And fools don't run away, you'll be followed another day...

Tavaly, az Ereszd el a hajam! első részében már írtunk a módklubról, majd nem sokkal utána a DM-rajongók (amúgy korántsem sajátos) album- ill. számcím-rövidítéses zsargonjáról is esett szó egy olvasói levélnek köszönhetően.

A Modorosblog nagyon szereti az újra és újra aktuálissá váló témákat meglovagolni, ezért így röviddel a mai koncert előtt térjünk megint vissza a hazai depesesekre, akik szinte minden tekintetben felülmúlják a többi ország fanatikusait. Így talán, miközben Dave a sokadik refrént énekelteti a közönséggel és dobja fel a hangulatot egy "oh yeah, that's right!" -szerű rikoltással, kifejezetten jól is szórakozhatunk, inkább a nézőteret pásztázva.

Elnézést kérek a témában kevéssé jártas olvasóktól - ma egy belsős, összekacsintásokkal, és modoros, angol idézetekkel telitűzdelt posztot kaptok.

Nosza, csoportosítsunk!

Na ezt nem kommentálom. Folyton védelmembe fogadom a bölcsészeket, de ők úgy látszik, javíthatatlanok. A képviselőik legalábbis.

Hello Tibi!

A Pesti Bölcsészt pellengérre állító cikk végleg kipofozta belőlem a maradék, bölcsészekbe vetett hitemet - de ami fontosabb, eszembe juttatta egy fontos elmaradásom. Eszembe juttatta a pillanatot, amikor a Pécsi Tudoményegyetem bölcsészkarának a gólyatáboráról hazafelé (nyugi, lesz itt lényegretörés is, csak pár mondattal később :) ), beleolvastam a Pécsi Bölcsészbe. Nem mutatom be, már megtették; "nem feltétlenül modoros nyelvi attitűdöt mutat, hanem inkább egy jellemrajz arról, aki írta - az pedig egy bölcsész: kész a sztereotípia. :-) Vicceskedő, tréfálkozó, közhelyes, modoros, taszító. Helyesírási hibákért elnézést, mea culpa".

Akkor az összes mocsokságot, amit a pécsi bölcsészek összehordtak, bejelöltem benne, de mivel még mindig részeg voltam, utána elfelejtettem őket begépelni. Most megtettem, mert erős a gyanú, hogy az összes bölcsész suliújságot ugyanazok írják, úgyhogy nem egy cikket másoltam be, hanem az összes cikkből a legkeményebb részeket, amit hat-hét ember hozott össze, akik tökugyanúgy írnak, gondolom erre van igény :).

Előre is bocs, amiért egy kicsit hosszú lett, de így is egy kivonatolt, megvágott verzió :D.

Üdv,
egy pécsi bölcsész :)

Na, und habt Ihr die Festtage gut überstanden und seid alle gut ins neue Jahr gekommen?? ;-)

Vicces belegondolni, hogy eredetileg egy posztba szerettem volna sűríteni sztereotípiáimat mindenkiről -, de már a románoknál elcsúsztam, és úgy döntöttem, hogy inkább kap minden nép egy-egy külön bejegyzést.

Ismét van bőségesen anyag, hiszen a németekhez érkeztünk - akiket amúgy is elég nehéz egy nemzetként értékelni. Rögtön külön is venném a keletieket meg a nyugatiakat.

Az NDK-s:

Bár a fiatalabb korosztály több tagja már normálisan gondolkodó, európai ember benyomását is keltheti bennünk, a többgenerációs traumát senki nem heverhette ki teljesen. Az idősebbek nagyrészben a keleten még elkeserítőbb mértékű munkanélküliség okozta kényszerből mentek az Egyesült Királyságba és Írországba a számos, nyelvtudással rendelkező, olcsó munkaerőt foglalkoztató szolgáltatóközpontba.

Leegyszerűsítve: mivel a kontinensről a szigetországokba költöztetett, ott központosított, idegennyelv-tudást igénylő feladatköröket az angol anyanyelvű őslakosság kellő képzettség és tapasztalat híján képtelen ellátni, ezért a munkaerőt is importálni kényszerülnek.

Nah, a jelölésekben annyira nem voltatok aktívak - kicsivel több mint 120 versenyzőt terjesztettetek elő végül 2009 legmodorosabbjának járó farmermellényére.

Osztottam-szoroztam, és úgy döntöttem, hogy nem bontom szét az indulókat kategóriákra: mindenki, aki legalább két jelölést kapott, ringbe szállhat a fődíjért. Bár a jelölések számát a végén csak pontegyenlőség esetén veszem figyelembe, annyit elárulhatok, hogy szerénységemen (meine Wenigkeit) kívül Fejős Éva, Vas Maya, El Topo és ifj. Farkas Gyula voltak a legnépszerűbb nomináltak.

Visszanyúlunk egy réges-régi témához Blind kedves olvasónknak köszönhetően, és a rockerek pár újabb, de jellegzetes típusát ismerjük meg közelebbről:

Üdv Tibor!

Nemrég újraolvastam a 'metál-modor' c. írást és megint hiányérzetem volt... olyan hatalmas ez a téma, és annyira keveset írtok róla! Pedig bennfentesként jólesne ilyesmit is olvasni. Gondoltam írok ezt-azt, ha másnak nem is, talán gondolatébresztőnek jó lesz. Ez is csak a felszínt karcolgatja, de hátha elindít valamit :)

Íme néhány alak a metál világából, valakitől, aki maga is modoros metálos:
 

Nemrég voltunk egyévesek, akkor már egyszer értékeltünk - de annyira rákaptam erre a sajátos időtöltésre, hogy most megint értékelni és elemezgetni fogunk. A számokat mindenki szereti, tehát 2009-ben volt:

összesen 1,8 millió oldalletöltésünk és 271 ezer egyéni látogatónk.

Csak hogy lássátok a tendenciát: ebből januárban volt 7 ezer látogató 77 ezer oldalletöltéssel, de decemberben pedig 56 ezer egyéni látogató 265 ezer kattintást hozott össze. Persze itt azt is figyelmbe kell venni, hogy július óta mintha a Google Analytics másként számolná az egyéni látogatókat, úgyhogy csak a PI a megbízható adat.

-Á, gyerekek, beszarás volt már megint ez a karácsony is, csupa modoroskodás. Család, rokonok, csajos családja. Azért örülök, hogy össze tudtunk ülni egy gyors Frustbierre (kb. sör az ijedségre, stresszre).

-Az, "modoroskodás". Amióta annyira nyomják ezt a Modoros Tibit, azóta divat mindenre rásütni, hogy "modoros". De amúgy értem, mire célzol. Mi is mindenkinek azt ígérgettük, hogy hát ha karácsony alatt nem is érünk rá, a két ünnep között mindenképpen összehozunk már valamit! De persze nem, meghalni se volt időnk.

-Tényleg, szilveszterre van már valami tervetek?

Mecsoda téma, kérem szépen, és még nincs vége! A mai produkciót acidszarka jegyzi, aki régi olvasóinknak A wannabe-zenész sikere után már ismerősnek tűnhet.

Na de olvassuk szépen a lényeget:

A modoros politikusgyűlölő (és a modoros politikusgyűlölő-gyűlölő)

 

A modoros politikus- (és politika-) gyűlölő (pgy) legfőbb ismérve, hogy minden lehetséges alkalmat megragad arra, hogy szidja a politikusokat és a politikát – a modoros politikusgyűlölő-gyűlölő (p2gy) pedig lehetőleg sosem szalasztja el szidni a pgy-t. Mivel a pgy csoport népesebb, ezért először ezt vesszük górcső alá.

És újra a megdöbbentően termékeny Styxxet szólítom a Modoros színpadára - a megszokottan laza struktúrájú írás az alacsonyabb olvasottságú blogok tulajdonosainak lelkébe nyújt betekintést.

A KIS BLOGGER

 

A kis blogok világában nyakig el lehet merülni. Értelme nincs sok, de ezt jobb nem feszegetni. A kisblog-spotting a nyakló nélküli internetezésnek egy ugyanolyan fölösleges, a függőség határát súrló, vagy éppen azt átlépő, GDP-termelést gátló és családgyilkos válfaja, mint mondjuk mainstream blogokat szénné kommentelni. Vagy szerepjátékozni, tömegchatelni és még sorolhatnám, de minek.

A tegnapelőtti Panelkarácsony kiegészítéseként, sőt: folytatásaként fogadjátok emelkedett szeretettel udvari piktorunk, Blassius kedves szavait. Az ő ünnepi összefoglalója az absztinencia látható mellőzésének köszönhetően a karácsonyt egy sokkal másabb, vadabb nézőpontból mutatja be, aminek külön örülök.

