Régóta és sokan kéritek, hát tessék. Nagyon nehéz rádöbbennünk, hogy a kommentelők csak egy kis hányadát teszik ki az állandó olvasóknak: ez a legutóbbi felmérésből is kiderült. Míg a legcsöndesebb, posztmentes szombatokon is közel ezren felnéznek ide, a posztonként jellemzően 50-100 kommentet becsléseink szerint legfeljebb 30 állandó ember hozza össze.

Ennek ellenére úgy érzem, hogy a kommentárokból le lehet szűrni az általános véleményt, még ha a többség továbbra is hallgat. A szótlanokat amúgy tökéletesen megértem: ha nem kezdtem el volna blogolni, soha nem regisztráltam volna.

Előttünk már Rékuc megírta a Kis magyar kommentelőhatározóban a hozzászólók legtöbb fajtáját, de próbálok én is azért valami újat hozzátenni. A példák általában nem szó szerinti idézetek, de hasonló mindig volt ;-))

A törzsolvasó:

Ott van mindig, minden posztnál. Ami talán kevésbé tetszik neki vagy nincs otthon az aktuális témában, udvariasságból azért ott is jelzi sokszor egy-egy kommenttel, hogy "ma is tanult valami újat", vagy esetleg egyenesen azt, hogy "nem ért hozzá, úgyhogy várja a következőt". A következőt általában már másnapra várja :-))

A kívülről jött méltatlankodót előbb oltja le, mint bármelyik szerző.

Hozzászólásaival olyan ötleteket dob fel, hogy azonnal meg kell írni - olyan sztorikat, szövegeket elevenít fel, hogy a posztot könnyedén felülmúlja.

Nagyon gyakran van saját blogja, így érthetően magas fokú beleérzőképességgel bír.

A kiszámíthatatlan:

Úgy viselkedik, mintha rajongó lenne, de aztán eltűnik hónapokra. Néha újból felbukkan és folyamatosan kommentel, de aztán ismét nem látjuk hosszú ideig.

Hogy közben mit csinál, az számomra talány. Talán felidegesíti magát valamelyik írásunkon vagy megunja, bújkál, elfelejti, nem tudjuk.

A szakértő:

Szerintem ő a legviccesebb. Általában ráharap egy-egy témára, amiben ő otthon érzi magát, és darabokra szedi a posztot, azt ismeretterjesztő írásnak, tényfeltáró dolgozatnak gondolva.

Bár minden bejegyzésnél olvasható az író neve, a megszólításban "posztíró"-t, "bloggazdá"-t használ, ki tudja, miért.

Ez most nagyon mellé, mert én is informatikus vagyok, de mégsem járok feketében.

A legkisebb (vélt) hibát lobogtatja diadalittasan, és megkéri a kedves szerzőket, hogy mielőtt bármiről írnának, legyenek kedvesek utánajárni alaposan a témának. A visszatérő szakértő ezt minden alkalommal megemlíti.

Még jobb, ha éppen olyanba köt bele, amiről történetesen én is kellő önbizalommal írok: ilyenkor általában még hülyeséget is mond.

Ezekkel a fonetikus szarokkal kár volt égetned magad... court = "kót", persze. Az a kabát, apuskám.

Sokszor bántóan tudálékos és kioktató stílusban szól hozzá mindenhez. Feltehetőleg nagyon-nagyon okos emberek lehetnek a való életben is.

Aki éppen találva érzi magát:

Nemegyszer törzsolvasó, de ahol magára ismer, ott nagyon megsértődik, illetve nem érzi találónak a posztot.

Általában jókat írtok, de ez  most kivételesen szerintem gyengus lett, és ezt nem azért írom, mert jómagam is gasztroblogot írok.

Életemben nem mondtam olyat, hogy májinkó vagy husika - az írásban pedig túl sok a rosszindulat és a csúsztatás.

A kevesebb rutinnal rendelkező olvasó ilyenkor hajlamos soronként végigmenni az íráson, és mindegyiket kielemezni, hogy miért nem igaz rá.

A zavart:

Képtelen azonosítani a bejegyzés szerzőjét, Tibi helyett Józsit vagy Izomtibit ír, nosferato helyett nathanp-t. Az olvasói leveleknél is többes szám második személyben szólítja meg a bloggazdákat, mintha egy Lennon-McCartney páros lennének.

Nektek már az autózás is modoros? Szarok vagytok.

Nekik üzenem, hogy a fent említett szerzőpáros is valójában inkább papíron létezett, a közösen írt dalok száma meglepően alacsony.

