-Európa és a Nyugat már sokadszorra - mint a történelem folyamán annyiszor - cserben hagyott minket, magyarokat. Nem voltunk nekik sosem jók másnak, mint egy ütközőzónának - hol az Oszmán Birodalom, hol a Szovjetunió és a gyáva, dőzsölő kontinens között. Majd lett belőlünk felvonulási terület, erőd, csatatér, szemétlerakó, kísérleti zóna - elmentek az oroszok, jöttek az amerikaiak. Harminc éve adtunk szalámit, Ikarust meg alumíniumot két vödör piros festékért - most még azt se kapunk.
A "fejlett Nyugat"! Tudod, édesapám, hogy hol voltak ezek ezer éve, amikor mi állítólag barbár keleti hordákként be lettünk kergetve - idézőjelben értve - ide a Kárpát-Medencébe? Ezek a hochkultúra kizárólagos, önjelölt őrzői - kérlek szépen - nemhogy viskókban laktak volna, ezek vermekben éltek. Igen, földbe vájt gödrökben - ahol egyben a szükségüket is végezték, mint az állatok.
Mi meg mint lenézett lovasnép? Annak idején a világon a ló volt a leghatékonyabb közlekedőeszköz, bámulatosan jutottunk el akár 1000 kilométeres távolságokra is napok alatt. Roppantmód mobilis és ütőképes nemzet voltunk, szinte legyőzhetetlen taktikával. Minket csak az árulás győzhetett le. Mi hoztuk be Európába az alsóneműt, a nadrágot, a kabátot, a cipőt, a fűszereket, a főzés tudományát, az evőeszközöket. Mielőttünk nem főzték meg a húst! Kézzel ettek mindent nyersen - hülyén néztek, és csak makogtak. Az ősmagyarok nagy gondot fordítottak az intimhigiéniára: mindennap kétszer tisztálkodtak, rózsaolajat, finom illatszereket használtak - míg az indogermán hordák még manapság is csak maximum hetente látnak vizet. Annak idején - meg jobb nem is beszélni róla, a fürdés vagy a tisztálkodás Istennek nem tetsző cselekedetnek minősült a nyugati végeken!
Tudod, nekem a tököm tele van ezekkel a büszke, judeokeresztény nyugatiakkal. Erőszakkal elvették tőlünk hagyományainkat, hitvilágunkat, bölcseinket, tanítóinkat, írásunkat... tudod, azt mondta valami régi bölcs, hogy ha egy népnek az önbecsülését el akarod venni, akkor vedd el a múltját! Pontosan ez történt velünk is. Idegenek új múltat írtak nekünk. Én nem akarok többet ezekhez dörgölőzni. Minek keressük azoknak a kegyét, akik egy évezred óta csak kigúnyolnak, gyűlölnek, kihasználnak - amikor Keleten testvérekként tisztelnek minket?
Voltál már Törökországban? Elmondom neked, barátom - bárhova elmégy Törökországba, ott istenként fognak imádni - mert tudják, hogy testvérek vagyunk. Nem is olyan távoliak. Nézz meg egy török nőt vagy férfit: ugyanaz a büszke, turáni arcél, ugyanazok az okos, őszinte, tiszta szemek, mint az enyimék! A nyelvünk is majdnem megegyezik: kicsike alma van a zsebembe... Engem a bomlasztó, áltudományos finnugrászok ne akarjanak a szerencsétlen, gyűjtögető életmódot folytató északiakkal összerokonítani... Amúgy semmi bajom velük. De Finnországban már húsz éve tényként tanítják, hogy közük nincs hozzánk. Joggal. Ellenben a Jászságban szinte minden család tartja még a kapcsolatot az iraki rokonokkal - Tibetben pedig sokan beszélnek 1-1 szót magyarul.
De ugyanezt tapasztalhatod Kínában, Japánban, Türkmenisztánban, Kazahsztánban, Mongóliában..! Mindenhol magától értetődően tudják, hogy rokonok vagyunk. A testvérnépek vendégszeretetét nem kell bemutatni... mit akarunk még a gőgös franciáktól, belterjes angoloktól, csúnya-vörhenyes németektől, mór mediterránoktól, fakereskedő Habichtsburg osztrákoktól? Közünk nincs hozzájuk! Nem is volt soha.
Minden szerencsétlenségünkért a megosztó, degenerált osztrákok a hibásak. Amúgy a szlovákok, románok, szerbek is teljesen jó gyerekek lennének. Inkább ezerszer ők, mint a labancok. Teljesen jól meglennénk ma is itt mindannyian, ha ők nem kavarnak be. Dolgoztam az osztrákoknál pár hónapot - csak kelet-európaiakkal haverkodtam, sokkal becsületesebbek és barátságosabbak.
Úgyhogy Kelet felé kell nyitnunk, és tűzzel-vassal támogatni a törökök EU-tagságát. Bár amúgy EU-ellenes is vagyok.
Napi posztajánló: Jelenetek egy masszázsszalonból (kikvogymuk)
Az utolsó 100 komment: