2004 decemberének vége a Brit-szigetek egyik jellegtelen nagyvárosában. Másmilyen nem is nagyon akad errefelé, de ez talán még az átlagnál is csúnyább és unalmasabb. A pubok egyedülálló hangulata érthető - máshol nem is könnyű túlélni ebben az országban, még született helyiként sem. Valamiért mégis elvannak ezek itt az visszataszító egyenéletükben: takeaway, ecetes sültkrumpli az olajtól opálosan áttetsző barna papírzacskóban, képmutató dresszkód a szórakozóhelyeken - hogy aztán a flitteres blúz alól kilógó úszógumijuk fölül öklendezzenek bele a pintespohárba - steak, curry, pie, chips, angol reggeli meg toast.

De ma este magyar szilveszteri buli lesz Norbiéknál a 7 Riverwood Heath alatt, végre! Illetve hát nem is buli, hanem zártkörű összejövetel a városban dolgozó magyar ismerősöknek - és persze a tiszteletbeli magyaroknak, akiknek a sors valamiért magyar társat rendelt.

Subject: The Puszta-party at Norbi's 

Helloka mindenki,

penteken akkor ahogy megbeszeltuk, rendben? Etkekrol Csilla es en gondoskodunk (good old porkolt & savanyusag a Magyar izek kedveloinek) - es bar lesz egy keves sorunk meg borunk, bring your own booze, alrigh?

Parodat is sok szeretettel latjuk termeszetesen, es magyar zenek CD-n vagy mp3-on allways welcomed!

Terkepet mellekeltem. A Bobby Sands Str-rol a 37-es busz olyan 1,5 oras ut, a sofornek mondjatok h merre mentek, mert nincs kiirva semmi es itt sem mondjak be a megallokat!

 

C U all:

Norbi & Csillu

Hát igen, bezzeg ott mennyivel színvonalasabb, olcsóbb és szervezettebb a tömegközlekedés! Kár, hogy nekik nem szóltak erről. A milliós városban szinte csakis a belvárosból sugárirányban induló buszok látják el az összes kerületet, mintha pl. Újpestről Rákospalotára kizárólag a Deákon keresztül lehetne eljutni BKV-val. Felszállás az első ajtón, buszvezetőnek megmondani hova, és előre kiszámolt aprópénzzel fizetni - mert visszaadni nem tud és nem is fogadhatja el a bankjegyeket. Biztonsági okokból.

-Tu Rivervud, plíz (Riverwoodba legyen szíves).

-Wun thurty (Egy harminc).

-Kud ju plíz let ász nó if ví ár in Rivörvúd (Szólna kérem, ha odaértünk)?

-Nau probs, oyll give youse a shou' (Semmi gond, majd szólok).

-Te értetted, mit mondott?

-Nem nagyon, de szerintem azt, hogy majd szól.

Ez is csak egy szokásos emeletes busz. A tiltó táblákon kívül semmi járatszám, semmi tábla, semmi információ. Az alsó szinten kevés ülőhely, az emeleten pedig többnyire bevándorlók és dzsoggingos, pattanásos, dohányzó bunkók. Érdekes, hogy bliccelni errefelé nem szokás, de a felső szinten rágyújtani, hányni, hugyozni mindennapos és megtűrt cselekedet - persze főleg péntek-szombat esténként. De egyvalamit általában betartanak: no standing in the upper saloon - azaz az emeleten tilos állva utazni.

És megkezdődik az utazás a külváros felé. Belvárosi utcák, vöröstéglás munkásnegyedek, sehol egy fa, egy zöldes járdaszegély vagy egy virágágyás - csak olcsó egyencégérek vagy a pubokon aranyozott betűk: Off-licence, Ali's Best Kebab, Indian Takeaway, Giovanni's Italian Restaurant, Alimentara, Brady's, Quinn's, The Greyhound, Rasputin Russian Store, McGowan's, Beef Halal... és egy félóra múlva már a külvárosban vagyunk, amit egy óriási, terpeszkedő bevásárlóközpont jelez háromszor akkora területű parkolóval és ezernyi rátelepült külső üzlettel, szolgáltatóegységgel. Argos, McDonald's, KFC, Burger King, River Island, Dunnes, Pennys, Dorothy Perkins, Currys, PC World, Eason, Virgin, HMV, Subway, Schuh, TGI Fridays, TK Maxx, Marks & Spencer, French Connection, Boots, Credit Union, Carphone, Body Shop, Burton, Bests, Vision Express, Penneys... A fogyasztói társadalom Gomorrája, és abból mindenhol ugyanaz. Ez itt még 10-15 éve mind puszta volt - a nemzetközi hitelekből teremtett, később gyorsan szertefoszló gazdasági csoda és az építőipar fenntarthatatlan növekedése közepette született itt minden pár év alatt. A boltok, a lerakatok, az ezernyi, ugyanúgy kinéző lakópark.

