Előkertes, rendezett Bauhaus a II. kerületi Garas utcában, a 49-es busz vonalán. A  mindig hűvös lépcsőházban jellegzetes, a lakótelepétől eltérő ételszag dominál. A folyosót éppen az alagsorban lakó házmester, Hugi néni mossa fel - a gyerekek illedelmesen köszönnek neki.

Irány a második emelet, Irénke lakása - a névtábla szerint "Weinrich Gézáné". A fiúk sose ismerték Géza bácsit, ez az egész név valahogy semmitmondóan hat: talán fel se kapnák a fejüket, ha mondjuk az iskolában vagy a tévében hallanák. Irénke, ennyi. A kitekintőablakos ajtó "hírlap" feliratú levélnyílásán keresztül egészen a nappaliig belátni - de Irénke már nyitja is az ajtót. Az előszobában rögtön jobbra fogas nercbundával, rajta átdobva egy műanyag szemekkel bámuló, a mellső lábainál fogva megköthető rókasál. Jobboldalt egy intarziás komód, a tetején nyomógombos telefonnal, gyűrűtartó porcelánkézzel, hivatalos iratokkal és újságokkal, mellettük Irénke szőrkucsmája.

Hartay "hácsé" Csabi a világpolgár író, Vengery István alakja után sem távolodik el a hazai szépirodalom művelőitől: ma az utánpótlással ismerkedünk meg kicsit közelebbről.

Kiss-Moholy Attilát nem kell bemutatni a versszerető közönségnek. Épp csak huszonöt múlt, de máris minden rangos irodalmi folyóiratban találkozhattunk egyéni hangú verseivel. Közölte a Néma Konyha, a Kalitka, a Légáram, a Magyar Terem és a nagy hagyományokkal rendelkező Balkánkeringő is. A Függőhíd főszerkesztője, a Beötlich-díjas Káldy Tibor egyenesen Pálnok Ernő utódjának nevezte Kiss-Moholy Attilát. Idén közreadott első verseskönyve, a Lánctalpas várakozás kedvező kritikai visszhangra talált. A fiatal tehetséggel az Emelvény kávézóban beszélgettünk.

Művészcsaládból származol, édesapád, Kiss-Moholy Dániel, híres fotóművész. Valamint anyai nagyapád a színész, Hollósi Károly. Hogyan hatott gyermekkorodra ez a légkör?

Kedvezően, hiszen a budai lakásunkban sok ismert személyiség megfordult, színészek, festők, írók, filmrendezők. Egész korán belecsöppentem egy olyan világba, ahonnan értékes szellemi táplálékot kaptam, melyet igyekszem hasznosítani, jelen esetben a saját költő világom felépítésében. Gyermekkoromban tudatosan készültem az irodalmi pályára, elsőként a magyar- és világirodalmi ismereteim bővítésére törekedtem, ezáltal könnyebb volt beleszőni elképzeléseimet az irodalmi folyamatok fősodrába. A képszerű gondolkodást, azt hiszem, édesapámtól örököltem. Verseim képi világa nagyban hasonlít az ő általa megjelenített alkotásokra.

Írásaidban gyakran utalsz nagy költő-elődökre, filozófusokra, gondolkodókra. Nem egy művedet ajánlottad Lasterfellnek. Mit jelent számodra egy már lezárt életmű, avagy divatos szóval élve képes vagy-e ”újrahasznosítani” az általad nagyra becsült szerzők egyes írásait?

Lasterfell számomra nem csak példakép, hanem ő „a példa”. A tárgy, mint fogható, nála úgy jelenik meg, hogy az elengedés pillanata éppoly fontos számára, mint a megragadás és a felemelés didaktikája. Ezt a hármasságot próbálom ötvözni műveimben, remélhetőleg, egyre nagyobb sikerrel. Lasterfell azt írta Az űr pajzsa című esszékötetében, hogy a nyelv egy olyan fonat, amelynek minden rostja más hangon zeng, s a rezgések befogadása egyéni kompromisszumok végeredménye. Törekszem rá, hogy a saját „versfonataim” kellőképp kibonthatóvá váljanak az olvasó „kezében”.

...

A többit hácsénál.

-Jancsi bácsi, mit ingatod már megint a fejedet oly' nagyon? Mi jót olvasol?

