Örömködsz? Szereted a havat? Imádod, ahol kószán hullanak alá a szeleburdi hópelyhek? Kiállsz az utcára, égnek tátott szájjal, és megpróbálod bekapdosni őket?

Akkor jó, ugyanis jöhetsz hozzánk lapátolni.

Egy sármos fiatalember ácsorgott az Astoria aluljáróban egy álmos kedd délutánon, közömbös arckifejezéssel nyomkodta, tapogatta jobb hüvelykujjával androidos okostelefonját. 38 percig játszott önfeledten - óvatosan, két kézbe fogva a készüléket - úgy tűnt, mintha valakire várna eközben. Mivel már 4-5 óra felé járt az idő, úgy 5000 ember haladhatott el ezalatt az aluljáróban, legtöbbjük bizonyára hazafelé igyekezve.

Alig telt el három perc, és egy kiskorú leány vette észre magának az ácsorgó alakot. Óvatosan odalopódzott mellé: majd megkérdezte: -Lány kell? Olcsó. Aztán - látva a várakozó ember érdektelenségét, arrébb somfordált, újabb lehetséges kliens után nézelődve.

Hatalmas köszönet az Index Fórum legjobb topikjának és Modor Gyurinak. Kurtznak is köszönöm a tippeket.

Figyelem: ha nem szerepel bármelyik dal a listán, attól az még nem jó. A listát nem befejeztük, csak abbahagytuk - még rengeteg szar zene van (Fekete Pákó, Balázs Pali meg ilyesmik direkt nem kerültek bele). Ja, és angol számcímeknél (a szabállyal ellentétben) következetesen próbáltam kisbetűvel írni a szavakat - párat biztos eltévesztettünk, dupláztunk, stb.

Enjoy! ;-)

Szívszorító és egyben sújtó belegondolni, hogy még 2009-ben is az iWiW jelentette az elsődleges közösségi hálót itthon - a facebook pedig afféle külföldön dolgozó- erasmusos fiatalok gyűjtőhelye volt, de ott is csak mutatóba láthattunk magyar állampolgárt. És ez alig 4 éve - azóta pedig már talán a wiwes jelszavunkat se tudjuk (tényleg, mi volt az?)...

Pedig ez egy igazi magyar sikertörténet volt annak idején. A legjobbkor jött: kétségbeesetten próbáltuk újra fellelni az évek-évtizedek óta nem látott ismerősöket - osztálytársak.hu, osztálytársam.hu. Írtunk azoknak is, akiket csak hírből ismertünk. Legjobb kapott üzenetem testvérem régi osztálytársától: "Szia Tibi! Te nem mégis három évvel korábban születtél, és nem Andrisnak hívnak? Mert szerintem osztálytársak voltunk." Ja, dehogynem, csak eltévesztettem hirtelen a paramétereket, elnézésedet kérem.

A hiénák csak erre vártak. Lesik, szinte scrutinize-olják a híreket - és ahogy történik valami, lecsapnak. Falkában, előre, a tények és a háttér ismerete nélkül - elég, ha a gyanú felmerül -, a feleket meg nem hallgatva, azonnal ítélkeznek. Megmondják, ki a tettes, kik a tettesek: halált követelnek, bosszút, vendettát, megtorlást, napalmot, transzfert, kitelepítést - de gyűlöletüknek egyes-egyedül igazolást keresnek, és nem igazságot.

Mi az, hogy szombat délelőtt van már, ragyogó napsütés, és te még itt fetrengsz, átalszod a napot - gyerünk, felkelni, gyors reggeli, aztán irány:

• kirándulni
• a városba
• bevásárolni
• takarítani
• megszerelni
• segíteni
• táborba
• edzésre
• Anyáékhoz
• Imiékhöz.

Tulajdonképpen bárhová, ami nem otthon. Csak ne a négy fal között punnyadjunk, csak ne azt a szart nyomkodd, ne a tévét bámuld, ne az ágyban rohadj, ne olvasgass, ne a kanapén tunyulj, megőrjítesz!

