És már megint új téma: máris a kamerák kereszttüzébe kísér el most minket terasz.

Péntekre ismét új világ: a kamerák kereszttüzében találjuk magunkat hirtelen.

 

Szia Modor Tibi!

Munkámból kifolyólag számos szóvivőt láttam már munka, ún. működés közben, ez irányú tapasztalataimat osztanám meg veled, és kicsiny társaságoddal.

Előre is köszönöm, ha tered adsz az alábbi mondatoknak az internetes világhálón működő személyes naplódban.

További sikeres együttműködésünk reményében,
Üldözöm Józsit is,
terasz

 

---

 

A modoros szóvivő (aki genetikailag képtelen nem látszódni, ha kamerát, fényképezőgépet lát a közelben)

A modoros szóvivő nem beszél, nem tájékoztat, hanem megnyilvánul. Kinyilatkoztat. Úgy gondolja, az egész univerzum az ő hangjaira kíváncsi, hétmilliárd ember hagyja abban tevékenységét, mikor ő megszólal, lesve, „míly szavak szökkenek ki foga kerítésin”.

Nem is csűröm-csavarom a dolgokat: a 90es és a Gyűlölt ellenségeink ikonikus blogok nagy formátumú írója, Kurtz ezredes ma egy, sokunk számára ismeretlen területre kalauzol el bennünket: az amerikai csapatjátékok világába.

Mivel eddig nem sok szó esett a modorosság igencsak változatos és különleges formáit rejtő sport világáról, így vettem a bátorságot, és két szűk évtized tapasztalata alapján igyekszem feltérképezni a fehér foltot a modortudomány számára. Elsőként egy modern szubkultúrát.

Végtelen téma a külföldre szakadtak világa: volt már sima emigráns, volt asszimiláns, cserediák - mégis folytatnom kell egy kis tipizálással, méghozzá a rosszindulatúbbnak tűnő műfajban. Mentségül annyit, hogy mind saját tapasztalaton alapszik.

Na de milyen nemzetek képviselőit ismerhetjük meg a La Manche másik oldalán? Kezdjük keleti szomszédainkkal.

A románok:

Tudjuk nagypapáinktól, hogy mindenhol vannak jó emberek, meg vannak szar emberek - egészen biztos, hogy a románoknál sincs ez másképp. Sajnos azonban úgy tűnik, tőlük vendégmunkásnak mind a szaremberek mennek.

Kedves Gyerekek,

a cím magáért beszél, nem is tennék hozzá semmit. Már nagyon sokan követeltétek a coelhós posztot.

A szerzőktől elnézést - a legtöbb dőltbetűt kiszedtem, megtaláljuk mi a modorosságokat magunk is, és tudjuk, hogy tisztában voltatok vele és direkt volt :-))

Kedves Tibi és Józsi!

Minthogy előkerült már az ezotéria a blogon, és Tibi jelezte is, hogy a szakirodalom nyelvezete megérne még pár misét, fogadjátok hát szeretettel közös írásunkat a Coelhó-rajongók típusairól. Meg kell jegyeznünk, hogy felsorolt példák mögött általában a tapasztalat áll.

Folytatjuk, mert bántóan felgyülemlett a sok webes hulladék a póstafiókomban. Sokan kérik, hogy nevüket ne említsem meg - ilyen esetekben továbbra is játékos művészneveket agyaltam ki minden kedves beküldőnek.

Jöjjön hát Mircea Tirgulescu ajánlása az Experidance-csoport honlapjára:

No Picinkáim, mivel annyira szorgalmassak vagytok, hogy naponta több, pellengérre szánt bohóságot is küldtök, ezért erre a barátságtalanra összegyűjtöttem ismét jó sokat, örüljetek. Legalább közben tudok írni egy igazi posztot :-))

Ne lepődjön meg senki, ha már el is felejtette, hogy valaha írt nekem, Modorék malmai lassa őrölnek.

Első legyen hát Belousovová kisasszony, aki volt olyan rosszindulatú, hogy egyik kedves ismerőse nőnapi leveleiből válogatott, természetesen név nélkül - ebből kapjátok meg kedvencemet:

Nah, nathanp-nk tegnapi kimerítő posztja után kaptok egy kicsit elvontabbat Lóritól.

