Klasszikus és mélyre lefúró tipológiát kaptunk Kapucsengő86-tól - szerintem eddig még csak szó se volt hasonlóról. Remélem, van köztetek hozzáértő :)
Helyi Kemény Arc
Talán ők vannak a legtöbben, de mint látni fogjuk, a többi tábor nem feltétlenül fogadja be őket maguk közé, és igazából ők se nagyon akarnak másokhoz tartozni. A helyi kemény reppes arc általában falvakban vagy falusias külvárosokban lelhető fel, foglalkozását tekintve majdnem mindig kétkezi (ha még tanul, akkor valamelyik szakiskola padját koptatja). Aktív szókincse a „pina”, „lóvé”, „verda”, „bicepsz” szavakban merül ki, így a hifiből is leginkább e szavakat szereti visszahallani. Zene terén egyetlen istene Ganxsta Zolee, persze szegény nem tudja, hogy Zana Zoltán a Sex Action oszlopos tagjaként hajdanán egészen más műfajban kezdte pályafutását; ellenben kívülről fújja a Szesztilalom és a Való világ című számok szövegét - ez mindenképpen páratlan memóriáról tanúskodik.
Szeretheti még Dopemant, Majka Papát is. Ha valamelyik kedvence a közeli kisváros szórakozóhelyén lép fel, akkor rendszerint az első sorban tombol (hatvanas bickóinak köszönhetően nem esik túlságosan nehezére odáig verekedni magát), a legnagyobb slágereket az előadót is túlordítva harsogja. Fellépések végén mindenképpen lövet egy bálvánnyal közösen feszítős fotót, iwiw-profilon ez majdnem mindig alapértelmezett képpé is válik egy-két napon belül. Nem jellemző rá drogok használata (sör viszont minden elképzelést meghaladó mértékben képes lecsúszni a torkán). Nem érdekli túlzottan a napi politika. A rap gyökerei iránt sem mutat kíváncsiságot, illetve (ami a következő két típushoz képest talán jó pont) többnyire saját tehetségtelenségével is tisztában van, nem próbál rímeket faragni (viszont, mint azt már az imént kifejtettem, az általa ismert előadók sorait rendkívül ügyesen reppeli). Ha éppen nem dolgozik, és nincs Ganxsta-koncert a közelben, előszeretettel hódol másik szenvedélyének, a testépítésnek. Testét sok esetben tetoválás borítja.
Telepi Álnéger (wigger)
A tipikus telepi álnéger reppes – mily’ meglepő módon – betondzsungelben nőtt fel, és már életének igen korai szakaszában megtanult párhuzamot vonni a lakótelep és a gettó között. Az szemmel láthatóan zavarja ugyan, hogy egyetlen „nigga” (ő csak így hívja a feketéket) sem lakik a környéken, ám ezt kamunégerkedéssel próbálja ellensúlyozni. Öltözéke alapján már távolról elkülöníthető környezetétől, baseballsapkát vagy kapucnit, bőgatyót, deszkás csukát hord a leghidegebb télben és a legmelegebb nyárban egyaránt. Nagyon fontos, hogy minden egyes ruhadarabja, kivétel nélkül márkás, „hozzáértők” társaságában nem győzi hangsúlyozni, hogy „ne legyél eltévedve, tesó, ez a satyó nem valami piacos szar... eredeti Dada, ha mondom”. Ugyanakkor sokszor kritikus: „ne hülyíts már, haver, hogy Bizö csukát akarsz venni... azt csak a lányok hordják, vágod”. Persze fontos hangsúlyozni, hogy – a márkás ruhák dacára – anyagi téren általában nem ő az élet császára, gyakran csonka családból származik (bár „bandázós” „spanjai” között akadhat egy-két értelmiségi csemete is, rendszerint ők növik ki leghamarabb a stílust). Csóróságát egyébként nem szégyelli, sőt, gyakran éppen ellenkezőleg - tanulmányaira pedig nem fordít sok gondot. Ha teheti, füvezik, de ha nem, akkor is simán befigyelhet valami kannabiszos karkötő vagy nyaklánc, hogy egyértelművé tegye állásfoglalását a legalizáció problematikáját illetően.
Szabadidejében a „krúval” (angol crew szóból, értsd: baráti társaság, banda) lóg, olyankor együtt cigiznek, szotyiznak, időnként tépnek. A politika nem érdekli őt, az egész rothadt rendszerrel van baja, amelyik tiltja a füvet és elbánik a hozzá hasonló trógerekkel. Tanulmányai befejeztével többnyire szakképzettséget nem igénylő munka felé fordul (pl. árupakolás, már ha nem túl megerőltető számára), és még nagyon sokáig telepi marad. Vele egyébként már el lehet beszélgetni a hip-hopról, nem úgy, mint a helyi kemény arccal. „Onyx, geci. De régen hallgattam már, na, Amcsiban akkor még tudtak reppelni azok a srácok.” „Snoop az isten, remélem, vágod, mit vakerál.” (Persze ő se vágná, ha előző este nem nézte volna ki kínkeservesen valamelyik netes amerikai szleng-szótárból azt, hogy mit jelent a refrén.) A legtöbb magyar előadót mélységesen megveti: „Kibaszottul nincs is hip-hop ebben a kurva országban. Akit te mondasz, az szart se tud, nemhogy reppelni; a flowjáról meg ne is beszéljünk, rakás szar az a gyerek.” Azért időnként hallgathat hazaiakat is, pl. Akkezdetet, DSP-t vagy valami hasonló, ándörgránd-körökben ismert bandát, hip-hop bulikon is tiszteletét teszi olyakor, ha éppen a „kess engedi”. „Vágod, múltkor a krúval totál omlás volt a Massive Beatz Nite. Toltunk egy laza dzsót, aztán elvoltunk az arcokkal. A reppes gyerek amúgy egészen jót gurított, fasza flow-val nyomta neki.” Mindehhez hozzátartozik, hogy ő is reppel otthon, egyedül vagy a haverokkal, valami kétbites alapra (ajánlott: Nyelvész Józsi kollega úr Kisnovákról szóló bejegyzése a Szlengblogon). Nagy ritkán nekibátorodik, olyankor akár valamelyik netes tehetségkutatóra is beküldheti zsírúj trekkjét, ám az élő válogatásra null esélye van bejutni. Igaz, ezt bőven kárpótolja az, hogy hazafelé menet, a villamoson időnként alkalma nyílik lekezezni egy valódi niggával.
Wannabe-gengszter
Ő az a tizenéves repphallgató, akik bűnözői ambíciókat dédelget, ám többnyire tízórai-elkobzásig vagy bizonytalan eredetű termékekkel (ruhák, csempészett cigi, stb.) történő kistételű seftelésig viszi csupán, vagy sokszor még addig sem. Ami gengszterré teszi az osztálytársak körében, az az, hogy előszeretettel dicsekszik „alvilági” ismerőseivel: „Szavamba, kerül, testvér, és ugrik a város összes maffiózója. Úgyhogy csak szóljál, ha valami baj van, majd bevédünk.” Származását tekintve érkezhet alacsonyabb státusú családból, ebben az esetben a „rossz társaság” táplálja ambícióit, de akár pénzes, sőt ritkább esetben értelmiségi szülők sarja is lehet, ilyenkor a lázadás vezérli. Időnként elhatározza, hogy konditerembe jár, de általában az első két nap után, sajgó bicepszekkel feladja, mert hát minden kezdet nehéz. Wannabe-gengszterségének másik részét az általa fűnek-fának reklámozott, sztárolt – feleslegesen, mert ezeket úgyis ismeri mindenki – előadók jellege adja: külföldiek közül mindenek előtt 50 Cent, hazai vizekre evezve pedig Dopeman (aki közös pontot jelent a Helyi Vagány Arccal, bár kölcsönösen lenézik egymást). Öltözködése időnként olaszos, hegyesorrú cipővel, márkás, viszonylag szűk (előfordul, hogys koptatott) nadrággal, nem kétfilléres fekete (vagy fekete alapon kockás) inggel vagy pólóval. Drogpárti, bár általában még semmilyen tiltott szert nem próbált (amit persze letagad). A hip-hop-os rendezvények közül legfeljebb kedvencei koncertjeire látogat el nagy ritkán, de az rnb-s szórakozóhely az ő igazi világa.
Hip-hop Filozófus
Ő az, aki nem szereti nevén nevezni a gyermeket, hanem rap helyett csak hip-hop-ot, vagy még inkább ándörgránd hiphápot említ. Jellemző rá az értelmiségi indíttatás; sokszor jó tanuló, gimi után általában rövidebb-hosszabb időre be is kerül a felsőoktatásba; ha nem, akkor művészi hajlamai teszik őt naggyá; festhet, fotózhat, verseket is írhat, és hát értelemszerűen reppelhet is. Szeret agyalni az élet nagy dolgain, határozott véleménye van a politikáról (ez a vélemény ugyanakkor – neveltetésétől vagy korai tapasztalataitól függően – széles skálán mozog, az LMP liberalizmusától akár a Jobbik nemzeti radikalizmusáig is terjedhet).
Ha zenéről van szó, szereti az „elgondolkodtató” szövegeket, ahol a sorok között van a lényeg. A reppen, vagyis az ándörgránd hiphápon belül szinte kizárólag magyar előadókat hallgat, mégpedig többnyire olyanokat, akiket az egész országban száznál többen nem ismernek, de persze előfordulhat, hogy FankaDelit is szereti. Időnként – nem túl gyakran – hip-hop partykra is ellátogat, ahol lepacsizhat a Telepi Álnégerrel, a Helyi Kemény Arcot és a Wannabe-gengsztert viszont az utcán ügyetlenül leplezett, lenéző arckifejezéssel, nagy ívben elkerüli. Ruhaviselete fiatal korában lehet bőgatya, deszkás cipő, ám ezeket húsz éves koráig leveti, esetleg megőriz egy-két régi darabot, amit nincs szíve kidobni. Más műfajokkal szemben toleráns, lehetnek kedvelt punk- és rockzenekarai is, persze ott is leginkább az elgondolkodtató szövegek számítanak. Inni – mint minden mai fiatal – ő is szeret, lehet, hogy hasonló zenére flesselős egyetemi cimboráival teker is egy-két spanglit, de talán egy fokkal kevésbé jellemző rá a legalizáció istenítése, mint lakótelepi kollégájára.
Reppcsaj
Többnyire a Telepi Álnéger barátnője, néha kishúga. Ruháit tekintve általában nem rí ki korosztályából, bár (rózsaszín) baseball-sapi és „lazább” farmergatyó elég gyakori kellék. Többnyire jobban szeret srácokkal bandázni, mint csajokkal, a fiúk körében (sokszor egyedüli lányként) különösen hangúlyozza női mivoltát, de azért megmarad „lazacsajnak”.
Zenei preferenciája nem mindig fedi a haverokét, szereti, ha valami dallamosabb repp szól a mobiltelefon lejátszójából; szereti az olyan számokat is, amelyek a srácok szerint már „túl nyálasak”. Egyébiránt – bár érzi ő, hogy a hip-hopnál menőbb műfaj nem létezik – gyakran „mindenevő”, rnb belefér, de akár lágyabb, „nem nagyon zúzós” poprock-dalokat is meghallgat. A politikával kapcsolatban ő sem szeret állást foglalni, ám a nyakló nélküli kábszer-fogyasztást többnyire nem helyesli.
Poén-reppes
Ő az a reppes, aki nem is egészen tartozik ide, de néhány szót azért mindenképpen megérdemel. Nála minden reppnek minősül, ami gyors, ütemes szövegelés, és imádja az általa szellemesnek, jópofának gondolt szövegeket. Nem utolsó szempontja az sem, hogy a szám legyen dallamos, táncolható, azaz olyan „jó kis rázós”. A dallamtalan, lassú vagy szomorú számoktól a hányinger környékezi, és a nagyon tömény mondanivalót is kerüli, ha egy mód van rá (de persze azért nem feltétlenül veti azt meg, ha egy dal legalább látszólag „szól is valamiről”). Célja az, hogy jó kedve legyen, ha éppen zenét hallgat, így aztán Sub Bass Monster, Belga, Fluor Filigran egyaránt jöhet, de még Ogli G-t is meghallgathatja néha, mert „az az Ogli fószer akkora barom, hogy az már vicces... az a szöveg nagyon kész, besza-behu”. Ezt az érdeklődési körét egyébkén korai zenei élményei határozzák meg; általános iskolai mikulásdiszkóban Rapülőkre, Animal Cannibals-re, Kerozinra rázta magát; ezektől az előadóktól köznapi beszédében mind a mai napig meglehetős gyakorisággal idéz szellemesnek gondolt sorokat: „Szevasz Fecókám, na mikénehavóna, Mikellangeló?” Ruhaviselete egyébiránt nem jellegzetes, bár szeretheti az élénk színű, vicces feliratú pólókat, kitűzőket. Zenei téren abszolút befogadó. Reppes bulikra nem jár (jót nevet magában, ha meglát az utcán valami Álnéger „bohócot”), ellenben táncos-zenés szórakozóhelyeken egészen gyakori vendég. Általában népes kis csapatával jár bulizni, óriási szövegével ő a társaság humor-heroldja.
Nekem a magyar hip-hopot a Mega Sound System jelentette egyedül: rohadt DJ, kurva anyád, ma este meghalsz - nagyon vigyázz köcsög, mert szétrúgjuk a pöcsöd - egy kurva két dologra jó: baszni & pénzt keresni - százezrek fújták kívülről a szövegeket.
Az utolsó 100 komment: