Nagyon régóta érlelődött bennünk ez a témakör is, de valahogy nem forrott ki egésszé. És tessék, kérem tisztelettel, Olga megírta helyettünk.
A zöldégesek
-Józsi bácsik
50-60 év körüli, a bojtos sapkák es volt katonai kabátok/mellények lelkes viselője. Nem szeret hosszú szavakat leírni a táblákra, ezért rövidít: pari, sali, burgi, cserkó, ubi, mogyi, mandi, őszi. Bármiből hajszálpontosan le tud mérni két és fél kilót, de mindig 20-30 dekával többet ad, néha megkérdezi, hogy maradhat-e.
Zöld színű, min 20 éves dízel kombi mergája van, amiből a hátsó üléssort kiszedte, hogy több rekesz férjen el.
Legszembetűnőbb jellegzetessége a negédesség.
-Kiszithand kishölgyem, milyen földi jóval szolgálhatok?
-Kérek három darab paprikát, két paradicsomot es három darab krumplit.
-Három kiló krumplit tetszett mondani?
-Nem, három darabot.
-(Fülig elvigyorodik) Mi az, vendegek jönnek ma este, kezicsókolom*?
-És mennyi egy kiló körte?
-Ezer gramm, kisasszonyka drága…
25-40 év közötti, a vásárlót ellenségnek tekinti. Általában kisegít egy rokonnak a standon.
Állandóan bláz lóg a szájából, annak ellenére, hogy a hangosbemondó 20 percenként bemondja, hogy a piac területén a dohányzás - TILOS. (A tilos szó előtt 3 másodperces szünetet tart a nyomaték kedvéért. Mindig, pedig nem automata mondja be.) A piacfelügyelő megjelenésekor a cigit két krumplisrekesz közé rejti, égő végét az asztalról lelógatva.
Nem köszön, nem kérdez, csak néz rád, ha ki akar szolgálni. A fiatal lányokkal szemben láthatóan segítőkészebb és viccelődő – akkor így ötszázmillió forint lesz a vége - az öregek idegesítik. A jó nőket vagy az idegesítő öregeket motyogva kibeszéli telepi Norbival. (“Láttad azt a cicust abban a miniszoknyában? Ha meghúzod a rojtját már fáj…Vágod mi? Nekem mondod? Hozzám meg csak a süket nyuggerek jönnek…”)
-Szakértő
Szinte mindig őstermelő, aki a saját maga termelte árukat árulja. Minden kérdésre tudja a választ, néha kérdezni sem kell. A mézes bácsi a propolisz gyógyhatásáról, a cseresznyés a germersdorfi fajta betegségeiről tud mindent, a kendős néniktől pedig a frankó húslevest receptjét lehet eltanulni.
A vásárlók:
-A settenkedő.
Általában 55 fölött van, de nem feltétlenül. Sportot űz belőle, hogy a lehető legtöbb embert észrevétlenül beelőzze a sorban. Kizárt, hogy megkérdezze, hogy beengedik-e, mert mondjuk siet. Ártatlannak tűnő módon nézelődik, és véletlenül mindig a sor közepén köt ki. Ha valaki rajtakapja, meglepetten és sértődötten tagad. (Azt hittem, hogy nem a sorban tetszik állni...) Alfaja az egy káposzta / csomag retek / fej saláta árát a kezében tartó settenkedő, aki a “Csak ez lesz” mondattal szereli le a többi sorban állót.
-A válogatós
A válogatós szenvedélyes sportember. Nem siet, nyugodtan feltérképezi a vadászterületet, az árakat papírra írja fel, és a végén külön-külön zöldségesnél veszi meg a hatféle dolgot.
Az érett őszibarackokból tizet összenyomogat, kettő megfelelőt kivesz a ládából. (A másik nyolcat nem fogja már senki megvenni). A kettővel beáll a sorba. Mikor sorra kerül megkérdezi, hogy az eper friss-e (szeptember elején.)
“Milyen fajta az alma. Az savanyú? “ Ő nem szereti a savanyút. Úgy rémlik neki hogy múltkor is ilyent vett, és savanyú volt. Inkább nem.
“Hogy a szőlő?” 500 forint kilója. “Ilyen drága? Kettővel odébb harminccal olcsóbb…Olasz? Akkor egy kilót kérek.” A zöldséges leméri a kiválaszott fürtöt, egy kiló húsz deka. “Kisebb nincs?” Mindent a vevőért. A zöldséges átforgatja a ládát, talál egy kicsit kisebbnek tűnőt. Egy kiló nyolc deka. “Hát ha nincs kisebb…”
*A piacra járás egyik legnagyobb csatája a kis mennyiségű valami vásárlása. A krumpli pedig maga Sztálingrád. Gyakorlatilag lehetetlen egy piaci zöldségestől két darab krumplit venni anélkül, hogy megjegyzéseket ne tenne. A piaci ökölszabály, hogy krumplit 10 kiló alatt nem adnak el, és mindenki tárolja otthon ahogy tudja. Kár, hogy a lakóparkok 30m2-es lakásait tervező mérnököknek elfelejtetek erről szólni.
Várjuk a további jellemző kifejezéseket, helyzeteket (mézédes, csókálló). Azt viszont már rég "tudjuk", hogy az őstermelők MIND a Lidliben meg a Tecsóban veszik az árut és adják el a buta városi majmoknak.
Az ötszázmillió forintos észrevételt köszönjük hkrisztikének is.
Az utolsó 100 komment: