És újra a megdöbbentően termékeny Styxxet szólítom a Modoros színpadára - a megszokottan laza struktúrájú írás az alacsonyabb olvasottságú blogok tulajdonosainak lelkébe nyújt betekintést.

A KIS BLOGGER

 

A kis blogok világában nyakig el lehet merülni. Értelme nincs sok, de ezt jobb nem feszegetni. A kisblog-spotting a nyakló nélküli internetezésnek egy ugyanolyan fölösleges, a függőség határát súrló, vagy éppen azt átlépő, GDP-termelést gátló és családgyilkos válfaja, mint mondjuk mainstream blogokat szénné kommentelni. Vagy szerepjátékozni, tömegchatelni és még sorolhatnám, de minek.

A kis bloggerek közül sokan eljátszadoznak a gondolattal, hogy milyen űbercsászárság is lenne, ha a sztárbloggerségig vinnék. Persze erre hasonlóan kicsi az esély, mint garázszenekarnak nagy színpadra jutni. Van rá precedens, de a tuti receptet senki se tudja.

Egyvalami szinte egészen biztos: a sztárbloggerséghez vezető rögös úton is a tehetségen és a szerencsén kívül még egyvalami elengedhetetlen, ha egyenest nem a legfontosabb összetevő. Szerintem mindenki sejti a választ. Mint a viccbéli járókelő, aki megkérdezi a hegedűtokot szorító úrtól a Nagykörút és a Király utca sarkánál:

-Elnézést, hogy tudok eljutni a Zeneakadémiára?
-Rengeteg munkával!

Szóval pöcsölős dolog a feltörekvő bloggeri sors, és távolról se garantált a siker. A nap csupán 24 órából áll, ezért a legvanabíbb hivatali semmittevők se tudnak annyit netezni, hogy újabb és újabb blogok szenvedélyes rabjaivá váljanak. Ezért a kis blogger, ha csak egy csöpp esze még megmaradt, és nem vált a sztárbloggerségre görcsösen vágyó rögeszméjének szánalmasan nevetséges áldozatává, egy idő után nem erőlteti blogjának a népszerűsítését.

Amíg tartott a lelkesedése, ugyanis minden Index-ketrecbe kirakott blogba szórta az észt, hátha átklikkelnek rá. Előbb-utóbb ráébred, hogy attól, ha valaki mondjuk egyedi traktor karosszériafényezés tematikában blogol, kis eséllyel fog átklikkeléseket generálni, ha egy kortárs költészetről szóló poszthoz, a téma újsütetű szakértőjeként valami ilyesmit kommentel: Karafiáth Orsolyát sunáznám, de Filó Verához bottal se nyúlnék.

Ha teszem azt; az egyszeri kis blogger racionális célzattal és nem vegytiszta hiúságból vezérelve kezdett blogolni, hátha a blogjának hirdetési felületén sikerül promóznia valamit, és felcsillan a megizmosodás reménye - nos, akkor nem árt, ha elvégez egy kommentelő-kezelő gyorstalpalót:

Mindannyian ismerjük a modoros közhelyet: a bloggertől csak a kommentelő az okosabb. Ha kijutunk az Index-ketrecbe, akkor egyrészt örülünk, mint majom a farkának,és abban bízunk, hogy majd eztán csőstől dől a jónép. Nos, a nagy büdös lófaszt. Aznap brutális nagy látogatottságunk lesz - és ha tényleg jó a posztunk, akkor többnyire szimpatikus kommenteket is kapunk. Másnap meg marad a kemény mag + max 0,000 kevés % új olvasó. Viszont óhatatlanul ránk szabadul egy-két troll fikagép. Akik lehet, hogy civilben megkeseredett kis bloggerek.

Moderálni valahol megfutamodás. Ha a kis blogger a rejtett promó érdekében viszont futtat pár kamu alter nicket, és szert tesz némi rutinra több különböző virtuális személyiség mozgatásában, akkor némi fortélyos furfanggal kicsinálhatja az őt kóstolgatót. Erre remek módszer a magát anyázni ottfelejtő troll nickjéhez egy kínosan hasonló nicket regisztrálni. Majd azzal a saját blogunk mellett elterelésként még pár helyen, de főképp a ruszkibaka.blog.hu (férfi homoszexuális pornográf tartalmú blog) blogon is kommentelni. Aztán az ő mocskos szájából már nem igazán meggyőző a többi jámbor kommentelőnek hangoztatott érvelése, miszerint ahhoz a nickhez neki semmi köze. Muhaha, mintha egy mezei baltás gyilkos stoppos szállna be a texasi láncfűrészes furgonjába.

De hiába remek trollirtó a kis blogger, egyszer végleg rájön, hogy nem fejlődik fel felsőkategóriás megélhetési blogerré. Ilyenkor inkább átmegy mezei kommentelőbe, és csak hébe-hóba foglalkozik saját blogjával, avagy az újabb posztolással teljesen felhagy. Ha totálisan becsavarodik, akkor viszont szélsőséges anyázásba kezd bele, lásd fentebb.

