A témában igencsak jártas szerző a talányos nevű B.:
A múltkor volt egy írás a modoros rapperről és a kommentekben páran megemlítették a graffitit, gondoltam írok róla egy posztot. Tegyetek be valami zsíros rappet, nyissátok ki az ablakot, hogy bejöjjön az utca szaga és olvassátok, íme:
A modoros graffitis
Milyen leleményes a mi olvasótáborunk - ma ismét bebizonyítja, hogy bármilyen területen képes felvenni írásaival a szakblogokkal is a versenyt.
A szerző, LMT egy kifejezetten csajos témáról írt nekünk:
A modoros hűtlenkedő férj mottója: "én nagyon szeretem a PÁROMAT, ő mindent megtesz, amit tud".
-Na jól van akkor, Gabikám. Üdvözlöm Apádékat. Mondd mëg a Ferinëk, hogy majd a hétën benézëk valamikor pár liter Ezërjóért.
-Átadom, megmondom. Köszönjük szépen, viszlát. Srácok, gyertek, leszállás! Köszönjetek el a buszvezető bácsitól. Irány a Kossuth Lajos utca.
(folytatás innen)
...ó-o-ó, a milarepaverzió... szélfoszlánybeszáradás, beszáradás, beszáradás...
ó-o-ó, a milarepaverzió, áááááá....
/A.E. Bizottság: Milarepaverzió/
-Ezt nézzétek, mit találtam! Was, Retróbuli a 70-es, 80-as, 90-es évek legőrületesebb slágereivel, DJ Diffenbachia, na menjenek a kurva anyjukba ezek a majmok. Ezeket gyűlöltük, ezek ellen lázadtunk tizenévesen, és erre visszajönnek, mint valami klasszikus, sokat látott hősök? Erdős Péter, kurva anyád... úgy szeretném, úgy akarom... hát ezektől már soha nem szabadulunk meg? Most szerencsétlen mai gyerekek azt hiszik, hogy ezekről szóltak a nyolcvanas évek: Neotton, Dolly Roll, Első Emelet, kisfaszom. Ez nekik a retró, meg a Depeche és a Duran... Pedig a Tó- meg a Tükör diszkókon túl is volt élet, de még mennyire!
-Mankiewicz László.
-(a vonal végén túlartikulált, modoroskodó, tudálékos, negédes, fiatalos férfihang) Szép jó napot kívánok, kedves László - Somogyi Armand vagyok a Stockexchange.biz-képviseletében, és egy közös ismerősünk, Krabócz Patrik ajánlotta Önt nekem mint megbízható munkáltatóval, tisztes bevétellel rendelkező, másfelől tekintélyes összeget törleszteni kényszerülő, képzett, felelős fiatalt. Most alkalmas időpontban hívom, tud rám szakítani két percet?
És igen! Egy, saját inkognitóját mindenáron megőrizni kívánó olvasónk (nevezzük őt is Tibinek) gyűjtését élvezhetjük ma - a téma nálunk egészen máig tökéletesen érintetlen maradt, de ma ide is behatolunk.
A Modoros Makktárs
Rengeteg szleng utal a prostituáltakra, de talán a "fizetőslány" kifejezés az egyetlen, amely nem sértő, nem modoros, és nem szakszó rájuk.
TradeMark, a Szlengblog egyik legkreatívabb és legaktívabb törzsolvasója végre a Modoroson is megmutatja magát, a tőle megszokott pazar kommenteken túl is.
A szalla gavató régi kihagyott ziccer volt a ballagás mellett, és az aktualitásnak köszönhetően két kapcsolódó írást is kaptunk egy héten belül - ez az első rész.
-Kati, a Jóisten áldjon már meg 6 apró gyerekkel! Nem igaz, hogy nem lehetett volna úgy hagyni a hajad. István most telefonált, hogy már szállingóznak az emberek, megint mi leszünk az utolsók…
Ilyet én is akartam már írni, de valahogy nem volt meg a keret. Ám jött ez a levél Éterfy Robitól - már a névért is tisztellek -, és ő előállt egy kész párbeszéddel - talán még sehol meg nem örökített magyar nyelvi bravúrokkal. Hurrá!
Szegény budaiak többet kaptak, mint amennyit megérdemeltek volna - most végre átmegyünk az Alföldre.