Mert a busz oda indul tovább, az új  estate-ek irányába, és ez teszi ki a menetidő legalább kétharmadát - hiszen kanyarogni kell rendesen. Mindenhol a semmiből kinőtt egyenház-telepek hangzatos nevekkel: St. Gideon's, Brooklands, Beaumont, Oakwood, Beechgrove és persze Riverwood. Mindegyik lakópark gondosan körbefalazva betonkerítéssel, nehogy könnyen beugráljanak a melegítős-ékszeres suttyók - és csak egy díszes-hivalkodó bejárat nyílik a főút felé, így az egész lakópark zsákutcák szövevénye, még legtöbbször a gyalogos áthaladást is megakadályozva. Nem csoda, hogy a tömegközlekedést kényelmi és biztonsági okokból is inkább mindenki kerüli, ahol tudja.

Riverwood, leszállás - szenksz, báj - itt megköszönjük a sofőrnek - take care and good lukk - ő pedig más nagyvárosokban szocializálódottaknak szokatlanul kedvesen viszonozza Krisztián udvariasságát.

Elvileg kétsávos a gazos-bokros főút, de két autó alig fér el rajta egymás mellett. A helyiek már megszokták, alig lassítanak - marad még vagy 20 centi a két tükör között. Oda már nem merném berakni az egyszeműt! - kontrázna a kis köpcös Géza bá. A lakóliget bejáratánál hatalmas díszkő, rajta "RIVERWOOD", közvetlen a kapunál szépen gondozott pázsittal. És mindenhol ezek a szürke, kaviccsal borított betonelemekből összerakott kétszintes ikerházak, kocsibeállóval - 1-2 exkluzív sarokháznál külön garázzsal.

-Mi volt a cím, Cucu?

-7 Riverwood Heath.

A szokásos módszer: ha megvan a zöldövezeti lakónegyed jól csengő neve, akkor már nem kellenek utcanevek. A lakóparki cím általános képlete: Házszám + Lakónegyed neve + Brook/Dale/Heath/Grove/Crescent/Woods/Way/Glen/Chase - szinte bármi. Ennek az az előnye, hogy az ott lakók se nagyon fogják tudni, hogy melyik utcácskát pontosan hogy is hívják - a környékbeliek pláne. Azok úgyis templomok (St. Bartholomew's) és kocsmák alapján (Hole in the Wall, The Turk's Head) fognak tájékozódni ezer év múlva is. Esetleg térkép és GPS hiányában majd kérdezősködnek. De visszatérve az utcákra, a külvárosokban ne is gondoljunk híres, vitatott múltú emberekre vagy virág- és gyümölcsnevekre, ahogy itthon szokás.

Hát akkor menjünk a Heathre, csak megtaláljuk - ha nem lopták el azóta az utcatáblát. De nem, az nem lehet - hiszen csak Magyarországon lopnak. Mindenhol kerítések (néhol odaragasztott üvegcserepekkel vagy szögesdróttal megtámogatva), húsz négyzetméteres, füves kertek, sehol egy fa, de sehol. Az egész város, az egész ország mintha egy szélcsatornában lenne - hegyek szinte nincsenek, csak ez a jéghideg szél itt a vízszintesen hulló esővel. Játszótér sincs: a gyerekek az utcán, a házak előtt fociznak jó időben (ami ott annak számít) - így legalább mindig szem előtt vannak. Megérkeztünk, hetes szám - csengő. A névtábla errefelé ismeretlen fogalom. Norbi vidáman nyit ajtót Krisztiánéknak.

-Na, boldog BUÉK-ot kívánok, háhhá! Fáradjatok be, a cipők maradhatnak.

 

Ez is egy kb. 100 millió forintos átlagház, amiből a helyiek szépen, nulla önrészes, 110%-on folyósított hitelből (meg kell venni ugye a butrot is) bevásároltak, hogy majd jó pénzért kiadják külföldieknek. És a külföldiek ki is vették: Norbi és Csilla - a gerlepár - az en-suite - vagyis külön fürdőszobával ellátott hálószobában lakik, a maradék három hálószobát az emeleten más magyaroknak adták ki, a földszint mind közös használatú helyiségből áll - jól elvannak itt kisebb-nagyobb bosszúságok mellett. 

