Tisztelt tomcsi nevű olvasónk éppen azon agyalt, ezt a blogot milyen arcok írhatják. Olvasott, kombinált, és egy elég szép jellemzést hozott össze. Hogy ebből mi igaz, azt inkább nem mondom meg, de ettől még kedves tőle.
Mostanában több "poszt a blogról"-szerű írást kaptam - előbb-utóbb igyekszem mindet kitenni, mert miért is ne.
A modorosblog-író
(Hamarosan) Őszülő férfi, de ne a bajszos hímsoviniszta, konzervatív, focinézős, “igazi férfi” képe ugorjon be. Egy sokkal kifinomultabb, modernebb, kozmopolitább és intelligensebb emberről van itt szó, aki tisztában van képességeivel, és a magyar átlagnál körülbelül ezerszer árnyaltabb és bonyolult a helyzet a foglalkozását illetően. Bár például elemzői indíttatásai és blogja stílusa humán gondolkodást sejtet, adott esetben az sincs kizárva, hogy egy vajszívű menedzserrel van dolgunk (bár ennek, lássuk be, vajmi kevés az esélye). Találóan és humorosan ír, mégsem valószínű, hogy újságíró. Nem valószínű, hogy indexes, róluk egy, a végletekig szókimondó és alázó postot írt, nagyon csodálkoznék, ha ez egyben önkritika is lenne. Gondolkodása alapján még a Narancsba vagy az ÉS-be írhatna, ám a stílusa ezt nagy valószínűséggel kizárja. Itt megvallom, nem tudok továbbjutni - mert nem lehet. Sokféle értelmiségi pozícióban elképzelhető, azért azt megsaccolnám, hogy három-öt kiló körül keres. Legalább.
A fent említett Mindentudó újságíró szösszenet egyébként sokat segített az elemzés során. Itt vannak ugyanis a korlátai: a kollégákat már nem tudta teljeskörűen kielemezni, kizárólag írásaik alapján, azokról levont következtetéseket olvashattunk, nem pedig egy jellemzést az interperszonális kapcsolatokra, magánéletbeli vonatkozásokra és szabadidős tevékenységeikre kiterjedően. Én ezekre is kísérletet fogok tenni, de - mivel én is igyekszem önkritikát gyakorolni, gyorsan hozzáteszem - egyáltalán nem vagyok tévedhetetlen, sőt. Elég nehéz dolgom van, csak írások alapján még maga az ötletgazda sem mer komoly következtetésekbe bocsátkozni, miért pont nekem sikerülne, aki először ír ilyen szöveget?
Ő a legmodorosabb mind közül. Ezt persze meg kell magyaráznom. A modorosságban szerintem a lényeg nem a szófordulat, amit használ vagy az ostoba cselekedet a lényeg, hanem a mozgatója. Az pedig egyszerű, társadalmilag fogadják el, sőt értékeljék. Miért írja a blogot? Persze, nyilván magának. Kééérlek, ha magának írná, nem publikálná, nem blognak, hanem naplónak neveznénk, és nem elemzéseket, hanem megtörtént eseményeket jegyezne.
Az ilyen kifinomult modorosság mindenhol megmutatkozik, a gyerek is értelmiségi életkorban (harminc körül) érkezett a szintén intelligens és nagyvilági feleségtől. Családi életének jellegéről nincs mit mondani, hogy az angolnyelv-vizsgák frázisával éljek, Tibi-féle kiparodizált akcentussal: nát mensönd, nátívün indájrektli. Etlíszt, nát indö tekszc áj hepön tu hev red.
Több jó barátja is van, már kinőtt a ‘haverokbulikocsma’-korszakból, de néha azért becsúszik az is. Mind természetesen értelmiségi ballib, bár meglehet, hogy a szó létezését elutasítja, de ez mindegy, ugyanis a magyar köznyelvben egyszerűen van jelentése, ez van, kész.