A háziasszony kicsit feszkós fejjel nyit ajtót, kiabál, ugrál, a vendégsereg lecígöl. Rögtön előkerülnek az italosüvegek - megy a susmogás, a látogatók asszonytagjai a pia láttán elkezdenek morogni: "ezt most miért kellett elhozni Lajos, ezt most miért kellett elhozni, hát hiszen amikor tudod, hogy az Erzsike a múltkor megmondta, hogy a Ferinek ne hozzatok semmit."

Békásmegyer, "lábas" panelház, a falon mindenhol mustársárga mozaikcsempe, az egyik oszlopon tábla: "Az árkádok alatt parkírozni, labdázni és kerékpározni TILOS!". A kaputelefont kémlelve hirtelen beugrik egy régi telepi legenda, miszerint ha egyszerre két gombot tartunk benyomva, akkor a riasztott felek egymással is tudnak társalogni. Állítólag tényleg működik. Na de most csak egyet nyomott le Rolika - direkt előreszaladt; a babakocsisok számára 45 fokos dőlésszögű, "akadálymentesített" rámpán páros lábbal felugrott, csak hogy ő riaszthassa a "Békási Mamáék"-at. 

Az elmúlt hónapok legelkötelezettebb és legaktívabb olvasója, El Topo a Rendőr barátnő félelmetes alakja után egy sokkal szerethetőbb hölgyről mesél nekünk egyfajta dizájncenter keretében:

Nagyanyám, a trafikos

A sztorit a posványos 70-es évektől tudom prezentálni, mivel onnantól voltam részese, ’69-es születésű lévén. Az elkövetkezendő mintegy 20 évben a családunk egyik központi és minden tekintetben megkerülhetetlen eleme volt a trafik és gazdája: nagyanyám, a trafikos.

Hácsé olyan meggyőzően alkotta meg a híres Playmate, Meszliner Szabina alakját a múltkor, hogy azóta sokan csak a képzeletbeli nyuszi nevére keresve találnak rá a Modorosra - talán némi fénykép reményében.

Szabina után kaptunk még egy kolosszális írást Hartay úrtól - aki közben szerencsére a saját blogján is beindult (hartay.blog.beol.hu), nehogy már folyton bebőrözzön minket hazai pályán :-))

Interjú a modoros-tipikus híres magyar íróval.

Költőként indult a hatvanas évek elején, de hamar prózára váltott. Mára már világhírű alkotó. A napokban ünnepelte hetvenötödik születésnapját, ez alkalomból beszélgettünk Vengery Istvánnal.

-Kellemes hely ez a Zöldlugas, Jancsi bácsi, szeretek ide járni. Rendesek a felszolgálók, jó a konyha is.

-Magyar konyha, az már valami! Tudod, miből áll a magyar konyha: zsír, paprika meg panír, ennyi! Hova ez a nagy mellény, amikor a hazai paradicsom vízízű, a gyümölcsünk fűízű, a vínersnicli meg tocsog a zsírban? Nézd meg az étlapot, nézd meg! Készételek: velős pacal, birkapörkölt, brassói. Frissensültek: bundázott borda ezerféleképpen, köretek: rizibizi és hasáb, ennyit tudunk. Idejön egy külföldi, hát elhányja magát.

Na, volt ott egy novemberi szám nathanp technikamániás írásával - a december-januári kiadásban viszont újra lecsapunk, méghozzá exkluzív, korábban még nem látott tartalommal!

Keressétek a lelőhelyeken a Unitot, benne A Partyhopper (bulitúrázó) egy estéjével. Ha már kellően ellátták a pontokat a magazinnal, megkapjátok itt a blogon is az eredeti, vágatlan, megszokottan terjengős (Modor Tibi) posztot a beszkennelt újságcikkel együtt - ez remélhetőleg karácsony környékére megvalósulhat.

Na de hogy hasonlóan jó hírekről számolhassak be: ugye mindenki emlékszik még Pecséttörőre, a Panelek népe, valamint A Büfészínész vérprofi szerzőjére? Rövid győzködés után nekiállt egy saját blognak is kikvogymuk címen, Szocio Pata néven - a tőle megszokott, párbeszédes (vagy éppen monologizáló) stílusban.

Első, saját posztja odaát a Sminktükörről már ismerős MLM-es ismerős férfi szemmel, amit a tervek szerint hetente két új bejegyzés fog követni - leginkább (vagy csakis?) társadalmi, emberi jelenségek megfigyelésének szentelve. Kedveljük mi is ezt a témát :)

Ja, és kéne még jelölni az Arany Farmermellény 2009-re!

