Harminc év, mágikus kor. A valódi felnőttkor kezdete. Emberekké váltunk - nővé, férfivé. Férfiként egyre inkább halántékra fésüljük a hajunkat - és már egy Saab nyűgöz le minket a Ferrari helyett. Harminchárom év: krisztusi kor. A bőrdzseki, a póló, a deszkás cipő után inget, casual ruhákat kezdünk hordani, a metál és a techno után megértjük a kifinomultabb zenéket is. Lenyugodtunk. Pedig miken mentünk keresztül..!

Aki tudja, csinálja - aki nem tudja, tanítja. Rohamosan romlik a gyerekanyag, de tanárnak is már csak régóta a legalja megy. Alkoholisták, szadisták, alkalmatlanok. Sírnak bazmeg, hogy kevés a bérük, de bemennek reggel 8-ra kávézni, 45 perces órák, ebből késnek ötöt, jelentés, napló, feleltetés, elment az óra fele. Anyag gyors leadása, újabb kávészünet. Egykor meg kettőkor meg húznak haza a picsába, téli szünet, őszi szünet, tavaszi szünet, sztrájk, nyári szünet, ingyentáborok. Közben meg persze különórák adómentesen, családlátogatáskor ingyenkeksz, napköziben meg ott silbakolnak pár szál cigivel a játszótéren. Ennyi nekik a szakma: focizzatok, írjátok meg a leckét.

Tisztelt tomcsi nevű olvasónk éppen azon agyalt, ezt a blogot milyen arcok írhatják. Olvasott, kombinált, és egy elég szép jellemzést hozott össze. Hogy ebből mi igaz, azt inkább nem mondom meg, de ettől még kedves tőle.

Mostanában több "poszt a blogról"-szerű írást kaptam - előbb-utóbb igyekszem mindet kitenni, mert miért is ne.

A modorosblog-író

(Hamarosan) Őszülő férfi, de ne a bajszos hímsoviniszta, konzervatív, focinézős, “igazi férfi” képe ugorjon be. Egy sokkal kifinomultabb, modernebb, kozmopolitább és intelligensebb emberről van itt szó, aki tisztában van képességeivel, és a magyar átlagnál körülbelül ezerszer árnyaltabb és bonyolult a helyzet a foglalkozását illetően. Bár például elemzői indíttatásai és blogja stílusa humán gondolkodást sejtet, adott esetben az sincs kizárva, hogy egy vajszívű menedzserrel van dolgunk (bár ennek, lássuk be, vajmi kevés az esélye). Találóan és humorosan ír, mégsem valószínű, hogy újságíró. Nem valószínű, hogy indexes, róluk egy, a végletekig szókimondó és alázó postot írt, nagyon csodálkoznék, ha ez egyben önkritika is lenne. Gondolkodása alapján még a Narancsba vagy az ÉS-be írhatna, ám a stílusa ezt nagy valószínűséggel kizárja. Itt megvallom, nem tudok továbbjutni - mert nem lehet. Sokféle értelmiségi pozícióban elképzelhető, azért azt megsaccolnám, hogy három-öt kiló körül keres. Legalább.

- Odassál, Jancsi bácsi!

- Ne örüljél ezen Zolikám, inkább elég szomorú. Ha Klári néni így lett volna régen, akkor az olyan tisztességes ember, mint én, feléje se néz. Az a baj, hogy ti már ezt láttátok fiatalon mindenütt. Ránk szakadt ez a fene nagy szabadság, azt mire mentünk vele? Nem tudtunk kezdeni vele semmit, én azt mondom. Te is már ebbe’ nőttél fel. Tutti Frutti Party meg ÖKM. Amikor még ipari tanuló voltam, tánciskolában meg kultúrban ismerkedtek a fiatalok. Akkor még volt udvarlás, nem puff bele a közepibe. Fabulon meg Füles, az volt a finom erotika. Ma meg akárhova nézel csak zúdul rád a pornó. Meg is látszik ám a magyar lányokon.

Az internetes portálokon és a blogok kommentjei között tapasztalható közhangulat mennyire tükrözi az általános vélekedést? Persze ez is csak egy blog, de mégsem "szakmai" vagy tematikus. Ha van véleményed, oszd meg - ahogy tavaly is. Köszönjük.

A szavazást lezártuk, eredmények is vannak. Itt.

-Na szevasztok gyerekek, jajj-jajj, köszönjük szépen, nagyon szeretjük. Aztán ne hozzatok folyton ilyen drága dolgokat, még rászoktatjátok nagyapátokat. Gyertek be, ott vannak a papucsok, a cipőket itt kint tegyétek le nyugodtan, senki nem bántja őket, a rácsot mindig zárva tartjuk. Tudod, sokáig bejártak ide a házba ilyen hajléktalanok meg álszerelők, aztán egy csomó betörés volt, de mostanában rendbe' van minden.

Kösz, hácsé. Egyebet nem is szólok, szívemből jön az iromány. Az okoskodó, kötözködő, vitázni szerető emberektől mentsen meg az ég. Bár a klasszikus blogolás már nagyon gagyi. Én már csak twittelni szoktam. Regisztrállak, jó? De, jó lesz az. Hát azért nem ugyanaz, mint a fészbukk. Nagyon is másabb. De most ezt csak azért mondod, hogy rámhagyd. Tényleg másabb, mert...

Valahonnan ismered, de a neve nem ugrik be. Csak a beceneve: Pörkölt. Olyan házibuliban, rendezvényen esélyes összefutni vele, ahol a társaság összetételéről csak sejtésed van. Megtalál, odaül melléd, és meggyőz. Legalábbis azt hiszi. Bár nem is érdekli, mit hiszel, csak nyomja az egyetlen létező véleményt mindenről. A sajátját. Az elején egész udvarias vagy, még talán őszinte, és alapfokon érdeklődő is, de hamar alábbhagy benned a szimpátia. Két perc elteltével tőmondatokban válaszolva várod a végét. Hogy eltakarodjon oda, ahonnan érkezett.

Kenyeres Páltól kaptam ezt a levelet. Megkért, hogy közöld (az illusztrációt Blassiusnak köszönjük szépen).

-Na mutasd, elbaszarintottad, mi? Süsd meg - bimbó vagy, mondtam, hogy ne feszegesd mer' gyenge anyagból van. Na, add ide, epokittal megragasztom.

-Kösz apa, rendes vagy.

-Áh, hagyjad, apám is megcsinálta nekem, majd te is megcsinálod a fiadnak.

Hola Tibi,

Írtam nektek egy rövid szösszenetet (ékezetekkel!), hátha érdemesnek tartod leközölni. Egy kis használati utasítás: a dőlt betűs részeket erősen hangsúlyozva, enyhén FELEMELT hanggal kiejtve kell elképzelni! (nem igazán érdemes kiemelni semmit, mert az egész kurvára modoros - a szerk. - Tibi)

Csapjunk hát a medvébe, lássuk a lecsót!

Forró latin üdvözlettel,

altoid

Modoros Salsa

Buenas noches fiatalok, bienvenidos az első salsa-órátokon. A nevem Betti, tudjátok mint a sorozatban, bár engemet azért nem szokás "Csúnya Bettynek" nevezni, hihi. Mondjuk az igaz, hogy lélekben én is igazi latina vagyok, ezért is tanítok salsát, hogy minél több ifjonccal megismertessem ezt a csodálatos kultúrát. Nem is tudjátok elképzelni, mennyire sokat adott nekem ez a tánc, de persze ez sokkal több, mint tánc, ez egy... életérzés, egy életigenlő, érző, lélegző, izé... pozitív energia-dolog. Na mindegy, ezt úgyis csak megérezni, átélni lehet, majd ti is meglátjátok, ha eljuttok az én szintemre.

-Tamás! Gyere csak egy kicsit. Azt tedd le. Figyelj már, ez a méjl, amit kiküldtél. Szóval ez így elég szar sajnos. Mi az a végén, hogy "thanks", mit köszönsz? Ne köszönd meg. Üdvözlettel vagy regards vagy bármi. Jól van? Lényegretörően, nem kell kacifántos kisregényeket írni, nem a bölcsészkaron vagyunk. Mielőtt kiküldesz bármit, először szólj, és megnézzük együtt. Itt vigyázni kell, ezek kurva nagy fejesek ám, minden betűnek súlya van. Ők a számokat akarják látni, az eredményt! Sziasztok, öt-hat-ezer-millió, dingsz-bumsz, üdv, Tamás. Idefigyelj, bármit csinálsz, és akármi - érted, akármi - nem világos, szólj, kérdezz. Hívj fel mobilon, akár a mítingrúmból is rángass ki, jó? És itt nálunk nincs olyan, hogy hülye kérdés - ezt jegyezd meg. Szóval nem kell mindig ilyen magán-partizánakciókat folytatni, inkább várj meg, csak legyen jó. Oké?