-Három nappal kompenzál a BKV, hát köszönjük szépen. Most megint adtak a szarnak egy pofont, ugyanaz, mint a Westernél a múltkorjában. Három napot a hatért. Amikor nem járt itt lófasz se, a Gabi bácsi a tanú rá. Megveszi az ember méregdrágán a havibérletet, aztán nesze semmi, fogd meg jól. Mert ugye bassza meg, a nagylányomék is dolgozó emberek, ők hogy járjanak be Békásról a Batyuhoz, taxin vagy gyalog? Azt mernék mondani a kizsákmányoló, macskazabáló főnöküknek, hogy kérem, itt a szakszervezet, és nem dolgozunk, sztrájkolunk, hát menten úgy rúgnák picsán az egész bandát, hogy attól koldulnának. Piacgazdaság van, kérem szépen. Mire kapják a fizetésüket? A BKV szolgáltat. Kinek? Nekünk. Miből? Az én meg a lányom meg a te adódból. Ez nem sztrájk, ezt a mi időnkben egyszerűen úgy hívták, hogy káemká. Közveszélyes munkakerülés.

Kedves bloggertársunk, noked-lee ajánlott fel nekünk nemrég egy remekbeszabott posztot, ami szerintem annyira profi, hogy megérdemli, hogy átfáradjunk hozzá a teljes írásért.

Ha már szóbakerül a modorosság...
2010.01.05. 01:29

 

...akkor írnék is egy posztot annak egy vállfajáról, az msn-modorosságról. Az emberek modorossága itt tud csak igazán kiteljesedni, ezért még ennek is csak egy részletét elemzem: az msn-nevet és kiírásokat. lássuk tehát az alfajokat:

 

1. A nyafogó
Ő az, akiről mindig tudjuk, milyen vizsgái lesznek, milyen kurva sokat tanul, 4 napja nem aludt, meghalt a gekkója, és reggel még a lábára is ráléptek a buszon. Minden szar.

2. A youtube-man
Aki mindig belinkel egy videót, amit SENKI nem néz meg. Ezek után valószínűleg üzenetben küldi a linket, és addig rágja a füled, hogy megnézed, hogyan botladozik egy részeg kutya, vagy hasonlók.

 

A folytatáshoz és a vizuális élményért kattints ide.

A modoros nosztalgiahullám ihlette első, de nem utolsó olvasói posztja következik most kp-tól. A szokásostól ellentétben csak 10 évet megyünk vissza az időben, de azért már ez is távoli múltnak tűnik.

Karácsony Kupa - első rész

 

1999. december 18., hétfő. Az Y2K nem érezteti a hatását, egyáltalán. Még két nap a téli szünetig. Délelőtt 8:46, a kicsengetés utáni első perc a 8/A tantermében. A lila köpenyes (fodros fehér szegéllyel) Vattacukor Dauer - tudomást sem véve a szokásos nyomott hétfői hangulatról, amit még a közelgő téli szünet sem dob fel és a kolbászoszsömle-szag is megfejel - még folytatná a Rákóczi szabadságharc leverését, mikor kivágódik az ajtó, és a huzat leveri a faliújságon lévő Titanic posztert (Di Caprio & Kate Winslet) a Bravo Sportból kitépett fiatal David Beckham- és a PC-X Magazin közepéből kivágott, szétdartsozott Alien Trilogy-poszter mellől, mire Arató Katinkának ("Te hülye kis pisis, James Cameron = Terminator 2!" írta fel egyszer a padjára Miskolczy Pali) elhúzódik a szája és Kecsap meg Bodnár Tomi viharzanak be.

Sokan élvezzük a különféle hobbik, rajongók bemutatását - gondoljunk csak a makettező vérprofin kidolgozott alakjára. Ma visszatérünk a zenésztársakhoz Májkrémnek köszönhetően.

Gyakran olvasok különböző magyar és nemzetközi zenészfórumokat, és egy olyan modorosságra lettem figyelmes már évek óta, ami legalább annyira tipikus, mint a modoros fotósról írt korábbi esszé.

Kimondom a bűvszót: "Fender".

A Fender (leginkább Stratocaster)-modorosság különös tipikussággal rendelkezik, de ez szól egyéb Fender gitármodellekről, erősítőkről, és különböző gyártók gitáreffekt-pedáljairól is.

Mivel az Index-címlap, aztán Józsi, ma meg a Helyesírás és a Subba is piedesztálra emelte ezt a profi munkát, nem akartam vele külön foglalkozni. Ám miután két kedves olvasónk, pavlovna és Anna is levélben kért a BtheBest azonnali pellengérre állítására, hát legyen - kiszolgálom a közönség igényét ;-))

Kedvenc postom tőlük a Hétvége! - fogadjatok ebből sok szeretettel egy kifejező részletet.