Mivel fogas errefelé nincs az előszobában, a kabátokat az emeletről levezető lépcső korlátjára, a banisterre helyezi mindenki - már szép kis halom gyűlt össze így mindenből. Gardróbszekrény vagy cipőtartó szintén ismeretlen fogalom - minek az, hiszen a cipőt nem veszi le senki, legfeljebb majd a hálószobában. A földszinten van a hatalmas konyha, a nappaliból nyíló - és soha nem rendeltetésének megfelelően használt - étkező, a díszkandalló azzal a modoros-haszontalan giccsek tárolására kitalált felső peremével, a mantlepiece-szel, könyvespolc, könyvek sehol.

A konyhában már nagyban folyik a modoroskodás. Az asztalon a 200-as, cipzárral ellátott CD-tartó tokban rengeteg írt lemez: Bikini, Edda, Ákos, Vangelis, Feet of the Flames - ja, ez most magyar buli, ez nem kell - Irigy Hónaljmirigy, Vegyes magyar, Vegyes mulatós I-II-III. Magamtól nem szoktam hallgatni, de buliba jó lesz! Az éppen szóló zene egy aktív hangfalakkal megtámogatott discmanről pörög, mindenki látványosan élvezi az esti repertoárt.

A társaság - összetételét tekintve - magát értelmiséginek tartók gyülekezete: és valóban, mindenki irodában dolgozik, szellemi munkát végez - kivéve az egyszem darukezelő és alkalmi vendéglátós Gabeszt, akit ezért többen le is néznek. Eleve mindenki nagyon büszke magára, hogy ő diplomás és különben is, nem bevándorlómunkája van - és hát ugye az EU-bővítés óta nagyon felhígult a kinti magyar kolónia, előtte meg hát csak a kultiváltabb réteg jutott work permithez, mi lesz így..? Tiszta szégyen, mit fognak így gondolni a magyarokról?

Na de most kicsit ledőlnek a társadalmi korlátok - minden vendég hozott valamit: magyar ropit, túrórudit, téliszalámit, pálinkát, zwackos Vilmost, a török boltból zöldpaprikát - és persze sörből a legszarabb 6-packet. Drágaság van!

Szerencsére közben az a pár külföldi szemmel láthatóan lefoglalja magát: Viki barátja, a lengyel Zbigniew éppen a magyar szocialista-liberális kormány gazdasági előnyeiről és nemzetközi elfogadottságáról beszél Gabesznak - a helyes ír srácnak, Kierannek pedig azt készül kifejteni Krisztián pár pint igazságszérum után jó szokása szerint, hogy írnek lenni mennyire felesleges már így anyanyelv nélkül (meg amúgy is), és hogy jobban járnának hosszú távon az Egyesült Királysággal. 

-Na akkor mindenki kapott italt, gyerekek? Szerintem most lassan lássunk neki a pörköltnek, mert másfél óra múlva otthon már éjfél van, jó? Sőt, Joltica, azaz Zsoltika, te úgyis román vagy, neked már csak egy félóra, höhhö, szümbak pula un gurata.

-Táposka, ezért egy decivel iszunk minden körnél, máskülönben megvetlek. És legalább ebben az országban nem isznak pezsgőt éjfélkor.

-Hála istennek, ez tényleg egy jó pontja ezeknek a nímandoknak. Mindegy, 2005 is csak olyan szar év lesz, mint ez volt. Na jó étvágyat, aztán elkezdünk koccintani mindenki kedvére!

-Ülök a szobában, búsan, egyedül, és a fájó múltra gondolok... Szombat este, ha megnyerném a lottót, a Röppentyűn megvehetném az autót... Itt ül az idő a nyakamon, kifogy az út a lábam alól... Sárgarézből van a pipakupakom, és én ezzel szédítem a rózsámat... Mert kihalt minden, zene se szól, nincs Beethoven, nincs rock and roll... Jó estét. Dobos csoportvezetőt kérek. Sajnálom, a csoportvezető jelenleg nincs, helyettese vagyok... De szomorú a nyár a után, sárga levél zizeg a fán... Koromsötét este, új album a zsebembe, telefon - egy haveromat megkérdezem, lesz-e buli ma... Irány Szasza, meg a harmadik kerület... A villámok fényében vágtat most Rózsa Alexander, a betyár... Mutasd meg nekik, hogy mi az az élet, veled táncolni sohase félek... Valami bizarr dolog, perverzitás... Baszd meg, baszd meg, baszd meg, akkor is csak baszd meg... Gyere Tibor, megyünk a városba, dudál türelmetlenül apa, ez borzasztó, óóó, ez borzasztó... Magamnak rúgom a követ, a ballal a jobb lábamnak passzolom... Munkács várán van egy lik, ott nézett ki Zrínyi Mik... Egy szakállas német csekket pénzre vált... Az iskolába tízórait nem viszek, lesz majd másnak, abból én is kérhetek... Van a tengeren egy kis sziget, ott majd nem zavarok vizet...