Sokszor éreztük már úgy magunkat a 90-es évekkel, mintha egy kifogyhatatlan tárú géppisztollyal tüzelnénk Dolph Lundgrenre egy alámondásos tékamásolt akciófilmben. Ez a blog egész egyszerűen soha nem fog véget érni, annyi feldolgozatlan témánk akad még. Ugyanez az érzés fog el, amikor az évtized opusa, a Szomszédok című teleregény kerül szóba, ami szinte maga is egy kis 90-es évek a 90-es években. A fő karakterek bemutatása után most következzenek a mellékszereplők, és az egészen finoman kimunkált apróságok, amelyek feledhetetlenné tették ezt a tökéletes és zseniális sorozatot.
Kezdjük egészen az alapoknál. Horváth Ádám egy korszakos zseni. Tarantino valószínűleg összeomlana, ha lenne esélye megérteni a horváthi zsenialitás egészen apró részletekig lemenő rendezői egészét. Megbecsülni sem lehet, hogy ez a Szomszédok fedőnév alatt leforgatott tökély 12 év alatt mennyibe fájt a magyar adófizetőknek, az azonban komolyan, minden irónia nélkül elmondható, hogy ez nem egyszerűen egy sorozat a 90-es évek magyar valóságáról, hanem maga a magyar rögvalóság. Ez egy mozgóképes skanzen, és ki merem jelenteni, hogy csak Szomszédok részekből össze tudnánk hozni ennek a blognak a képi anyagát, annyira telibe talál majd minden rész. Az ezredes bizony egészen kicsi korától kezdve hardcore Szomszédok-rajongó, és ha teheti, manapság sem mulaszt el egyetlen részt sem. Sajnos akadnak azonban olyan emberek is, akik valami érthetetlen okból szánalmasnak, nevetségesnek vagy cikinek találják. Kerüljük őket messzire! Pontosan az ilyen magyarok azok, akik szerint Ausztria saját hazájuknál fejlettebb és menőbb, pedig onnan agyoncukrozott, mázas süteményeken, homoszexuális nácikon és pincébe zárt vérfertőzéseken kívül még soha semmi sem származott. Fösvény, kicsinyes, kispolgári fertő, ami minden rosszat átvett a harácsoló protestáns kultúrkörtől, hát hol van ez Gábor Gábor magyaros grandiózusától, vagy a Nagy Fehér Szent Lászlóian nemes lelkétől?