Be kell vallanom nektek, hogy ilyenkor már teljesen izgibe vagyok, de gondolom ti is, mert itt a hétvége! Én ezt már akkor elkezdem érezni, mikor ilyenkor felkelek és megiszom az első kakaóm, szinte egészen más íze van, mint mondjuk csütörtökön. A hétvége a legkedvencebb az egész hétből, mert ilyenkor fel tud szabadulni az ember végre egy picit. Hétköznap csomó nehézség van, alig vannak nyitva este helyek, nehéz napközben a városban közlekedni, parkolni meg tiszta dráma! Ilyenkor gondolom ti is már nagyban tervezgettek, és gondoltam most ehhez nyújtok segítséget most nektek, mint aki talán picit járatosabb az ilyen dolgokban.

Eric C. és DannyDiamond olyan kérdésekre adnak választ, hogy a szőrtelenítés ciki-e fiúknál, milyen pólót érdemes hordani - remélem, az ellenséges hangvételű visszajelzések nem veszik el a srácok kedvét a további alkotástól, és csattanós választ adnak a kritikusoknak!

-Na csákány, Bandesz. Ezer éve nem láttalak. Jól áll ez a kis szakállka, már akár huszonötnek is kinézel. Megvan még az a bizonyos telked a Holdon? Artézi kút meg rézsű is lesz rajta? Befektetésnek kiváló...

-Ne szopassál, kiscsávó, íjé - azaz így jártam. De te is mesélhetnél, hogy mi újság van az OTP-részvényeiddel. Tévedni emberi dolog, szólt az a bizonyos sün. Azért próbálok továbbra is több lábon állni, egyszerre több vasat tartani a tűzbe. Persze csak az asszony meg ne tudja! Na de viccen kívül: jól megvagyunk az Ancsával, már három éve, hogy bekötötték a fejünket.

-Kemény, drakula. És a gyáradban mizujs?

-Hát, alkalmazkodunk, túlélünk, ahol tudunk. Volt egy kisközértem Kelenföldön sokáig, aztán a Skálában nyitottunk egy mobiltelefontartozék-üzletet, ilyesmi. Semmi nagyszabású, de az, hogy nekem valaha főnököm legyen, az ki van csukva. Röhej, de a diplomaosztó óta nem is foglakoztam semmivel, ami tényleg a szakmánkba vág. Pedig mit végigszoptunk az öt év alatt, sose felejtem el.

Hácsé interjúja Meszliner Szabinával már publikálása előtt is klasszikus volt - nem csoda hát, hogy Professor Pizka - régi olvasónk - úgy gondolta, folytatja.

A Playmate-ek és szépségversenyzők gyári tartozéka.

A szerepe az, hogy a kislányát a lehető legkevesebb ruhában a lehető legtöbb pénzért mutogassa. Ő maga a Pusztaröttyentői Csapájev TSZ-ből vagy a XXXIV. kerületi panelból nem jutott el a világhírig. Újkorában dögös, homokóra alakú, babaarcú lány volt, középiskola után jöttek a munkás hétköznapok és egyszercsak hozzáment Lajoshoz, a macsó traktoroshoz. Aztán jött a gyerek. A homokórából előbb cselló, majd nagybőgő, végül pedig lamantin (Trichechus manatus) lett. Lajos alkoholista lett, elváltak, majd a májcirózis elvitte. A TSZ könyvelői állásnak a TSZ-szel lett vége, azóta előbb biztosítási ügynökként, majd a lánya managereként dolgozik.

Minden valamirevaló multicégnél sajnos elkerülhetetlen a szereplés, ha előbb-utóbb elismertebb munkával több pénzt szeretnénk keresni. Tetszik vagy nem, érdemes kellőképpen felkészülnünk, hogy sikeresnek bizonyuljunk akár népesebb hallgatóság előtt is!

1. A nyelv

Természetesen egy multinacionális vállalatnál Magyarországon mi más is lehetne a közösen használt nyelv - tekintettel a pár, itt élő és dolgozó díszkülföldire - , mint az angol?

Fájóan tökéletes lesz a mai beszámoló, amit Egy budai sznob a már ismerős Hegylakóból vezetett le - nem sok szeretetet fedeztem fel az írásban. Egy újabb példája annak, hogy bár a témák akár ki is fogyhatnak - de kit érdekel, amikor mindig lehet még jobbat írni?

Megtalálhatók a II, III, XII. kerületben, de előfordulnak az I. és XI. kerületben is. Anyagi hátterükre rányomta bélyegét a rendszerváltás, a férj ekkor valami óriási mázlinak /pofátlanságnak köszönhetően hatalmas mennyiségű pénzt termelt meg rövid idő alatt, amelyet a gyors szerzéstől megrészegedve képtelenek épeszűen felhasználni. Gyerekeik nevelésére többek közt ezért sem fordítottak nagy hangsúlyt.