 

Mottó:

"Áronbátyám! Látott má' maga ante(r)nát?
Há' má' hogyne láttam vóna! Ettem is!!
De hát az vasbul van és nagy?!
Ja hát akkó' csak láttam...."

 

Mindennapunk - többségében hím - szereplői ők, körbevesznek és ránktelepednek. Vámpírok és próféták egyben, akik információpiócaként ránk csüngenek és eveznek az ember farvizén, nagyokat mesélve tudásuk tarsolyának végtelen bugyrairól. A hajnali napsugár az ánuszrózsáikból tör fel és ragyogja be az eget, illetve a Golf-áramlatot bármely pillanatban tudják reprodukálni a reggeli középsugaras vizeletükkel... Kilétüket könnyű felfedni: ők azok az emberek, akik születésüktől fogva tisztában vannak a világegyetem összes egyenletével, tudásával és bölcsességével. Meggyőződésük, hogy tudásuk többszörösen felülmúlja a naprendszerek tervezésének, építésének szintjét. (De mindenesetre piramisépítésben is többet tudott volna akkoriban kihozni...).

Nem lesz sok finomkodás, skacok, annyit ígérhetünk. Styxx újabb olvasói levelén felbuzdulva lerántjuk a paplant az emberiség tűzrakás utáni legnagyobb találmánya, a felláció maníros művelőinek és - a píszí jegyében - műveltetőinek többnyire csak félrészeg őszinteségrohamok és visítva tekilázós csajosbulik során kibeszélt furcsa szokásairól. A szövegben gyakran szerepelnek szókimondó szavak, ennek oka, hogy nem szeretnénk a saját csapdánkba esni, illetve szeressük nevén nevezni a gyereket.

Hölgyolvasóink iránt érzett tiszteletünk jegyében jöjjenek hát először az Urak.

Ez a téma annyira szemérmetlenül kínálta magát, hogy az ember már-már belepirul...

De mielőtt beleásnám magamat személyesen is egyik kedvenc zenei irányzatomba, átadom a szót Dájvidnek, aki nemcsak az ötletet vetette fel, hanem azonnal meg is kínált pár részletben a poszttal.

A modoros INDIE

 

2005-ben, főként Anglia irányából megérkezett hozzánk is a gitárzene/garázspunk/britpop hatalmas reneszánsza, melynek egészen stabil rajongói köre - ha fogyatkozik is - azóta kitart. Beszéljünk tehát a modoros INDIEkről.

Na, szóval van itt egy ilyen, hogy könyv. Egészen pontosan Nyelvész Józsitól a Szlengblog - egy merőben forradalmi formátumban.

-Ááá, nem izgatnak ezek az offline témák, nem hiszek bennük, a blog interaktivitását, a sújtó kommenteket, kereszthivatkozásokat nem tudja egy buta könyv visszaadni.

-Hangoztattuk úton-útfélen, és a mai napig így is látjuk - DE (és itt jön az a bizonyos de) ez a kiadvány egy próbatétel.

Cyjasztok! ;)*

Feltettük a kardinális kérdést pár napja, miszerint egy férfi mit köszönjön egy vele nem "per du"-viszonyban levő nőnek:

1. Jó napot (kívánok) / Visz(ont)lát(ásra)?
2. vagy inkább Kezét csókolom / Kezicsókolom / Kézcsók?

Persze tudjuk, a korkülönbség és annak iránya se mindegy, de nem akartuk túlbonyolítani. Csütörtök óta közel 1100 választ adtatok, köszönjük szépen. Az eredmény számomra váratlanul és lesújtóan meggyőző...

 (Folytatás innen)

-Hatodik cé, figyelem, figyelem! Föld hívja Jokonicsyt, Föld hívja Jokonicsyt! Akkor most mindenki szépen összekészíti a cókmókját, különös tekintettel az útközben termelt szemétmennyiségre, és azokat ide rendessen, ebbe a reklámszatyorba beleszórja! És szépen, türelmessen lefáradunk a buszról, megérkeztünk a szállásunkhoz!

Marika néni anyáskodó tekintettel vizslatja a leszálló gyerekeket, nem hagyott-e ott bárki egy-egy alufólia-galacsint vagy kólásüveget a székén. Sugárirányban ráncosodó, pihés szájkörnyéke szigorúra csücsörített csíkajkaival csak akkor kezd el kicsit rángatózni, amikor a renitens Jokonicsy-Ószy-féle banda utolsóként elhagyja az utasteret.