Összejöveteleket vagy valamelyikük lakásán tartanak, vagy Budapest belvárosának valamelyik menő kocsmájában, gondoljunk itt a Kiadóra vagy a Castróra. Ilyenkor sokat beszélgetnek (milyen meglepő), lehetőleg minden érdektelen, indifferens témát kihagyva, bár olykor (a legjobbaknak is) becsúszik egy-egy. Kedvelik a politikát, véleményük általában apró részletkérdésekben tér el. Azoknak viszont annál nagyobb feneket kerítenek, és sziporkázó érveléssel bizonyítják a maguk igazát! Ettől eltekintve a beszélgetések általában érdekesek és jó hangulatúak, nyitottak és toleránsak, igyekeznek valóban előítéletmentesek lenni, a társalgást pedig igyekszenek úgy alakítani, hogy mindenki ugyanannyit beszéljen, és ne vágjanak egymás szavába (ezek persze alkohol hatására egyre lényegtelenebbé válnak).
- De tudod, mi a borzasztó ebben a médiatörvényben, Tibi. Ez az első lépés a diktatúra felé vezető úton. Persze nem gondolom, hogy eljutunk oda, legalábbis nem egyhamar - azért a huszonegyedik században kicsit nehezebb dolga van Viktornak. Bár belső kontroll nincs, az EU csak rálép majd a faszára.
- Nem is hallottad, az EU-elnökség ünnepélyes megnyitóján mi történt? Rögtön visszavett az arcából és a demagóg baromságaiból, lerendezte őket azzal, hogy majd változtat a médiatörvényen a Bizottság kérésére. Amúgy, meg kell vallanom, jól beszélt, akármennyire is rosszul vagyok ettől a hatalommániás törpétől. Teljesen lekenyerezte Barrosóékat, megvédte a döntéseit, nem pedig fröcsögött, ahogy itthon szokta. És még angolul is tud (bár természetesen a kiejtésétől hányok).
- Ááá, az Index-cikk után engem is érdekelni kezdett a dolog, gyorsan utánanéztem, a nemzetközi médiában van-e valami riport róla, se angolul, se németül nem találtam. Tehát jó, lehet, hogy most kicsit lenyűgözte az EU-s sleppet, de valójában le se szarják.
Olvasni sokat olvas, híreket az Indexen persze, bármennyire szidja is. Tudja, hogy sokszor nincs semmi olvasható az egész Index-címlapon és hogy a kritikák olykor primitívek, ordenárék, sőt, esetenként logikátlanak is. Nincs más egyszerűen. Ezenkívül valószínűleg Népszabadságot is olvas - dehát az nem real-time. MaNcs, ÉS, talán valami jobboldali lap is, hogy tudja, mit gondol a másik oldal. Ha igazán modoros, elő van fizetve a New York Review of Books vagy valamelyik másik angol, német (francia?) szuperentellektüell újság.
Végül, de nem utolsó sorban természetesen könyveket is olvas - hiszen a komoly ember alapfeltétele a könyv. Szépirodalomtól kezdve a tudományokkal (pl. filozófia, pszichológia) foglalkozó könyvekig mindenevő, csak ne legyen szennyirodalom, amit olvas.
Szociálisan fejlett, ritkán találja meg például a közismert kellemetlen csend, amikor nem tud megszólalni senki sem. Saját barátainak a cselekedeteit és mondatait is analizálja és racionalizálja, automatikusan. Őket is, mint az embereket általában, gyorsan kiismerte egyébként - bár velük kapcsolatban azért nem teljesen tiszta a kép, egy átlagember motiválóit és vonásait pár óra alatt jobban átlátja. Magával meg van elégedve, de tisztában van saját hibáival, és azokat próbálja maga elől nem eltitkolni. Ebből következik, hogy öniróniával is rendelkezik, ezért a szöveg akár találó, akár nem, felpostolja a blogra. De nem írja át.
