Nos, egyik kedvec témám jön, amit - elfogult és érintett lévén - én is még fel fogok használni párszor a jövőben.

Auftaktként kezdjük Blassius képzőművész barátunk festményével, ami a Lakótelepi naplemente címet viseli.

Jó volna lemenni a Balcsira - gondolta Edina, a műkörmös lány.

Sopi magyaráz, Fefe hallgatja.

Eredetiben itt.

Pecséttörő kedves olvasónk - szintén zenész,  a Végevégevégemindennek blogregény tehetséges szerzője örvendeztetett meg minket egy fájóan találó lakótelepi életképpel, hasonló szemszögből.

Panelek Népe

Álmos vasárnap délelőtt a Rozmaringban, a telepi borozóban, egy tízemeletes panel tövében. Steril, világos helyiség, a tavalyi szilveszter ottfelejtett poros lampionjaival díszítve. Igazi törzskocsma, ritkán téved be idegen, a vendégkört 15-20 panellakó alkotja. Most még szinte üres, mindenki a tegnapi bulit heveri ki. A tévében a Napkelte, Lakat T. Károly Csala Zsuzsának udvarol.

PISTABÁ egyedül támasztja az asztalt és egy üveg Dréhert, tippmix szelvényt töltöget. Igazi békebeli panellakó, melegítő, rongyos ing, negyven kiló vasággyal együtt, múmiafejű az alkoholtól és a cigitől.

CSUTKA, a fiatal panellakó csoszog be másnaposan. Köpcös, tömzsi harmincas, lila Nike surranóban, kezében UTE-kulcstartó, rajta Suzuki slusszkulcs. Farzsebben ájfon.

CSUTKA: Isten, óvd a mennyei Újpestet!

PISTABÁ: Haggyámár, Csutka békén! Most arra a hazai egy-egyre? Egész éjjel itt műsoroztatok a Jencivel, tönkrebasztátok a sörcsapot, a harmadikról a Túróczy néni kihívta a jardot. Továbbis van, mondjam még?

CSUTKA: Nekem aztán hiába, Pistabá. Seképsehang. Még most se. Fejembazmeg. Vattát köpök.

PISTABÁ: Csutkacsutka! Megéred a pénzed! Nemrég még limonádét ittál, a nyakadban mindig ott lógott a lakáskulcs. Vártad a fatert. Akkor még volt munkája.

CSUTKA: Hát más idők voltak, Pistabá!

PISTABÁ Na gyere, kutyaharapást szőrével. Somtrő-Bögenholm, svéd másodosztály? Mennyivel fognád a hazait?

CSUTKA: Majd délután Pistabá, most csak beköszöntem. Megyek a kölykökért, láthatás.

PISTABÁ: Hova lesz a séta? A városba?

CSUTKA: Á, csak a Pólus. Multiplex, max Meki. És a Bélabá, kiheverte az estét?

PISTABÁ: Nem mondanám. Hajnalban falat fúrtak.

CSUTKA: Ja, én is hallottam. A nyolcadikon.

PISTABÁ: A Misi. A könyvtárosköcsög. Könyvespolcot készít.

CSUTKA: Basszaszájba, vasárnap hajnalban. Egyszer megvárom a félemeleten. Miakurvaannya ez a bűz?

PISTABÁ: Szar, bazmeg, a cipőmön. De nem kutya, ember. Éjszaka megyek haza, a lift már három napja nem, át a másik lépcsőházon, baktatok az átjáróban, töksötét persze, a lámpa sem, nem odaszart egy köcsög? Pont a közepére.

CSUTKA: Biztos a dakoták voltak.

PISTABÁ: Kicsodák?

CSUTKA: Hát a cigók. A kokerók! A dzsipszik! Igénytelenek.

PISTABÁ: Ja, a cigók. Szaporodnak, mint állat. Ott az a csaj a hetedikről, mondmáranevét, a kis Dzsenifer, hát abban is van néhány vonóval, nem tegnap az barnult le, ha érted. Néhány éve még ekkorka volt, ni, mint a kezem, ott cumizott az erkélyen, most meg már az ötödik gyereket, és még húsz sem!

