Mai nagyon komoly olvasói posztunkat egy nem is akármilyen művészkollégától, a hazai és a nemzetközi (nem merem leírni, hogy "világzenei") színtéren is elismert Kerekes Band Fehér Viktorától kaptuk.

Az iskolai (hang)technikus:

Bár hivatalosan technikusi posztot lát el, valójában az iskola mindenese. Egyhangú munkáját csupán az iskolarádiósok zavarják meg néha az ostoba kérdéseikkel. Az iskolai ünnepségeken általában "egy-beállításos" filmeket készít, vagyis lerakja a kamerát, elindítja, majd elmegy cigarettázni. Ezek a felvételek a legritkább esetben jutnak el a tanulókhoz. Az iskolás rendezvényeket (ballagás, szalagavató) gyakran fűszerezi meg gerjedéssel, mikrofonsípolással, mely különösen szépen csilingel a 30 éves BEAG hangfalakon. A menzán általában magában eszik, legfeljebb a portás vagy a gondnok ül mellé. Tanárok közül maximum a tesitanár. Jellegzetes ruházata a kötött pulóver, kopott farmernadrág, ami már ülepben bő. Munkahelyén elvétve "sport" feliratú papucsot hord.

 

Az öreg:

Elsődleges megrendelői a motoros találkozók, de kényszerből elvállal falunapokat vagy kis költségvetésű boros rendezvényeket is. Szívében örökké dobog a rockzene, különösen a jófajta magyar: P. Mobil, Karthago, Deák Bill. Kizárólag saját berhelt motyójára esküszik, ami ugyan sufnituning, de a mai méregdrága cuccokat – szerinte - kenterbe veri. “Apám, ezeknek lelkük van. Ebben még benne van az anyag, és nem spórolták ki a kínaiak..." Általában gyakorlati szakember: tudja, mit hogyan kell, de a miértre már az a válasz, hogy "a Nagy Laci a Bikiniből is így csinálja, nehogy má' neked ne legyen jó!"

Jellemzően múltba révedő. Mindent tud az 1979 előtti hangtechnikáról, és szívesen mazsolázgat a kapcsolódó sztorikból: "Amikor a Marshallék kihozták az első erősítőket a 60-as években, a Peter Townsend a Who-ból úgy tesztelte őket, hogy szétvert rajtuk egy gitárt. Azóta se tudnak olyan fejet gyártani. Nekem volt kettő is, de egyszer, mikor megszorultam, továbbadtam." Gyakran szereti kitölteni az időt egy kis sztorizással: “Radics Bélát még a kutya se ismerte, mikor mi már a Radnóti Miklós Művelődési Otthonban hallgattuk.” Különösen szereti, ha valamit kérnek tőle, mert ilyenkor érzi, hogy a munkája fontos, sőt pótolhatatlan: “Laci bá, van még egy Jack kábel? Hehe… – ilyenkor színpadiasan elmosolyodik, majd nevetve folytatja – Itt minden van, haver. Még olyan is, amiről te nem is tudsz, hogy létezik!” Ruházata általában fekete farmer, fekete póló és farmerdzseki. Jellemző a cigarettától megsárgult szakáll, és a őszes-fekete hosszú haj.

 

Az új nemzedék:

25-35 év körüli, de már unja a munkáját. Kapcsolata a zenekarokkal két típusra osztható. Amennyiben a fellépő híres (Kispál, Kiscsillag, stb.) igyekszik 100%-ot nyújtani. Seggnyalásból ötösre vizsgázik, és gyakran átmegy önszapulásba is: "Tudom, hogy ti nem így szoktátok csinálni, de hát a mi cégünk egy ilyen cég... Már annyiszor mondtam a főnöknek, hogy vegyünk új mikiket, de ő nem akar haladni a korral... Le akarok lépni én is innen mihamarabb valami komolyabb helyre." Gyakran magasztal: "Jujj... Azt ne mondd, hogy Orange erősítő?! Akkor ma megmutatjuk ezeknek a faszfejeknek, hogy mi is az a rock'n'roll! Azé' keményen toljátok, hallod?"

Ismeretlen fellépő esetén viszont szereti rögtön tudatni, ki is a főnök: "Olvastam a ridert... Elég lesz oda három mikrofon is, minek öt? A Charlie-nak is elég volt. Mivan?? Ide akartok jönni a koncert előtt két órával soundcheckelni? Hagyjuk má... Múltkor a Piramist 5 perc alatt belőttük..." Ha ne adj Isten teljesen amatőr zenekarral áll szemben, az számára valóságos jutalomjáték. Cizelláltan basztat és önbizalmat rombol: "A dobot azért illett volna behangolni... Öreg! Az a mikrofon már be volt állítva! Majd ha elvégzed a hangmérnök sulit, akkor nyúljál hozzá." Szeret kínos viccekkel operálni, amelyek láthatóan már nem először vannak elsütve: “Srácok! Az egyórás koncertet nem tudnátok fél óra alatt lenyomni? Mindenki jobban járna!”

Ruházata farmer, sportcipő, és valamelyik nagy hangtechnikai cég reklámpólója (JBL, Meyer Sound) Hajviseletben egyre népszerűbb a tüsi haj, de az északi megyékben még a loncsos rockerhaj is dívik.

 

A hangmérökök Yodája:

Általában 50-55 év körüli. Csak ritkán dolgozik koncerteken, hiszen már saját stúdiója van. Nem kenyere a kérkedés, a híre már úgyis megelőzte őt. Rajta szoktak meglepődni a fiatal zenészek: "Ki?? Az a farmeringes csóka a Karanyicz Tibi??? Az, aki az összes LGT lemezt keverte??? Neeee...."

Általában jóindulatú, szeret a fiatalok között mozogni, hallgatózni. Minden hangszerről, mikrofonmárkáról, és hangfalról rendelkezik egy-egy tanmesével vagy vicces történettel, de tudományos igényességre törekszik. "Na, most… Nem fogod elhinni, de a gitárhúrt eredetileg a textilgyártásban használták, és onnan vette át egy Karl Hangus nevezetű német krapek 1912-ben." Mivel mindenről mindent tud, elbizonytalanodsz, ezért magad sem tudod miért, megpróbálod bizonyítani, hogy te sem vagy hülye: "Azért használok Gretsch gitárt, mert a Malcolm is azon nyomja a AC/DC ben." Amire jön a lesújtó válasz: "De ugye tudod - mondja, miközben mosolyog a bajusza alatt -, hogy ő sem azon kezdte, hanem egy ócska akusztikus gitáron, amit az anyjától kapott ajándékba?"

Nem megalázni akar, inkább tanítani. De azért valahol megaláz. Elhangoznak tőle olyan mondatok, mint: “Kétezernél beleemelünk, 3600-nál meg vágunk, majd meglátod, milyen szépen fog csilingelni. A basszusmiki fázisát meg rakjuk már át ellenbe, úgy szebb a szubsztanciája!” Jellegzetes viselete a farmer- vagy flaneling és a farmermellény. Egyszóval a Bródy-ruházat.

Az összes hangmérnök-alfajra jellemző a hangmérnök/hangosító szó modernné, maivá tétele. Így szokták még magukra a gombozó, halkító, hangmester és a hangos megnevezést is használni.

A fenderes poszt után újabb profi összeállítás első kézből, hurrá. Várom az érintetteket sok szeretettel.

A hét bloggere címhez pedig gratulálunk nosferato társszerzőnknek, akinek - bár előbújnia nem kellett - sok intim és sokkoló részletet elárul egy megszállott blogger életéről :-))