Pornó, pornósztárok: Kurvák, mert aki pénzért kefél, az kurva, pont. A faszik injekciózzák a farkukat, hogy órákig álljon. Szégyen, hogy manapság pornósztárok is vezethetnek műsort a tévében. Az Internet okádja a szexet. Haldoklik a pornóipar, pont az Internet miatt. Végül mindegyik megbánja, ott van például Michelle Wild. És azok után még van kedvük otthon a párjukkal ágyba bújni? Torzít, a fiatalok azt hiszik, ilyen a szexualitás. Azt láttad, amikor Cicciolina lóval…?

Folytatás a Hartayblogon.

Nagyon durva, amit ez a Csaucseszku csinál, töri a magyart, falurombolás. Kimegyek tüntetni, de csakis méltósággal, csöndben, egy szál gyertyával, lehajtott fejjel. Ettől meg fogja őket ütni a guta ott Bukarestben. Bibliából vécépapír! Mit képzelnek... viszünk majd ki könyveket, szappant, törülközőt, csokit. De bunkók a románok, képzeld: hallottam, hogy a használtruha-adományt visszaküldték, hogy nekik új kell. Arccal lefelé, 301-es parcella, és ezek diktáltak nekünk negyven évig! De jól megmondta az az Urbán gyerek, hogy az oroszoknak innen ki kell takarodniuk mind egy szálig. Az oroszok pedig annyira szerettek mindig idejönni hozzánk, hogy amikor hazavezényelték volna a tiszteket több év után, szinte mind öngyilkos lett. Nem akarnak hazamenni abba a nyomorba. Nálunk a családban mindenki az SZDSZ-re szavaz, és nálatok? MDF? MSZMP-re nagyfater, a másik FKGP-re. Meg a Palotás olyan szimpatikus, értelmes gyereknek tűnik. Aztán a Fidesz, van egy ilyen csókolózós pólóm is. Tök jó, nem? Azért bunkóság volt ez a tavarisi konyec. Tavaszi nagytakarítás. Járatjuk a gyerekeket hittanra, templomba is. Most már végre szabad.

Sziasztok, Modorosok!

Rendszeres olvasója vagyok a blogon megjelenő mesterműveknek, és igen, bevallom: sokszor magamra ismerek. Munkámból kifolyólag elég sokat utazom vonaton és elég jól kiismerem az ott rendszeresen vagy csak alkalmilag közlekedő embereket.

Üdvözlettel: a Hisztis

Sokszor éreztük már úgy magunkat a 90-es évekkel, mintha egy kifogyhatatlan tárú géppisztollyal tüzelnénk Dolph Lundgrenre egy alámondásos tékamásolt akciófilmben. Ez a blog egész egyszerűen soha nem fog véget érni, annyi feldolgozatlan témánk akad még. Ugyanez az érzés fog el, amikor az évtized opusa, a Szomszédok című teleregény kerül szóba, ami szinte maga is egy kis 90-es évek a 90-es években. A fő karakterek bemutatása után most következzenek a mellékszereplők, és az egészen finoman kimunkált apróságok, amelyek feledhetetlenné tették ezt a tökéletes és zseniális sorozatot.

Kezdjük egészen az alapoknál. Horváth Ádám egy korszakos zseni. Tarantino valószínűleg összeomlana, ha lenne esélye megérteni a horváthi zsenialitás egészen apró részletekig lemenő rendezői egészét. Megbecsülni sem lehet, hogy ez a Szomszédok fedőnév alatt leforgatott tökély 12 év alatt mennyibe fájt a magyar adófizetőknek, az azonban komolyan, minden irónia nélkül elmondható, hogy ez nem egyszerűen egy sorozat a 90-es évek magyar valóságáról, hanem maga a magyar rögvalóság. Ez egy mozgóképes skanzen, és ki merem jelenteni, hogy csak Szomszédok részekből össze tudnánk hozni ennek a blognak a képi anyagát, annyira telibe talál majd minden rész. Az ezredes bizony egészen kicsi korától kezdve hardcore Szomszédok-rajongó, és ha teheti, manapság sem mulaszt el egyetlen részt sem. Sajnos akadnak azonban olyan emberek is, akik valami érthetetlen okból szánalmasnak, nevetségesnek vagy cikinek találják. Kerüljük őket messzire! Pontosan az ilyen magyarok azok, akik szerint Ausztria saját hazájuknál fejlettebb és menőbb, pedig onnan agyoncukrozott, mázas süteményeken, homoszexuális nácikon és pincébe zárt vérfertőzéseken kívül még soha semmi sem származott. Fösvény, kicsinyes, kispolgári fertő, ami minden rosszat átvett a harácsoló protestáns kultúrkörtől, hát hol van ez Gábor Gábor magyaros grandiózusától, vagy a Nagy Fehér Szent Lászlóian nemes lelkétől?