A belvárosi fiatal
- Basszus, tegnap annyira be voltam sztóndulva, már nem bírtam lemenni a Gödörbe. Teljesen kész vagyok, hallod, kajak meg vagyok menve. Meddig maradtatok? Úgy volt, hogy a Doróval indítottunk a Szimplába, lightos borozgatás, meg ilyenek, aztán jöttek a Ráchelék, ellógtak filológia óráról, úgyhogy befigyelt egy kis Heideggerezés, elég sújtó volt. Nem volt kedvünk ottmaradni, úgyhogy tekertünk egy dzsóját, aztán átmentünk a Szódába, de aztán a Markus (tudod, ő a Sári csoporttársa Berlinből, most itt nyomul az ELTE-n) írt egy üzit, hogy épp söröznek az Instantban, szóval áttekertünk gyorsan oda. Belépünk a helyre, vágni lehet a füstöt, és mit látok, baszki, Markus ott tolja a vizipipát a Sacival, azt se tudtam, hirtelen hova nyúljak. Vágod, ők fél éve még nem is beszéltek egymással, most meg már kavarnak...
-Köszönjük szépen Végvári Ádámnak & Csepregi Évának a csodálatos műsort - még egy nagy tapsot nekik -, de senki ne menjen sehova, hiszen az ereszdelahajam csak most kezdődik igazán itt a Retrósátorban - DJ Diffenbachia zenél Nektek egészen hajnali háromig, felcsendülnek a 70-es, 80-as, 90-es évek legjobb nótái - kimenni meg nem érdemes, hiszen úgyis zuhog az eső, ebből az apropóból szóljon 1984-ből Pia Zadorától és Jermaine Jacksontól a When The Rain Begins To Fall! Dappdaarappp...
Tavaly Szt. Patrik napja alkalmából már tisztelegtem a bohém, vidám és alkoholista írek előtt.
Az ír népet a magyarok miatt teremtette az Isten. Önbizalom-fejlesztőnek sem utolsók, de valódi szerepük szerint ők mutatják meg nekünk, hogy milyenek lennénk, ha az összes rossz tulajdonságunk mégrosszabb lenne. Ha sokkal alkoholistábbak, forrófejűbbek, megosztottabbak, széthúzóbbak, közép- és hosszútávon gondolkodni és pénzt kezelni képtelenebbek, önsiratóbbak, saját országunkat elkeseredettebben megvetők majd a távolból elszántabban magasztalók, és úgy általában sokkal, de tényleg sokkal nagyobb született vesztesek lennénk.
Ma ismét ünneplünk: Gyűlölt ellenségeinkkel - akik amúgy természetesen a mi országos jóbarátaink - egy közös, tényfeltáró posztot hoztunk össze - olvassátok szeretettel!
Avagy a Facebook Addiction Disorder, ahogy a szerző, Orsi írta az alcímben. Látom, az Arckönyv kimeríthetetlen téma, és még a sokadik kapcsolódó írás után sem unjátok :)
Ahogy Bálint napon az alkalomra szóló posztban ígértem, végre letölthető az aktuális UNIT Magazinból a szép színesen illusztrált cikk (letöltés innen: jpeg).
Gyűjtők, olvasók keressék eredetiben a szokásos lelőhelyeken.
A busójárást Józsinak, a modoros-csajos szövegeket pedig HRitának köszönöm ezúton is!
Józsefvárosi pályaudvar a 90-es évek elején, a MÁV kelebiai személyvonata. Anikó a gyerekkel már a vonaton ül, Gábor még gyorsan leugrott az újságoshoz egy Fülesért, hogy legyen "olasz módra" az útra.
Kedves Tibor,
Bátorkodom figyelmedbe ajánlani egy számomra elviselhetetlenül modoros dolgot, ez pedig a modoros generációs duma. Persze már így 30 évesen is mindenki kibaszott öreg, meg sokkal értékesebb ember, mint aki 10 évvel később született, de ami most jön, még a szokásos modoroskodáshoz képest is fájdalmas, azon túl, hogy a valósághoz sem sok köze van. Ezt a szöveget fwd-olt mailben kaptam egy ismerősömtől, ki is töröltem a picsába, de a lényeget szívem egyik csücske, a modorosblog számára még megmentettem. Nem is változtatok rajta semmit, ez úgy, ahogy van, tömör gyönyör!
Gondolom, neked is felejthetetlen perceket okozott ennek az izének az olvasása, hiszen ha jól tudom, te is bölcs öregember korban leledzel, amiről a mai fiatalok azt se tudják, mennyi az annyi! Remélem, levelem jó egészségben talál, üdvözlettel:
Ernoke.
-Gyuri, köszöntünk a tévénézők nevében, és hadd gratuláljunk elsőként a Ferencvárosban való bemutatkozásodhoz! Marijan Vlak mester húsz percnyi lehetőséget adott, volt két helyzeted, hogy érzed, hogy ment a játék?