A kis bloggernek egy másik válfaja a lecsúszott sztárblogger. Aki, ha mindezt kellő öniróniával kezeli, önmaga és mások előtt se válik nevetségessé. A blogok egy picit olyanok, mint a civilizációk. Virágzó korszakukat előbb-utóbb többnyire a hanyatlás követi. Ritka, aki annyira belecsap egy tartósan örökzöld témával a lecsóba, hogy unokái is tovább vihetik a blogját. Az elegáns lecsúszott sztárblogger olyan, mint a büfészínészek krémje. Akinek annak idején megvolt Hamlet meg Othello is, most meg már beéri egy könnyen megtanulható jutalomszereppel, és abból is elég ha hébe-hóba jut neki. Egy ilyen rokonszenves ex-sztárbloggertől olvastam kommentként a saját blogján, hogy: „Egyre szarabb ez a blog.”

És persze a legtöbb kis blogger józan életű, normális ember. Aki csak úgy írogat. Ők jól elvannak egymás között. Mainstream blogokat nem is nagyon olvasnak. Figyelnek, törődnek egymással, kis blogtalikra járnak. Szóval totálisan jófejek.

Aztán ott a szűzkurva típusú kis blogger. Aki, ha olykor kikerül az Index-ketrecbe, eljátssza a hattyú halálát, hogy a sok-sok troll miért pont őt kóstolgatja? Anyázza az Indexet, órákon keresztül a kommentelés lezárásával fenyegetőzik, majd amikor már az áradat így is, úgy is lecsöngött, azt látványosan le is zárja. Picit ahhoz a csajhoz hasonlítanám, aki az ötéves osztálytalin pátoszos műfelháborodással előadja, hogy őt a szalagavatón meg akarta dugni az azóta médiasztár volt osztálytársa, de hát mégis mit képzelt? Ph! Majd a tízéves osztálytalin ugyanezt dettó, a különbség annyi, hogy azóta még nagyobb médiasztár az a bizonyos osztálytárs, a húszévesen pedig az egykori médiasztár…

És vannak olyan kis blogok, amiknek a kisblog-státusuk rejtély, mert annyira a nagy, mainstream-státushoz méltóan szórakoztatóak - hacsak nem a modoros makktársak pinairigységéhez hasonlatos módon, élvezettel és suttyomban olvassa a pár kiválasztott, aki rátalált, és még véletlenül se népszerűsíti.

Eddig többnyire a mainstream, főképp a szórakoztató tematikájú blogokra fókuszáltam. Viszont a kis blogok között találni olyan műremekeket, amelyek alkotói nagymesterei magának az adott témának és annak a tálalásában is első osztályú színvonalon produkálnak. Csak valamiért nem tett szert tömeges érdeklődésre az adott téma, vagy túlontúl szerény, visszahúzódó a blogger. Olyan érzés ilyen blogra bukkanni, mint egy senki által sem ajánlott - de mint utólag kiderül -, tényleg jó művészfilmet megnézni.

Rejt a nemzetközi net is kalandokat, főleg, ha kellő elmebeteg állaggal megadott partnert is kerít a kis blogger. Nincs is kulturáltabb időtöltés, mint izlandi nyelvű, Reykjavik városrendezésével foglalkozó blogon magyarul, Osama Bin Laden szakállápolásával kapcsolatos kommenteket váltani. Külön sármot ad a dolognak, ha az egyik kommentelő Indonéziában, míg a másik USA-ban hosztolt szerverről teszi mindezt. Aztán ne lepődjünk meg, ha kifejezetten ijesztő e-maileket kapunk és nem .com, de még csak nem is az izlandi .is kiterjesztésről.

Hát, nagyjából ennyit. Hogy mi ebből a tanulság? A kis blogok adják a blogoszféra csendes, hallgatag többségét. Szinte észrevétlenek, ám ha valamiért érdekessé válnak, akkor pünkösdi királyként a maguk Andy Warhol-i 15 perc hírnevüket könnyen kiélvezhetik. Teszem azt, ha a blogunk fejlécére kihelyeztünk anyósunk aranyeréről egy fényképet, és az egészen véletlenül megtévesztően hasonlít II. Erzsébet brit királynő lesifotós által frissen lencsevégre kapott aranyerére, akkor nem kizárt, hogy a CNN.com-on találhatjuk a blogunkat.

De ami még ennél is fontosabb, kedves sztárbloggerek, kis bloggerek és kommentelők: tiszteljük egymást. Provokálni ér, sőt (különben időjárásjelentést olvasnánk, nem blogokat) - de indokolatlanul bántani nem. Mert ne feledjük, ami nektek csak egy blog, az lehet, hogy másnak az élet! 

 

Styxx, és még sokan mások :-)

Akit az írás teljes terjedelmű, aktuálpolitikai és történelmi utalásokkal tarkított verziója is érdekel, az folytassa itt.

És ismét köszönjük szépen, kedves Styxx, hogy az internetfüggőség eme bugyraiba is elvezettél minket - azért ez nem semmi, főleg a vágatlan poszt tükrében :-))