CSUTKA: Most is cumizik, Pistabá! A bránert cumizza!

PISTABÁ: A csikkeket meg kajakra leküldi a szemétleeresztőn. Mondtam neki, Dzsenifer, egyszer ebből akkora tűz lesz, mint a vördtrédcenter, égni fog itt minden, mint a rejstág, tudod, te mennyivel ég a vasrács, ezerötszáz fokkal, itt mindenki benn fog égni bazmeg!

CSUTKA: Magyarázza ezeknek!

PISTABÁ: (sóhajt) Miért nem költözöl el, Csutka? Ha olyan fiatal lennék, mint te, mennék, ahova tudnék. Mindegy hova, csak el.

CSUTKA: Miből, Pistabá? A panelár a béka segge. Eladni? Még felújítva se. Ki venne központi fűtést? Az csak falja a pénzt. Nyáron meleg, télen hideg. Közbiztonság meg nulla.

PISTABÁ: Engem inkább az elidegenedés. Hogy mint egy falamxter. Az ember még a szomszédját se.

CSUTKA: Ja. Pedig milyen vékony a fal! Még a horkolást is áthallani.

PISTABÁ: Régen nem így volt. El se tudod képzelni, régen, mi volt itt.

CSUTKA: Hát az nem ma volt.

PISTABÁ: Hát nem! Még a gengszterváltás előtt, mert ez csak gengszterváltás volt, ha érted! Nyáron csocsót vettünk a kerékpártározóba, nyomtuk a zsugát estig, az egész ház. Házibajnokság. Tisztára Jónyer. Télen meg versenyt dobtunk a karácsonyfákkal. Szilveszterkor mindenki fel a tizedikre, aztán hagy szóljon. A homokozó volt a cél.

CSUTKA: Az szép.

PISTABÁ: És a kisdobosavatások...mennyi sör volt, a Póczik mindig teleokádta a virágágyat. Most meg már széttörve.

CSUTKA: A Póczik?

PISTABÁ: A virágágy. De a Póczik is. Leszázalékolták. A májával. Kész van.

CSUTKA: Pedig nemrég még mekkora király volt!

PISTABÁ: Ja. Elsőként vett Mercit a telepen. De neki nem volt elég a taxizás, belevágott a bálásruhába, kibérelte az IKV-tól a mosókonyhát. De nem bírta a sok adót meg a hitelt.

CSUTKA: Hát elég nagy lúzer volt.

PISTABÁ: Mindannyian azok vagyunk, Csutka, ezt nekem elhiheted. A gengszterváltás vesztesei. Ezek ott fenn szarnak ránk.

CSUTKA: El kéne hajtani őket a gecibe.

PISTABÁ: Elhajtani azért nem, mert a másik oldal az rosszabb. Csak rájuk kell ijeszteni. Mondjuk, hogy egyszer nem megyünk szavazni.

CSUTKA: Az már kevés, Pistabá. Nem értenek ezek belőle. Ezek nem tudják, hogy mi itt hogyan. Egyszer be kellene menni a városba. Rendet csinálni. Bemenne az egész lakótelep rendet csinálni. Lerendezni a várost. Megmutatni, mit akar a panelek népe.

PISTABÁ: Gyere Csutka, erre igyunk!

Pistabá nagy arc, bár a mi pistabáink itt a környéken már évekkel ezelőtt rájöttek, hogy a szar meg a fos között mit válasszunk, egykutya mind, nem megyünk szavazni!

Pecséttörőnek nagyon köszönjük a telepi sorozat első részét - akinek bejött a stílus, az hamarosan kap a kedves Szerző úrtól egy hasonlóan találó posztot itt a Modoroson, teljesen más témakörben. A lakótelepi beszámolók rajongói pedig számíthatnak további olvasói és saját írásokra is.

Stay tuned!