Nagyon régóta érlelődött bennünk ez a témakör is, de valahogy nem forrott ki egésszé. És tessék, kérem tisztelettel, Olga megírta helyettünk.

A zöldégesek

-Józsi bácsik

50-60 év körüli, a bojtos sapkák es volt katonai kabátok/mellények lelkes viselője. Nem szeret hosszú szavakat leírni a táblákra, ezért rövidít: pari, sali, burgi, cserkó, ubi, mogyi, mandi, őszi. Bármiből hajszálpontosan le tud mérni két és fél kilót, de mindig 20-30 dekával többet ad, néha megkérdezi, hogy maradhat-e.

IIIIISTEN áldd meeeeg a maaaagyart... reá... ve-en DŐŐŐŐT! Ez a mikrofon működik? Magdolna, hogy kell ezt bekapcsolni, legyen olyan kedves... ja, hogy már be van? Nézzenek oda, én meg itt álltam végig, na mindegy. Látom, az iskola felsorakozott, ha a 3/B-sek is elrendezték soraikat, akkor talán kezdenénk is. Itt jegyezném meg, hogy amíg a Hymnusz szól, állsz fiam, két percet bírjatok már ki egy helyben...

Szeretettel köszöntöm az egybegyűlt szülőket, nagypapákat, nagymamákat, iskolánk tanárait, és benneteket, diákokat. Hosszú ideje hagyomány már, hogy iskolánk ezen a napon évzárót ünnepel. Még elődőm, Hertelendi igazgató úr idején vált szokássá, talán nem tűnik szerénytelenségnek, de az én ötletem alapján, hogy rendhagyó módon, péntek helyett csütörtökön tartsuk. Azóta ezeken a napsütötte csütörtöki napokon számos végzős diáktól vettünk búcsút, aki azóta megvalósította álmait, és az itt elsajátított tudás birtokában bizton nézhet elébe minden kihívásnak. Igen, végzősök, első sorban most hozzátok szólnék.

Mo Dorka - aki nagy örömünkre szintén blogunk nevét viselő kedves követőinkhöz tartozik - egy novellának is beillő művet engedett át nekünk közlésre az utazók jellegzetes típusairól.

A modoros utazó

A modoros utazó görögbe, spanyolba vagy olaszba megy. Ha nemcsak modoros, hanem pénzes is, akkor a Maldívra. Ez esetben feltétlenül érzékelteti, hogy az előbb felsorolt helyekre már csak a lúzerek járnak.

„Görögbe meg spanyolba bármikor elmehetsz, az nem olyan nagy szám.”

„A szokásos görög-török-olasz-horvát-spanyol már dögunalom.”

Ahogy a Facebookon is írtam, végre találtam egy igazi UNITot, ahol a Bulitúrázóról olvashatunk egy külön nekik szerzett és szerkesztett egypercest, szép színes formátumban. A blogon természetesen az eredeti, érintetlen verziót láthatjátok.

Keressétek az ingyenes UNIT Magazint ti is a lelőhelyeken - azért a poszt végén találtok egy szkennelt példányt is.

-Zsoltikám, figyeljél már ide hirtelen! Lesz itt egy "ereszd el a hajam" a Kloszterben ma este, a Jokonicsyt búcsúztatjuk, holnap reggel megy Irakba dolgozni egy évre - van kedved csatlakozni egy sör erejéig?

Tényleg nem modorosblogos az esti bónusz, de kifejezetten aktuálissá vált - olvassátok hát gyorsan az esti tévézés helyett/mellett!

Drága Tibor!

Az alábbi néhány sor nem e blogra született, de úgy érzem, sokan vélik majd felfedezni egy-egy kedves utastársukat! Szó szót kövessen és vegyük a modortalan metróutas néhány alapvetését, urambocsá', életfilozófiáját!

Kiváló tisztelettel,

Modormanó és BB feat. Modorapó, a metróetikett, mint olyan úttörői

Most ismét rétegposzt következik, de annak ellenére, hogy közöm nincs a témához, remekül mulattam Hedge fogalmazásán. Az ünnepi jókívánságokat köszönjük utólag is! 

Ja, és ez nem a Nyelvész Józsi-féle makettezés. :))

Kedves Teéíjbour!

Hácsé országos cimborám sikerén felbuzdulva én is küldök egy tipikus társadalmi osztályról szóló szösszenetet. Természetesen belsős poszt, némi önreflexióval, bár azóta igyekszem a modoros-tipikus jellemzőkön túllépni, és csak az örömöknek élni. Tudod, kényeztetés és Carpe diem! Na, lássuk a medvét!