-Köszönöm szépen, hát a Mester azzal az utasítással küldött be, hogy a vendégek magas védőit semlegesítve a balszélt próbáljam megjátszani, és lehetőleg gólt szerezni. Ahogy mondtad, sikerült is kétszer helyzetbe kerülnöm, de a gól még várat magára - remélem, nem sokáig.
Kedves Hallgatók!
Olyan szinten sok egyetemi-főiskolai modorosságot küldtök, hogy ezekből már több tematikus posztot is össze lehet állítani. Hát akkor jöjjön az első ilyen.
Kezdjük egy emaillel Zalahusi Üzleti kommunikáció tanárjától:
Misbelief barátunk, a Tévhitek radikális szerteoszlatója már élvezettel taglalta a webkettő túlértékelt mivoltát - de mi most mégis adunk 1-2 tanácsot, mivel lehet a blogokat - köztük a Modorost is - még hatékonyabban követni.
Napi 4-6 ezer RSS-lekérésünk van már így is - aki még nem használ RSS-feedet, annak leginkább a Google Readert tudom ajánlani. Nem kell folyton a főoldalt frissítgetni, itt a saját felhasználói fiókodba magától beérkezik minden új posztról - sőt, akár hozzászólásról is - az értesítő.
És bár most már - a pontosabb jelentések elkövetését elősegítendő - nem lehet a teljes posztokat elolvasni a feedben, az első 1-2 bekezdés alapján el tudjátok dönteni, hogy akartok-e kattintani vagy sem. Ha tetszett (és kommentálni lusták vagytok), ezt a tetszik/like gombbal a tudomásunkra juttathatjátok, és másokkal közvetlenül meg is oszthatjátok a cikket. És akkor mi még boldogabbak leszünk.
Következő hatalmas tippünk az a Facebook oldal. Valaki csak simán örül, hogy tartozhat valahova - de itt is van pár plusz, amit a sima blogon nem találsz.
Aki körülményesnek tartja az RSS-olvasót használni és egész nap a fácsebukkon lóg, az itt mindenképpen értesülni fog az új posztokról (még ha néha megkésve is) - ráadásul esténként szokott lenni a másnap reggeli írásról beharangozó.
Más esetekben hetekkel, hónapokkal előre megszellőztetek 1-2 témát, amire a tagoktól királyságos hozzászólások érkeznek - Irénke, a jómódú nagynéni alakja és lakása is így válhatott véglegessé. Irénkének köszönhetem amúgy az első lezsidózásomat is itt a blogon :))
Egyszóval: iratkozz fel RSS-re, csatlakozz a csoporthoz, és lájkolj sokat. Köszöntem!
Hartay "hácsé" Csabi visszatér sokunk örömére, és ezúttal a vidéki szakikról ír egy jót. Ja, és még valami. Van saját blogja is, ahol beolvas mindenkinek, háhá. Olvassátok odaát is.
Mai nagyon komoly olvasói posztunkat egy nem is akármilyen művészkollégától, a hazai és a nemzetközi (nem merem leírni, hogy "világzenei") színtéren is elismert Kerekes Band Fehér Viktorától kaptuk.
Az iskolai (hang)technikus:
Bár hivatalosan technikusi posztot lát el, valójában az iskola mindenese. Egyhangú munkáját csupán az iskolarádiósok zavarják meg néha az ostoba kérdéseikkel. Az iskolai ünnepségeken általában "egy-beállításos" filmeket készít, vagyis lerakja a kamerát, elindítja, majd elmegy cigarettázni. Ezek a felvételek a legritkább esetben jutnak el a tanulókhoz. Az iskolás rendezvényeket (ballagás, szalagavató) gyakran fűszerezi meg gerjedéssel, mikrofonsípolással, mely különösen szépen csilingel a 30 éves BEAG hangfalakon. A menzán általában magában eszik, legfeljebb a portás vagy a gondnok ül mellé. Tanárok közül maximum a tesitanár. Jellegzetes ruházata a kötött pulóver, kopott farmernadrág, ami már ülepben bő. Munkahelyén elvétve "sport" feliratú papucsot hord.
-Hát gyerekek, el vagyok szontyolodva meg keskenyedve. Erről szólt a rendszerváltás, ezért akartunk többpártrendszert? Pedig micsoda izgalmas formációk voltak a palettán 90-ben, 94-ben is. MSZDP, Vállalkozók Pártja, Köztársaság Párt, Agrárpárt, ilyenek. Nem, nem a Sólyom törvényéről beszélek.