Így az ünnepek alatt ismét fel-fellobbanni látszik a régi vita, hogy mi a magyar, ki a magyar - és hogy egyáltalán mi köt minket Európához. Sokan feljogosítva érzik magukat, hogy a Nemzet, a vén Európa, vagy akár a Jóisten nevében is nyilatkozgassanak - noha erre felhatalmazása piciny kis blogunkon kívül nem sokaknak van. A felhatalmazást egyébként pont legutóbb, a Modoros flekkjein lebonyolított konzultációval kaptuk meg; ezúton is szeretnénk köszönni mindenkinek, aki részt vett a kérdőív kitöltésében!

Mert színvonaltalan, reménytelen, szar pénztemető az egész. Öntik bele folyamatosan a milliárdokat, kalandoroknak-haveroknak bevallottan kiváló pénzmosási lehetőség, de jobb az nem lesz. Megy az adófizetők pénzén a luxusakadémia, Stadler után újabb és újabb csillogó stadionkomplexumok a falu szélire, szerződtetünk pénzéhes külföldi, középkategóriás játékosokat edzőnek, a gyerekeket úgy adják-veszik külföldre, mint vásárban a lovakat szokás... A magyar foci olyan, mint az Újpest: mindig jövőre lesz bajnok. Leraktuk egy ütőképes válogatott alapjait, látok biztató jeleket, célunk, hogy megszerezzük a selejtezőcsoport biztos 3. helyét, és majd az EB/VB-selejtezőkön kijuthassunk a soron következő világversenyre. És megint: folyton látunk biztató jeleket.

A valódi civil tartalmak (nem Békemenet!) kedvelőinek, a kiegyensúlyozott média nevében.

Folytatás innen.

Téli rózsás forradalom_______________________ BLOG.HU

Der Untergang Orbán bukásának margójára

A radnótis és ELTE-s ártatlan fiatalok két nap leforgása alatt

könnyűszerrel megbuktatták Orbánt.

Mennyivel egy őszintébb, vadabb, őrültebb világ volt az! De mindenben. És bizony, akárhogy is nézzük, jobb és vidámabb is volt.

Auftaktként engedd meg, kedves Barátom, hogy jómagamat is joggal soroljam a művészek közé, hiszen mindketten alkotunk - a magunk sajátos eszközeivel-stílusában, a magunk kis közönségének, a saját, különbejáratú kis indíttatásunkból. Sőt, im Gegenteil - fordítsuk meg. Tulajdonképpen már az is kegy részemről, hogy tégedet a művészek közé sorollak, hiszen te még mindig úgy érzed, hogy még ha nem is igazán állítasz elő semmiféle élvezhető vagy piacképes értéket, azért az alkotás szabadsága annak minden előnyével, minden körülmény között megillet téged.

Művésznek lenni NEM azt jelenti, hogy mi akár ingyen is dolgozunk.

Pénzből élünk, akárcsak te.

Köszönjük, ha ezt megérted!

/Innét/

Köszönjük szépen a bátorítást és a felhatalmazást mindenkinek! :)

Szerintem pont jó így. Ingyen, hobbiból szolgáltattok minőségi tartalmat - ha valami nagyon nem tetszik, megvárom a következőt, vagy elolvasom valamelyik régebbit. Csak így tovább, hajrá, Modoros!

268 - 71%

Szerintem nem sok. Szívesen olvasok mást is természetesen, de ki vagyok én, hogy megszabjam, mit írjon a Blogger? Csak így tovább, hajrá, Modoros!

111 - 29%

Mint azt a newsokbol halhattunk, tegnap reggel szornyu incident tortent a Connecticut allambeli Newton varosanak Elementary School-jaban. Azota nem gyozom hallgatni a kulonbozo hirforrasok anyagait, igy a magyar hir-portalokat, commenteket is eloszeretettel olvasgatom. Egyes volt honfitarsaim tajekozatlansaga szinte kiabrandito innen nezve. Ha mar a negynapos nemzeti gyasz alatt sem tudtok mast, mint Americat irigyelni, akkor tegyunk tisztaba nehany alaveto dolgot.

Hát kedves fiatalok, kedves fiatal barátaim - hiszen gyerekeknek nevezni dőreség volna Benneteket -, le a kalappal Előttetek. Amit ti most itt ország-világ színe előtt véghez visztek, az valami egészen fantasztikus és egyedülálló a történelemben. Mi több: maga a történelem.

