A következő egyperces a targoncás Reckl Amál tollából. Eredetileg egy teljesen fiktív példaként hoztam fel a targoncavezetőket, de először noirp, majd Amál is azonnal jelentkezett ide kapcsolódó élményével :-))

Valakik kérték, próbáljuk megragadni a modoros (tipikus) targoncavezető lényegét. Íme az én próbálkozásom:

 

Mivel gyárban dolgozom, és minden nap vannak kiszállítások, elég jól ismerem az üzemi hierarchia eme kiemelt tekintélyű tagját.

Mert bizony a targoncás fontos ember! Nélküle - legalábbis nálunk - semmi sem történik, sem termelés, sem kamionpakolás, semmi.
Viszont munkája nem folyamatos, hanem igény esetén kell nekikezdenie csak. Éppen ezért nincs belőle sok, az egyéb fizikai dolgozókhoz viszonyítva.

Ez két adottság eredményezi azt a magabiztos attitüdöt, amely a targoncások alaptermészete. Ez bizony olyan terület, ahová az emancipáció még nem tette be kékharisnyás lábát, a targonca ülésében még elképzelni is nehéz egy nőt. Igazi férfiszakma ez!

Nem szabad elfelejteni, hogy a targoncás egy nagy, erős és veszélyes munkagépet üzemeltet. Ez is hozzájárul ahhoz a tekintélyhez, amely övezi. A felelősség okozta stressz azonban inkább megkeményíti ezeket az embereket, mint összetöri. Felszegett fejjel és önbizalomtól duzzadó lazasággal közlekednek, ha éppen nem a gépet vezetik.
Mindenről van véleményük, amely mértékadó az üzemben. Ezt szeretik sommás mondatok formájában hangoztatni is, amiből természetesen nem hiányozhatnak a magyar nyelv legkacifántosabb káromkodásai sem. (Akárki akármit mond, minden magyar nyelvész perverz egy kicsit, legfeljebb titkolja.)

A targoncás kicsit olyan, mint a focicsapatban a kapus. Elvileg ugyan nincs közte és a játékosok között hatalmi különbség, mégis az eltérő és stratégialag fontos feladat okán kicsit mindketten vezetik is a csapatot, de legalábbis irányítják a kapu/ raktár körül zajló dolgokat.
Éppen ezért a targoncásnak nincs főnöke, ezt a szerepet egyébként az élet egyéb területein is szívesen osztja magára, legfeljebb felettese van, ő is csak azért, hogy legyen kit szidni. Aki azt képzeli, hogy egy targoncást csak úgy lehet utasítgatni, az erősen téved. A jó targoncás arról ismerszik meg, hogy ugyan végrehajtja a feladatait, de folyamatosan mormog közben.
Konfliktushelyzet esetén (amely jellemzően kukacoskodó kamionsofőrökkel adódik) még a fizikai erőszak esélyét is fölvillantja, munkatársai és felettesei legnagyobb rémületére. ("Egyszer biztos megteszi...")

A kritikát nehezen tűri, néha egyátalán nem, és egész egyszerűen elmegy onnan, ahol éppen negatív véleményt mondanak róla. Ha mégis marad, azonnal képes a viszontválaszra, melyben hangsúlyos, hogy a hibát természetesen nem ő okozta, ill. hogy szerinte ki volt a hibás.

A targoncás - amikor éppen nem bosszantja semmi - jókedélyű ember. Szerencsés esetben igazi tartópillére az üzemnek, lehet rá számítani. Csak éppen nem árt ismerni a föntieket. Mert nem jó haragban lenni vele. Mindez tapasztalat.

Bár nem valószínű, hogy olvassa, de innen üdvözlöm a targoncásunkat, aki jófej. Ezt az írást neki ajánlom.

Hát, nekem a targoncásokról még Klaus munkavédelmi videója jut eszembe, de ott modorosságról szó sincs.