Meg nézzétek meg Nyelvész Józsit a tévében!

A mai - szerintem ismét klasszikus, top 5, stb. - írást A. küldte be, ehhez nem kell semmilyen bevezető.

Elvált szülők drogos gyereke

 

a, Férfi, és a jólszituált fajtából).

Általában arról a helyzetről van szó, amikor mindkét szülő külön-külön is tehetősebb vagy egyenesen kőgazdag, és a semmirekellő kölküknek már 17 évesen saját lakása, de minimum saját kocsija van (amit rendszeresen össze is tör). A szülők meg felváltva versenyt tömik pénzzel, mert így kompenzálják a nemtörődömségüket, hogy egyáltalán nem foglalkoztak se a gyerekkel, se egymással.

Mai megaposztunkat a rejtélyes nevű, de gyanús rutinnal és lehengerlő stílussal rendelkező Brüsszeli Modoros jegyzi, aki külön erre az alkalomra még kapcsolódó mailcímet is regisztrált az egyik szolgáltatónál - megtisztelő. Még az is lehet, hogy politikussal van dolgunk :)

A Modoros Magyar Brüsszeli, aki semmivel sem különb a modoros hazainál

 

Mottó: Legjobb mindig jó kis hazai, avagy magyar seggbe magyar lófaszt

“Azért küzdöttük magunkat végig a versenyvizsgán, tettünk le számtalan nyelvvizsgát s végül költöztünk egész pereputtyunkkal együtt külföldre, hogy mindenhol magyarokkal legyünk – akik miatt nem mellesleg távoztunk Magyarországról. :)”

Az IT-vezetős poszt sikere után Pierre Woodman bedolgozónk újra jelentkezik: ezúttal Próbaemberrel közösen fedezték fel és alkották meg a Modoros vélhetően újabb, nagy népszerűséget kivívó, karizmatikus egyéniségét.

A Kérges

 

Nyájas Olvasók! A középkorú/idősödő korosztály egyik típusát vesszük ma górcső alá, név szerint: a Kérgest.

 

Kinézet:

 

A Kérges legfőbb jellegzetessége, hogy száraz, mint a sivatag.

Egy olyan focis témát fejtett ki nekünk Magyarnaba teljesen önként, amire bár már én is jó régen szemet vetettem, tapasztalat híján nem mertem belevágni.

Ugye mindenkinek megvan a sörreklámokban oly' szívesen ábrázolt, a játék öröméért összeálló, csetlő-botló, egymást folyton cukkoló harmincas-negyvenes férfitársaság? Na, pontosan róluk szól a mai.

A szösszenet rétegközönségnek szól, de remélhetőleg széles ez a réteg. Vagyunk jónéhányan, akik munkatársakkal, (ex)évfolyamtársakkal, barátokkal hetente akár többször is áldozunk a kispályás futball gyönyöreinek oltárán. Úgy vettem észre, hogy a bogyó kergetése közben ezeken a sörmeccseken kevés kivétellel mindannyian modorosak vagyunk, úgy látszik, hogy a foci ezt hozza ki belőlünk. Az alábbiakban megpróbálom a legjellemzőbb archetípusokat csokorba gyűjteni. A téma hatalmas, a nyelv gyenge és a toll ügyetlen, de nézzük, mi sül ki belőle!

-Mit olvasunk, Nagyvezírem, mire ez a nagy fejcsóválás?

-Könnyes búcsú a bugaci kisvasúttól, mi a tököm van már megint? És mi ez a sírás-rívás? Libajnai meg nemzethalál, persze. Szinte látom lelki szemeim előtt, hogy ott áll a Gordonka, és saját kezűleg zárja be a vonalat, még a lakat is kattan rajta. Sőt, a Gyurcsányi meg a Dunába dobja a kulcsot. Tessék szépen tudomásul venni, hogy a szocializmusnak egyszer s mindenkorra vége, kőkemény versenygazdaság van! Hát idefigyelj, baszkikám: én azt mondom, hogy fizessen az, aki használja ezt a vonalat - én meg inkább télikabátot veszek rajta a gyerekemnek. Be kell látni, hogy nem tarthat fenn az állam olyan vonalakat, amit naponta ketten használnak. Ez a XXI. század, ha ezeken múlna, még mindig konflissal járnának a Stefánián, meg a margitszigeti omnibuszt sírnák vissza. Annak is megvolt a romantikája, mi?