A modorosságot hiányoló:

Nem érti. Nekik aztán hiába linkelnék oda minden posztot a blog céljáról, a műfaj kötetlenségéről, még mindig azt kérné rajtunk számon, hogy "mi ebben a modoros".

Ígéretesen indult ez a blog, de aztán gyorsan elmentetek egy más irányba, ami már nem más, csak a rosszindulatú fikázás, az öncélú kommentvadászat.

Pedig a modorosságokból annyi mindent ki lehetne hozni!

Gyakran követelőzik és kérdőjelezi meg a blog pártatlanságát. Egyik kedvenc szava az "öncélú".

Az ellendrukker:

Na, persze ilyen is van. Kiterjedt szókincsével minden lehetséges fórumon hirdeti, hogy a Modoros "EPIC kurva szar, a legszarabb EVER". Utálja ezt a blogot, de ő máris tudja a megoldást, és el is mondja, hogy hogy kéne, mitől lenne jobb.

Hányszor mondtam már, hogy rendesen utána kéne járni mindennek, mielőtt bármiről írnátok. Ezzel csak magatokat égetitek, konkrétan a Szakítósblog színvonalához közelítetek.

Maradjatok a klasszikus modorosságoknál, azok még mentek. Pedig ebből a témából mi mindent ki lehetett volna hozni! Így csak a felszínt karcolgatjátok, csapongtok össze-vissza.

A céltalan, alternatívát fel nem kínáló fikázásnál modorosabb márpedig nincs. Tessék megmondani, hogy kellene mondani, hogy ne legyen modoros!

Nem hiszem, hogy bármikor is azoknak próbálnánk megfelelni, akik nem szeretnek ide járni.

A másik, ami engem állandóan foglalkoztat, az az, hogy "mit lehetett volna kihozni ebből a témából". Sajnos a legritkábban nevesítenek követendő példát - vagy ha igen, akkor  talán hátsó, megosztó szándékkal olyat hoznak fel, akivel köztudottan jóban vagyunk/vagyok és kedveljük egymás munkáit.

Ez már megint egy felületes, összecsapott, trehány munka, kettes alá. Tanulhatnál a Nyelvész Józsitól , ő legalább vicces és eredeti.

Utolsó kedvenc fajtám ebben a kategóriában hivatásos újságírókhoz és blogjaikhoz, cikkeikhez méri ezt a kis szerény magánkezdeményezést.

Ez egy halvány Matula-koppintás. Hagyjátok meg ezt a stílust az Inkeinek, vagy vegyetek még magánórákat tőle.

Ahogy a Matula is sokkal eredetibb volt, úgy nyomja le Fenék Tibi a Modort.

A címlapos:

Na ennek sok fajtája van a szakértőtől az ellendrukkerig. Általában el se olvassa rendesen, hogy miről van szó, de máris hatalmas felfedezéseket tesz:

A legmodorosabb a blog maga, ezt még nem mondta senki, Modoros Tibor? Amúgy a kollokvium nem egyszerűen egyenlő a vizsgával, az csak egyfajta vizsga.

 

Ez a szar meg hogy került ki az Index címlapra? Bár mondjuk a blog.hu ahogy van, úszik a szarban.

Külön nekik szánom a jajgatós, párbeszédes posztokat, és nem vágják le még a hatalmas közhelyek, gondolatjelek ellenére sem, hogy miről van szó:

Mélységesen egyetértek a poszt írójával. Amíg Szlovák rendszámokkal furikáznak a milliárdosok, nem lesz ebben a kurvaországban a kisembernek maradása. Mert elkúrták, a Magyar meg fizesse meg helyettük.

 

Kedves Bloggazda! El lehet menni innen, tessék! Kívül tágasabb!

A szendvicsember:

Teljesen rendben van, ha valakinek a neve mellett ott figyel a saját blogja címe - főleg, ha megpróbál valami használhatót is hozzászólni.

Sajnos azonban főleg a címlapos posztokra rárepül 1-2 regisztrált tag, akik figyelemfelkeltő avatarjukkal, párszavas, idétlen kommentárjaikkal próbálják gagyi vállalkozásukat népszerűsíteni.

Ahogy már a Paraneisisben is írtam: cyberanarchista világnézetemmel alapvetően nem fér össze bármiféle moderáció, de ilyen esetekben nem állok a keménykezű ítéletvégrehajtó, Nyelvész Józsi elé.

Nos, részünkről ennyi - türelmetlenül várjuk, hogy mi maradhatott ki, és mi ment nagyon mellé... ;-))