy csak annak tartja magát, nem győzi hangoztatni (a balekoknak), hogy melyik lány próbált szemezni vele, de persze Őt az nem érdekli, aki könnyen adja magát.
Volt szerencsém a legutóbbi hétvégét több éve Budapesten élő és dolgozó külföldi barátaimmal végigmodoroskodni. Nem kifejezetten asszimiláns hozzáállásukon felbuzdulva gondoltam, adok pár tippet a többieknek, akik még esetleg ide vágyakoznak. (Ide? A Balkánra? Meghülyültél?)
A poszt stílusa bántóan modoros, cinikus és kioktató lesz, előre szólok.
1. Ne tanuljunk (meg) magyarul!
Szlíper gyöngyszeme következik, hosszú és nagyon jó.
Szépjónapot Tibikém!
A modoros autós íráson felbuzdulva engedtessék meg nekem, hogy a modoros autóvásárlókat egy csokorba szedjem. Jómagam 4 évig dolgoztam autókereskedelemben, így az alant felsorolt vásárlótípusokat jól ismerem. Nem kevés kellemes/kellemetlen órákat szereztünk egymásnak.
„Az autóvásárlásnak ünnepnek, élménynek kell lennie a vevő számára!” verték belém a tréningeken és a mítingeken. Nos igyekeztem úgy állni a dologhoz, hogy tényleg azzá váljon.
A következő egyperces a targoncás Reckl Amál tollából. Eredetileg egy teljesen fiktív példaként hoztam fel a targoncavezetőket, de először noirp, majd Amál is azonnal jelentkezett ide kapcsolódó élményével :-))
Valakik kérték, próbáljuk megragadni a modoros (tipikus) targoncavezető lényegét. Íme az én próbálkozásom:
Mivel gyárban dolgozom, és minden nap vannak kiszállítások, elég jól ismerem az üzemi hierarchia eme kiemelt tekintélyű tagját.
-Na édesapám, "itt az újabb pofon: a U2 lemondta a tárgyalás alatt lévő 2010-es budapesti koncertet, mert nincs arra alkalmas létesítmény az országban". És hova mennek inkább, na hova? Hát Isztambulba, kérem szépen. Törökország, Európa hajdani beteg embere lekőrözött minket, itt tartunk, bitteschön.
-Hallottam én is, baszki. Megmondtam: mi tanítottuk őket fodballozni, ők nem sajnálták a pénzt, beleinvesztálták böcsülettel, türelmesek voltak, alulról építkeztek, és mára beért a munka gyümölcse: bronzérem a vébén. És ezek a lesajnált törökök ott tartanak, hogy mára inkább oda mennek koncertezni a nyugati előadók, a világ meg megint rajtunk röhög.
Csak rövid, jóéjszakát-posztként. M.M. küldött nekünk egy ilyet:
Kedves XY!
Nemsokára apa leszel? Vagy már büszkén tologatod a babakocsit? Esetleg éppen focizni tanítod a csemetédet?
Elindult az Apuci.hu oldalunk!
Az Apuci.hu egy olyan közösségi portál, ahol minden kispapás, apukás, de még nagypapás témában is választ kaphatsz kérdéseidre, kételyeidre. Mindezt a te szemszögedből, sok humorral, amolyan "férfias" hangvételben. A naponta frissülő cikkek kifejezetten neked szólnak, hasznos tanácsokat adnak, hogy igazán apának érezd magad.
-Én nem kertelek, baszkikám, én mindig megmondom az őszintét. Egy dolgot utálok, azok pedig a gerinctelen, sunyi emberek, akik szemtől szembe dicsérnek, aztán a hátad mögött meg lehordanak mindenféle szar alaknak, belédszúrják a kést.
Ami szívemen, a számon, nem tagadom - persze sokaknak ez nem tetszik, de leszarom. Én egyenes vagyok, ne akarjon megváltoztatni senki, fogadjatok el ilyennek.
Minden társaságban kell lennie egy őszinte Megmondóembernek, aki soha nem fogja vissza magát, ha véleménynyilvánításra kerül a sor. Önjelölt ombudsmanként felhatalmazva érzi magát, hogy folyton a többiek nevében is beszéljen, saját véleményét alaptalan vádaskodásokkal megtoldva: