Előkertes, rendezett Bauhaus a II. kerületi Garas utcában, a 49-es busz vonalán. A  mindig hűvös lépcsőházban jellegzetes, a lakótelepétől eltérő ételszag dominál. A folyosót éppen az alagsorban lakó házmester, Hugi néni mossa fel - a gyerekek illedelmesen köszönnek neki.

Irány a második emelet, Irénke lakása - a névtábla szerint "Weinrich Gézáné". A fiúk sose ismerték Géza bácsit, ez az egész név valahogy semmitmondóan hat: talán fel se kapnák a fejüket, ha mondjuk az iskolában vagy a tévében hallanák. Irénke, ennyi. A kitekintőablakos ajtó "hírlap" feliratú levélnyílásán keresztül egészen a nappaliig belátni - de Irénke már nyitja is az ajtót. Az előszobában rögtön jobbra fogas nercbundával, rajta átdobva egy műanyag szemekkel bámuló, a mellső lábainál fogva megköthető rókasál. Jobboldalt egy intarziás komód, a tetején nyomógombos telefonnal, gyűrűtartó porcelánkézzel, hivatalos iratokkal és újságokkal, mellettük Irénke szőrkucsmája.

-Na, aranypöcsű srácok, gyertek beljebb, a csukákat oda tehetitek, a szőnyeg rojtjaira pedig vigyázzatok! Csillogjon-villogjon minden, mint a Salamon töke! Szevasz Csőrikém, na mizújs?

Irénke rúzsos puszikkal köszönti Anikót, a fiúk édesanyját. Irénke gömbölyded ötvenes, vendéglátós üzletvezető hölgy. Miután Géza bácsival - közös gyerek nélkül - elváltak, már nem házasodott meg újra, és anyai-nagymamai ösztöneit az unokaöccsökön-unokahúgokon éli ki. A rokon gyerekek mindig hálásan fogadják a jómódú nagynéni gáláns ajándékait, amiket Ausztriából, Olaszországból vagy legrosszabb esetben is a dollárboltból szerez be.

Hosszúra növesztett, hegyesre reszelt, vérvörösre lakkozott körmeit a manikűrös, ruganyos sisakra emlékeztető, tupírozott frizuráját a fodrász, lábát a pedikűrös gondozza minden héten. Irénke láncdohányos: Camelt és Dunhillt szív leginkább - a családban elfoglalt mecénás szerepének köszönhetően pedig egyedüliként bárki lakásában rágyújthat, és rá is gyújt. A rendszeres éjszakázástól táskás szemeit erős sminkkel próbálja ellensúlyozni, jellegzetes illatát a rengeteg kávé, cigarettafüst és az Opium parfüm elegye adja. Szoláriumtól valószínűtlenül barna, ráncos nyakán ezernyi aranylánc - talán ugyanaz, csak többször körbetekerve -, aranykereszttel. Rekedtes hangon, a műfogsornak köszönhetően kicsit csámcsogva, a sistergős hangokat furcsán ejtve, meghökkentően trágár stílusban oktatja ki a fiatalokat folyton az élet dolgairól.

-Na sokat bumliztatok? Te meg ne legyél már ilyen skót picsa, folyton buszoztatod ezeket a szerencsétlen gyerekeket. Csőrikém, azt a lófaszjancsi kockástaxis Gábort meg hol hagytad? Csak nem szoliban (szolgálatban) van?

-Irénke, ne már a gyerekek előtt (suttogva) - dede, éjszakás volt, otthon alszik szegényem. Annyit melózik ez az ember, kidolgozza a belét is.

-Ne sajnáld azt a szarjankót egy percig sem. Én mondtam neked már akkor is, hogy ott volt az az MTK-s csatár, hogy hívták... az hogy beléd volt habarodva, de hát neked ez a lófaszjancsi taxis kellett. Élhetetlenek vagytok, de hát így is szeretlek titeket. Az apátok meg az a rendőrparasztkurva Marika is élhetetlenek voltak világéletükben, ezért nem jutottak soha ötről a hatra. Agitprop-titkár, ugyan már. Nem tud apátok semmit. Na de ne bántsuk az öregeidet, van nekik elég bajuk, igaz? Srácok, gyertek ide egy kicsit, hoztam nektek valamit. (Irénke a Tobleronék mellett 1-1 barnahasú Rákóczit is odaad a fiúknak) Ancsa, ezt meg tedd el bátran, ne buszozzatok, bassza meg. Járvány van.

-Ne csináld már, Irénke...

-Ne siránkozz, mint egy fürdőskurva, mert megharagszom! Na. Az a balfasz, lovis, lump unokabátyád kétszer ennyit kapott a múltkor, meg volt szorulva, nem ügy.

-Köszi, de tényleg. Kellemetlen helyzetbe hozol, most tényleg nem azért jöttünk.

A nappaliban intarziás koloniál szekrények vitrinnel, benne asztalióra oda-vissza forgó gömböcskékkel. A falon virágmintás tapéta, rajta értékesnek tűnő, őszi, esős utcát ábrázoló repró aranyozott kerettel, mellette az ágy fölött feszület. A stukkózott mennyezetről ezernyi fityegővel ellátott csillár lóg alá. Irénke hatalmas, tömörfa-ágya Anikónak is deréktájig ér - elvileg van benne kihúzható ágyneműtartó is, de azt a súlya miatt inkább nem bolygatja senki.

A hajlított lábú dohányzóasztalon hamutartó, benne rúzsos végű cigarettacsikkekkel, a párnázott székek ívelt, körmös (macska)lábakon állnak. A lakkozott parkettán perzsaszőnyegek, végükön rojttal.

-Rolikám, vagy melyik vagy már, Ricsikém! Álljon már egyenesen az a rojt, mint a kutyafasza a lakodalomban, jó, aranyhuszár? Itt a fésű, kicsit húzogasd már ki őket egyenesre. Megy ez. Az antennazsinórra meg vigyázz, megint szellemképes lesz, aztán kihullik a hajam, mire újra beállítom.

-Irénke, utána videózhatunk?

-Persze hogy, aranypöcsű kisapám. Melyik legyen: a Hamupipőke vagy a Tapsi Hapsi?

-A Tom és Jerry!

-Jól van, nézzétek azt. És nekem az őrlángot nehogy megint elfújja valamelyikőtök, mert ráverek a seggetekre, rendicsek? Hittanra jártok rendesen?

-Hát, a Roland már leelsőáldozott, de én abbahagytam.

-Elég nagy baj az, mert hinni pedig kell. Na majd egyszer csak megjön az eszed, aranyhuszár. Na itt van a kazetta, tess'. Ha egyszer meghalok, megkapjátok a videót is.

-Ne beszélj már hülyeségeket, Irénke! Már hogy halnál meg? Tök jól nézel ki.

 

Irénke figuráját TradeMark kommentje a Szlengblogon elevenítette föl bennem , plusz a facebookos klubtagok is tettek hozzá bőven - köszi szépen mindenkinek. Remélem, kedves párjával, az öreg vendéglátós "digó"-val is megismerkedhetünk hamarosan itt vagy odaát.

Olvastad már kedvenc Modoros-posztunkat a felkapott, fiatal költőről? Kattints ide!