Végre a belőlünk keblén szörnyet nevelő Index.hu is felismerte: Utazni nyűg, mondjuk is, miért.

Ahogy sok mindent, ezt is már korábban és jobban megírtuk - és most Atlétás Bandi barátunk hóttspontán megint.

Utazni nyűg, 2021.

Nem kell hozzá évszám.

A felszínt kapargatja a cikk: nem esik szó az otthon szarás kimaradásáról. Az esetleges extra korai járat és az ütemezett reggeli prát összehangolásáról. Azokról a fingani kellésekről, amikor megcsavar valami reggel 9-kor, és estig cipeled.

Taxiban nem fingasz, ügyfélnél sem, újra taxi, reptéren nem tudsz, gépen nem fingasz, haza taxiban sem.

Tehát a reggel 9-es feszítést, ami Münchenben keletkezett, este 9-kor engeded ki a Frankel Leó utcában. Lehetőleg az udvaron, hogy azért haza se azzal érkezz, hogy apa fingik, mint egy szamár. Folyamatos logisztika, kitettség mindennel: pakolás, utazás, evés, ivás, hugyozás, minden.

Ha van wc és idő, akkor is hugyozol, ha nem kell, mert ki tudja mikor lesz legközelebb ilyen. Inni muszáj, mert legalább ne száradj ki: üveges víz mindenhol -- plusz hugyozni kellés egyfolytában. 50 féle ember mindenhol: turbán, aranyláncos melegítő, öltönyös faszok, ortodox zsidók szívogatják az orrukat.

Ha pedig igazán a szopóágon vagy, akkor jön a junior arcok álma, a tapasztalt arcok rémálma, az üzleti ebéd vagy vacsora,

Hogy még este se legyen vége a bundában zongorázásnak!

Akkor is mosolyogj, beszélgess, deríts ki valamit, IGYÁ! Szállodában még belső debrief, hogy mi volt, szemed kiesik már a helyéről Holnapra valami aznap kiesett feladat vállalása, éjszaka dolgozás. De legalább már egyedül vagy a szobában, plafonig fingod. Családoddal már nem tudsz beszélni, ahhoz már késő van.

A napközben el sem olvasott emailekre már a follow up meg a reminder is megjött. Azt se olvasod el, hömpölyögjön a szarfolyam, ahogy akar. 14-16 órája vagy ébren, abból 13,5-et emberek között töltöttél aktívan, de közben PIROS emaileket kapsz valami belső admin-feladat végső határidejéről, amiről sose értetted, miért és hogyan kell megcsinálni.

Éjfél elmúlt, 6-7 óra múlva kelned kell, hogy a reggeli találkozókon valahogy kinézzél. Reggelire 4 kupac ételt eszel, mert napközben nem lesz rá mód, csak este majd a reptéren.

Imádkozol, hogy a hotelben szarj kicsekkolás előtt. Sikerül is, kivéve egy kis utóvédharcot, ami sajnos akkor jön rád, amikor már a recepción rakod be a számlát a táskádba.

Számlák, blokkok rendszere borítékban! Vajon elbasszák-e valahol, hogy nem kerül rá valami olyan azonosító, ami miatt a belső kontrolling még hetek múlva is azzal basztat.

Közben az az 1 kis utolsó skuló ki akar jönni a sekkeden, de már szállsz a taxiba, bent kell maradnia estig. Szomjas vagy, de már nem nagyon akarsz inni se, mert akkor pisálni kell, akkor meg simán rádjön a szarás a piszoárnál állva.

Remek dolog az utazás!

További rétegei a hagymának:

Idegen ágy, tusoló, wc. Tényleg tiszta? Minibár.

Folyamatos kedvesnek levés, mosolygás: repülőtér, taxi, recepció, irodisták. Mindenkivel small-talkok, mintha bárkit érdekelne, hogy volt-e turbulencia, milyen az idő Budapesten, mi van a globális politikai folyamatokkal. Foci, sport, ételek. Közös barátok és ellenségek találása: pl. szeretitek mindketten az olasz konyhát, és hát nem szeretitek a moszlimokat

-Jó utat, Uram.

-Ó, köszönöm szépen, nagyon kedves. Kezét csókolom.

Magyarul ugyanez:

-Kösz, minden papír rendben, te corporate, gazdag fasz.

-Jó hogy rendben, századszor jövök. Belenyalnék a seggedbe, te túlsminkelt picsa.

Repülőn semmit nem kérés, mert mi a fasznak: semmi szükség ételre egy 4-5 óránál rövidebb úton. Inni se muszáj, csak hugyozni kell tőle. Max 1 víz. Ritkán utazók dőzsölnek, fényképeznek, te megvetően fordulsz el. Selfshot egy szendviccsel, vörösbor kérése, meg sör is, de ha csak ingyen van.