Folytatás itt.

Grüß Gott Tibi!

A Modoros emigráns, a Költségkímélés, a Servus aus München, és a Brüsszeli magyar posztokon felbuzdulva vettem a fáradságot és bemutatom a T. Olvasóknak a magyar nép naponta, a sógorokhoz ingázó rétegét. Lehet, hogy nem visít nagyon a modor-radar, de ennek ellenére igen is egy létező jelenség, amit érdemes, sőt ki is kell tárgyalni!

Üdv, Kacagó Gerle

Az ingázó

Bár sokan habzó szájjal üvöltik a Vesszen Trianont - azonban itt, a nyugati határszélen sok honfitársunk rendkívül örül az elkobzott területeknek. Nem Erdély, nem a Felvidék, s nem a Székelyföld, hanem a nyugati szomszédunk által birtokolt rész az elcsatolt területeink celebje. Kismarton, Nagymarton, Felsőpulya, Alsópulya, de akár elmehetünk a császárváros Bécsig is. A mai magyar inkább oda vágyik.

"Történelmünk kezdetétől nagyok voltunk, s híresek" - beszarok. Akkor kezdjük elölről: általános iskola, első osztály. Na, szóval ott valahol a sztyeppéken, a tundrán meg valahol Ázsia közepén éldegélünk. Halászó-vadászó-gyűjtögető életmóddal, nem szégyen az. Kala, veszi, keszi, veri. Vándornép, vándoroltunk - hát pont Nyugat felé. Keveredtünk közben más népekkel, megtanítottak minket rendesen kommunkálni, ruházkodni, lovagolni, így már rabolni is tudtunk. Ezt a magyar történetírás kissé eufemisztikusan kalandozásnak nevezi. Na de annyira nem voltunk nagylegények, mert egyszer csak hopp - bekergettek minket ide a Kárpát-medencébe. És mivel ez pont egy lakatlan terület volt, hát ittmaradtunk - mentünk volna tovább is, de hát ott már emberek laktak.

Noked-Lee (akitől az MSN-es modorosságok gyűjteményét kaptuk egy éve) csinált nekünk egy ilyet. Köszönjük szépen.

A csöves, aki igazából nem is csöves

- Jó napot, fiatalember!

- Jó napot!

- Elnézést a zavarásért, hadd mutatkozzam be, Grastyáni Timóteuszné vagyok, és én vagyok a siklósi báró lánya. 

 Számtalanszor hangsúlyoztuk már a 90-es évek naivitását és őszinteségét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ebben az aranykorszakban napjainkhoz hasonlóan ne lett volna jelen az álságos modorosság, amelynek semmi más célja nincs, minthogy elfedje gazdája nyomorult tökéletlenségét, valamint megkeserítse az életünket. Modorsztárjaink kivétel nélkül a célcsoport kiszolgáltatottságára alapoztak, hiszen nem volt hova átkapcsolni, nem volt milyen másik válogatottnak szurkolni, és a nők sem vetkőzhették le a csöpögős modorra vágyásukat.

Folytatás a 90es blogon.

A modoros Akvarista - Kommentek:

Kicsit kusza poszt. Úgy érzem, csapongsz a kategóriák között, túl sok az átfedés. Az akvaristák nem mind ilyenek, pöppet összemostál két különböző - élesen különválasztható - kategóriát.

-Elegem van ebből a szar külföldből, a húszfokos nyarakból, az egysíkú konyhájukból, a felületes, buta emberekből, mindenből. Itt rohadok már öt éve, megvan egy fél lakásnyi tőke, hazacuccolok két hónapon belül, felmondtam.

-Ne! Nem mondod! Haza? Most? Ebben a gazdasági helyzetben? Te nem vagy normális. Érdemes lenne kihúzni még legalább egy három évig.