Igen. Magamat, magunkat látom '68-ban, ahogy Hodensäuger Imivel futunk Prágában az orosz tankok elől. Bátrak voltunk és fiatalok. Vagy inkább vakmerőek, hiszen nem is tudtuk, mire vállalkoztunk. És mérgesek. Nagyon mérgesek. Lázadtunk, harcoltunk, küzdöttünk Valami ellen, amit akkor még mi se tudtunk behatárolni, de éreztük - mi több: tudtuk, hogy ott kell lennünk. Valami hajtott minket belülről, talán a kollektív tudattalan, vagy csak a máig lángoló igazságérzet.

A Sporttáskás Ember a Sportember. Attól lesz az, az teszi azzá.

Elengedhetetlen kellék, testének szerves része. Nagydarab testén tiszteletet parancsolóan feszül a dzsoggingalsó, súlyos vállait kihangsúlyozza a motoros bőrdzseki, szoláriumtól cserzett arcából szinte kivilágítanak zavaros, értelmet kevésbé sugárzó kék szemei. De az igazi sportsága nem ezekben nyilvánul meg, hanem A Táskában. Ami több, mint egyszerű táska.

Több, mint négy év élblogászati tapasztalatával hátunk mögött kötelességünknek érezzük elboronálni a lelkes, ambiciózus, ugyanakkor kicsikét még bizonytalan utánpótlást. Van kedved, időd és energiád blogolni, de nincs ötleted, milyen témában érdemes? Egyedi akarsz lenni? Ki akarsz törni az unalmas sablontémák egyhangúságából? Ne csüggedj, mert hosszas mérlegelés és gondolkodás után itt a mi kis segítségünk neked! Befedheted a piaci rést, mert ezen témákból választva biztosan tudsz majd valami tényleg egyedit, szellemest és formabontót alkotni! A hozzád hasonló értelmiségi ismerőseid felnézek  rád, és a társaság véleményformálójának tartanak majd, amennyiben a következő slágertémákban indítasz internetes oldalt egy magyarországi blogszolgáltatónál:

A méltán népszerű Szkepticista Gyülekezet ma a Kobak Klub rendezvényének keretében népszerű történelmi legendáriumokat zúz szét a tudomány, ráció, világosság és európaiság jegyében. A szélsőjobb magyarországi elburjánzásával a történettudomány területén is elszaporodtak az ostobábbnál ostobább mendemondák és tévtanok, itt az ideje tehát ismét tiszta vizet önteni a pohárba. Meghívott szakértőnk szertefoszlat minden bugyutaságot és segít megkönnyíteni a történeti gondolkodást. A moderátor szokás szerint a méltán népszerű és tekintélyes kvízmester, István.

Kedves Szülők! Anyukák, apukák, miért..?

Megannyi elhibázott élet, mennyi eltékozolt tehetség, a napi robot és a sikertelenség kalodájába zárt sas lélek, melyet aztán a szerencsétlen gyermekben próbálnak maguk helyett életre kelteni, sikerre vinni.

-Mi már negyvenévesen nem tudunk úgy nyelveket tanulni, nem fog már úgy az agyunk - neked még könnyű.

-Mi mit nem adtunk volna azért, hogy zongorázni tanulhassunk... de sajnos nem lehetett.

-Apám nem engedett tanulni... akkoriban rossz szemmel nézték, ha egy lány okos, tanult, művelt.

-Anyám nem engedett tanulni... tízen voltunk testvérek, én voltam a legidősebb, a családfenntartó.

-Mi annak idején állandóan csajoztunk a srácokkal. A mi korosztályunk még a Tabánban, az idősebbek az Ifiparkban, az utánunk jövők meg inkább a dizsikben meg a punkkoncerteken. De ment rendesen a nőzés, versengtünk, hogy egy este ki tud több csajt felcsípni.

A lekérések után hatalmas bunyók voltak. De ilyen rendes, férfias bunyók, tudod - nem úgy, mint manapság, hogy rögtön nekedrontanak húszan és megkéselnek.

Itt élnek közöttünk, szinte észrevétlenül. Annyira megszoktuk őket, hogy fel se tűnnek, bele se gondolunk létezésükbe. Pedig ahogy élt itt egy kis generáció, úgy élnek velünk együtt, de inkább mellettünk a párhuzamos társadalmak a saját szokásjogaik, saját törvényeik, életritmusuk szerint. Mondjuk nem is nagyon látjuk őket, hogy is láthatnánk? Hiszen dolgozunk, hétköznap, reggeltől késő délutánig-estig.