Mindenhol Sir vagy, meg uram és Mister. Valójában azt gondolják h az a köcsög magyar öltönyös fasz, de hát mégis csak nálad van a pénz, muszáj szerepjátékozni érte.

Ásványvizes fogmosások.

Öltözetek: a már említett aranyláncos, melegítős cigányok; nőik hatalmas műkörmökkel, szétsminkelve, szintén melegítőben, holdjáró-cipőben.

Kifinomult üzletemberek, leheletnyi utalással a hobbira: hófehér pulóver, chino nadrág, vitorlás cipő. Igaz, hogy most éppen Kölnbe megy, de lélekben a kikötőben jár. Visszacsekkolsz a pulóverre, persze, hogy HH. Piperkőc corporate citizenek: szakáll, nagyon szűk, divatosan rövid szabású öltöny,  pl. élénk kék; hozzá belelépős őzikebőr-cipő, fehér ing, vékony nyakkendő.

Neki ez rutin, semmiség, mégis imádja! Ez egy életforma.

A rohanás és a stressz mint életforma! Beszállás közben még telefonál, hiszen az Ügylet nem várhat, a világ nem áll meg, míg ő repül, az csak egy körülmény. "Most küldd, most küldd, még le tudom tölteni, majd a levegőben folytatom." Jön is a ppt, még csak háromszor kérték meg, hogy pakolja el az informatikai eszközeit "just a sec, just a sec please", közben mutat a monitorra, hogy hol tart a letöltés, mintha azt közügy lenne megvárni mindenkinek.

PPT-t szerkeszt sorban állás közben, fülében a telefon, azon a hétvégi legénybúcsút szervezi a hasonszőrű haverokkal. Ő mindenhova oda tud figyelni.

Jaja, repülök, de nem téma. Pénteken este 9-kor leszállok Pesten, gyors kicsekk, betaxizok a városba, onnan MOL Limóval átmegyek az Robinnyóért, ott átpakolunk az ő verdájába, együtt indulunk fél éjfélkor Füredre. Robinak kell vezetnie, én még behívok egy callba, vágod, east coast, nekik még péntek délután lesz, éjjel 2-re ott vagyunk mi is. Simaliba. Na, leteszem tesó, szállunk fel, csao csao csao.

Vagy a 60-as házaspár, aki városnéző hétvégére megy. Reggel már unikumok a Leroyban: övtáska, kisbőrönd, kistáska, nagytáska, retikül, hátizsák, kihangosítón családi Viberezések.

Na szevasztok, szevasztok, mi már úton Varsóba, itt vagyunk Pesten. Szomszéd Ferit kértem, hogy nézzen rá a házra, amíg oda vagyunk, de kanyarodjatok már oda ti is. Na gyere már, anya, lekéssük ezt a szart, meg kell még keresni a 25-öset. Kurva anyjukat, mennyi itt egy pálinka, hallod. Szerencsére a feladósban van saját.

Meg a hazardőr üzleti utazó: aki ahelyett, hogy túlélésre menne, és a fenti szigorú logisztikai rendszer szerint enne-inna-szarna-pisálna, meg akarja ismerni, hogy hol van. Valami jó kis helyi kisvendéglőbe akar elmenni, mindenáron. Esetleg kocsmába, hogy tényleg megismerje a pirézeket. Csapolt sört kér, és nem csekkolja a poharat. Irodai menzán ragus-tokányos-szaftos ételt választ a látható, kellően átsütött (deep fried) hússzelet helyett. Túlélő KFC vagy McDó helyett a helyi Nagyi kifőzdéjét vagy Főzelékfalót keresi. Sült marhabél, kecskeszem, micsi, bármi jöhet, ha helyi. "Rómában élj úgy, mint a rómaiak!", mondja. De ez itt Bangalor, bazmeg!

Szerinte a random csípős fosás az utazás velejárója, ez van. Valószínűleg utazás nélkül ők itthon a zacskóból evők, és az irodai kakálók.

Emlékszünk még rá: aki képes zacskóból enni, abba szarni is képes.

Fülig érő műmosolygások a recepción.

-Do you need an envelope, Sir?

-No, thank you, I have my own.

Ó, micsoda környezettudatos utazó, vigyáz a fákra, nem kér minden bizonylatnak külön borítékot. Köszönjük, Uram.

MT.: én szeretem a műmosolygást. Csehországban őszintén voltak gecik minden téren.

De azért kösz, Covid! Úgy hiányzik már egy jó kis egzotikus utazás valami travel addict tinderes csajszikával...