Bár Józsi meg én is egyelőre elsősorban az online jelenlétet részesítjük előnyben, mégis örömteli, ha esetleg viszontlátunk ezt-azt nyomtatott formában is.

Úgy alakult, hogy bekerült az ingyenes Unit magazin novemberi számába nathanp klasszikusa, A technika és a kisember.

Itt egy lista a - modorosan szólva - lelőhelyekről, addig pedig nézegessétek a szkennelt változatot!

A szavazás végeredményét - technikai korlátok miatt - holnap fogom közzétenni, addig is derűs vasárnapot! ;-))

Na innen folytatjuk, he - mivel annyira megtetszett mindenkinek a szóban forgó folyóirat.

Hejjhó Tibi!

Nem végeztem még a bölcsészekkel, ezért tehát íme egy újabb cikk az ELTE BTK-s gólyáknak osztott Pesti Bölcsész Újságból. Nem emelek ki semmit dőlttel, mert akkor ki kéne az egészet.

Kezicsókolom vagy jó napot? - Tessék szavazni!

Tomcsee neve már sokunknak ismerős lehet a japánbuzis poszt óta - most értékes gyűjtőmunkával bizonyítja, hogy ő nem egy one-hit-wonder, vagyis holmi egyslágeres üstökös.

Lassan egy éve már, hogy elkezdtük a modorosságot bizonyos helyzetektől függően védeni: akkor főleg az idősebb korosztálynál és a mulatós nótáknál találtuk természetesnek és kívánatosnak a megszokottnál talán több negédességet.

Régóta foglalkoztat azonban egy másik sarkalatos kérdés: mit köszönjünk a hölgyeknek, akikkel nem vagyunk tegező viszonyban?

1. Kezét csókolom / Kezicsókolom / Kézcsók!
2. Jó napot (kívánok) / Visz(ont)lát(ásra)!

Nálam egyértelműen a modoros "kezét csókolom" tűnik a legjobb választásnak. Na de szavazzatok bátran: a vicceskedő magas labdákat ("Csá geci, kő kóla?") direkt kihagytam.

A döntéseteket legkésőbb szombaton közzé is fogom tenni :)

A szavazást lezártuk.

Újabb hiánypótló, Rorschach neve által fémjelzett alkotást teszünk közzé a küzdősport művelőinek pár jellegzetes halmazáról.

A kiöregedett:

 

Fizikumát erősen kikezdte a sör, ezért mindig behúzott hassal mászkál. Sörcsöcseit a mellkasa állandó kidüllesztésével, és a beszívott levegő segítségével kompenzálja, amit viszont nem tesz könnyebbé a napi másfél doboz barnaszofi.

Visszatérünk a Társasághoz, és egyben a külsőségekhez, születési adottságokhoz.

-Mert ugye a vaddisznó és a férfi is száz kilónál kezdődik, háhhá, akkor kérek szépen még egy korsó Dréhert, előételnek egy hortobágyi palacsintát, utána pedig ezt az olyan szépen leírt Ezüsthegyi Bőségtál á lá Krottendorfot legyen szíves, a többit meg meglátjuk.

Nos, Pecséttörő telepi posztja után én is belekezdtem a lakótelep múltjába, de a jelenbe még nem érkeztünk meg. Mielőtt én is hozzátenném a magamét, fogadjátok sok szeretettel Dóri összeállítását a témában.

Bátyámmal hiányoljuk (kőbányai lakosok lévén) az általunk megfigyelt és már kielemzett típust.

Szerintünk őt vagy Zsoltinak vagy Norbinak hívják. Húsz és harminc közé tettük az életkorát - van fülbevalója és tetkója,de érettségi épp csak, vagy egyáltalán nem. Sok a haver, főleg a telepről. A délutáni autóbütykölés után pár órával találkoznak a házak között valamelyik pingpong-asztalnál. Nagyon fontos a laza és kényelmes megjelenés minden időben, minden esetben.

Megtudhatjuk mostanában úton-útfélen, hogy angolul beszélni nem feltétlenül vagányság, csak egyszerűen illik, muszáj tudni. Ezt nekem is be kell látnom, bár minden tekintetben a németet és beteg dialektusait részesíteném előnyben - nem beszélve a magyarról -, de itt van az angol mint "muszájnyelv".