A tegnapelőtti Panelkarácsony kiegészítéseként, sőt: folytatásaként fogadjátok emelkedett szeretettel udvari piktorunk, Blassius kedves szavait. Az ő ünnepi összefoglalója az absztinencia látható mellőzésének köszönhetően a karácsonyt egy sokkal másabb, vadabb nézőpontból mutatja be, aminek külön örülök.

A háziasszony kicsit feszkós fejjel nyit ajtót, kiabál, ugrál, a vendégsereg lecígöl. Rögtön előkerülnek az italosüvegek - megy a susmogás, a látogatók asszonytagjai a pia láttán elkezdenek morogni: "ezt most miért kellett elhozni Lajos, ezt most miért kellett elhozni, hát hiszen amikor tudod, hogy az Erzsike a múltkor megmondta, hogy a Ferinek ne hozzatok semmit."

A piát bontogató férfiak kedve lelohad, kezdödik a konspiráció, egymásra kacsintanak, valamelyikük suttyomban jót húz a pálinkából. A házigazda is előkerül, folytatódik a dülöngélés, feszkózás. A férfiak nehezebben oldódnak, nem akarnak leülni, "nem ülök én, hagyjad már, Feri...

A háziasszony összeszedi a kabátokat, végül mindenki zokniban, nejlonharisnyában, hozott papucsban, mamuszban bénázik. Még mindig megy ez a "leülünk-nem ülünk le, bemegyünk-nem megyünk be, kéretjük magunkat"-nevezetű színjáték.

A konyha felől egyszer csak égett szag csapja meg a mindig éber házíasszonyok orrát - KATI! TE KATI, FIGYELJ MÁR! NEM ÉG VALAMI!? Kati a szívéhez kap, teátrális balra el, kezét égnek emelve szalad a konyhába - bentről kiabálás, férj nevének emlegetése. Konyharuharázás, ablaknyitogatás, szellőztetés az egész lakásban. Asszonyok a kabátot újra felveszik, van, aki sálat teker a derekára. Egy tag közben kisomfordál az erkélyre bagózni, nézi a lakótelepi valóságot, a szemközti ablakok történéseit.

A többieket végre beeszi a fene a szobába. Az asztalon bejgli, persze senki se kér. A házigazda előveszi a felespoharakat: elkezdődik a töltögetés, a nők bort isznak - van, aki persze semmit. Az asszonyok elmerülnek a nyelvpergetésben, a férjek huncutkodnak. Nemigen lehet hallani, mit beszélnek, de időnként harsányan felröhögnek.

"Na! Fiúk! Eleget ittatok, most hagyjátok abba, karácsonykor nem kell berúgni!"

A többi asszony is előveszi az ilyen alkalmakra tartogatott, élesre köszörült nyelvét és kezdődik a szócsata: láthatatlan erővonalak mentén lassan körvonalazódik az emberek egymáshoz való viszonya.

"Miért csináljátok ezt, fiúk? Hát ne tudjátok meg, hogy a Sanyi a minap hogy elázott a pincében, én persze nem engedtem fel, hógyisne, hát lenn volt egész éjjel, van ott lent neki egy kuckója, én mögmondtam neki, hogy ide hozzám föl nem jön - hát úgy képzeld el Erzsikém, hogy olyan cefreszaga volt, hogy majdnem elszédültem tölle."

Férjek morognak, mindenki leül ide-oda, háziasszony valami rémes tálcán behoz ezt-azt, persze senki nem kér semmit, már mindenki 4 napja zabál. A gyerekek finnyognak, elvesznek a sok felnőtt közt, végül bezavarják őket a házigazda gyerekek szobájába, ahol a kezdeti kínos feszengést igen hamar felváltja a hisztérikus, visítozós gyermekzsivaj. 2-3 anya gyorsan ott terem, mindenki lebassza a sajátját, illetve azok az anyák, akik valamelyik gyereket jobban ismerik, lebasszák az ismerős gyereket is. Később az eldurvult helyzetet csak a gyerekek szétválasztásával lehet kezelni.

A vendéggyerekek kiülnek a szülőkhöz. A lebaszott házigazda gyerekek kulcsra zárt szobában a sötétben duzzoghatnak.

A vendégséges poszt csodálatos ünnepi különkiadása, sokadszorra olvasom újra. A szatyorban hozott mamuszok-papucsok mellett kedvenc motívumom még az előszobák szűkössége és a fogasok kis kapacitása miatt az egyik gyerek ágyára lefektetett kabátok látványa + a családfők önfeledt számítógépezése: korszaktól függően C64, XT, AT, Pentium - hifitorony-tesztelés (másolt) CD-kkel, új tévén az aktuális tesztfilmek bemutatása, stb.

De azt majd legközelebb :-))

Még egyszer köszönjük a rajzot, és köszönjük a mesét. Még-még-még!