Az írásban foglalt okosságok jobb megértéséhez ajánlom az Aero magazin bármelyik számának utolsóelőtti-előtti oldalain található rovatot a makettezés örömeiről, amelyhez hasonlóan én is igyekszem dagályosan fogalmazni. A modorosságokat külön nem emelem ki, szerintem ráérez mindenki.

 

---

And fools don't run away, you'll be followed another day...

Tavaly, az Ereszd el a hajam! első részében már írtunk a módklubról, majd nem sokkal utána a DM-rajongók (amúgy korántsem sajátos) album- ill. számcím-rövidítéses zsargonjáról is esett szó egy olvasói levélnek köszönhetően.

A Modorosblog nagyon szereti az újra és újra aktuálissá váló témákat meglovagolni, ezért így röviddel a mai koncert előtt térjünk megint vissza a hazai depesesekre, akik szinte minden tekintetben felülmúlják a többi ország fanatikusait. Így talán, miközben Dave a sokadik refrént énekelteti a közönséggel és dobja fel a hangulatot egy "oh yeah, that's right!" -szerű rikoltással, kifejezetten jól is szórakozhatunk, inkább a nézőteret pásztázva.

Elnézést kérek a témában kevéssé jártas olvasóktól - ma egy belsős, összekacsintásokkal, és modoros, angol idézetekkel telitűzdelt posztot kaptok.

Nosza, csoportosítsunk!

Na ezt nem kommentálom. Folyton védelmembe fogadom a bölcsészeket, de ők úgy látszik, javíthatatlanok. A képviselőik legalábbis.

Hello Tibi!

A Pesti Bölcsészt pellengérre állító cikk végleg kipofozta belőlem a maradék, bölcsészekbe vetett hitemet - de ami fontosabb, eszembe juttatta egy fontos elmaradásom. Eszembe juttatta a pillanatot, amikor a Pécsi Tudoményegyetem bölcsészkarának a gólyatáboráról hazafelé (nyugi, lesz itt lényegretörés is, csak pár mondattal később :) ), beleolvastam a Pécsi Bölcsészbe. Nem mutatom be, már megtették; "nem feltétlenül modoros nyelvi attitűdöt mutat, hanem inkább egy jellemrajz arról, aki írta - az pedig egy bölcsész: kész a sztereotípia. :-) Vicceskedő, tréfálkozó, közhelyes, modoros, taszító. Helyesírási hibákért elnézést, mea culpa".

Akkor az összes mocsokságot, amit a pécsi bölcsészek összehordtak, bejelöltem benne, de mivel még mindig részeg voltam, utána elfelejtettem őket begépelni. Most megtettem, mert erős a gyanú, hogy az összes bölcsész suliújságot ugyanazok írják, úgyhogy nem egy cikket másoltam be, hanem az összes cikkből a legkeményebb részeket, amit hat-hét ember hozott össze, akik tökugyanúgy írnak, gondolom erre van igény :).

Előre is bocs, amiért egy kicsit hosszú lett, de így is egy kivonatolt, megvágott verzió :D.

Üdv,
egy pécsi bölcsész :)

Na, und habt Ihr die Festtage gut überstanden und seid alle gut ins neue Jahr gekommen?? ;-)

Vicces belegondolni, hogy eredetileg egy posztba szerettem volna sűríteni sztereotípiáimat mindenkiről -, de már a románoknál elcsúsztam, és úgy döntöttem, hogy inkább kap minden nép egy-egy külön bejegyzést.

Ismét van bőségesen anyag, hiszen a németekhez érkeztünk - akiket amúgy is elég nehéz egy nemzetként értékelni. Rögtön külön is venném a keletieket meg a nyugatiakat.

Az NDK-s:

Bár a fiatalabb korosztály több tagja már normálisan gondolkodó, európai ember benyomását is keltheti bennünk, a többgenerációs traumát senki nem heverhette ki teljesen. Az idősebbek nagyrészben a keleten még elkeserítőbb mértékű munkanélküliség okozta kényszerből mentek az Egyesült Királyságba és Írországba a számos, nyelvtudással rendelkező, olcsó munkaerőt foglalkoztató szolgáltatóközpontba.

Leegyszerűsítve: mivel a kontinensről a szigetországokba költöztetett, ott központosított, idegennyelv-tudást igénylő feladatköröket az angol anyanyelvű őslakosság kellő képzettség és tapasztalat híján képtelen ellátni, ezért a munkaerőt is importálni kényszerülnek.