-Na csákány, Bandesz. Ezer éve nem láttalak. Jól áll ez a kis szakállka, már akár huszonötnek is kinézel. Megvan még az a bizonyos telked a Holdon? Artézi kút meg rézsű is lesz rajta? Befektetésnek kiváló...

-Ne szopassál, kiscsávó, íjé - azaz így jártam. De te is mesélhetnél, hogy mi újság van az OTP-részvényeiddel. Tévedni emberi dolog, szólt az a bizonyos sün. Azért próbálok továbbra is több lábon állni, egyszerre több vasat tartani a tűzbe. Persze csak az asszony meg ne tudja! Na de viccen kívül: jól megvagyunk az Ancsával, már három éve, hogy bekötötték a fejünket.

-Kemény, drakula. És a gyáradban mizujs?

-Hát, alkalmazkodunk, túlélünk, ahol tudunk. Volt egy kisközértem Kelenföldön sokáig, aztán a Skálában nyitottunk egy mobiltelefontartozék-üzletet, ilyesmi. Semmi nagyszabású, de az, hogy nekem valaha főnököm legyen, az ki van csukva. Röhej, de a diplomaosztó óta nem is foglakoztam semmivel, ami tényleg a szakmánkba vág. Pedig mit végigszoptunk az öt év alatt, sose felejtem el.

-Jaja, hát ti biztos. Én azért rájöttem az első év után, hogy nekem ez nem kell. Bebiflázni azt a sok faszságot - a tapasztalatom meg azt mutatja, hogy kurvára nem érdekel senkit ma már a papír: gyakorlat kell, nyelvtudás, és mindenekelőtt szakmai tudás. Ennyi. Tőlem annyi diplomás meg mérnök kér folyton tanácsokat, ennyit tudnak. Nekem ez felér egy felsőfokú végzettséggel, nekem ez elégtétel. Diplomás beosztottaim vannak, és képtelenek józan paraszti ésszel gondolkozni - még a seggtörléshez is tanácsot kérnek.

-Persze, nekem mondod? De nem is csodálom azt látván, ami manapság itt felsőoktatás címén folyik. Ez egy rossz vicc, az egész bolognai rendszer egy kibaszott nagy humbug. Simán beszabadult a középiskola a felsőoktatásba. Meg hát szögezzük le az elején: olyan, hogy főiskolai diploma, olyan nincs. Az igazi oklevél nálam egy egyetem elvégzése után kezdődik. Beszéltem pár egyetemi óraadó tanár haverommal: hát teljesen kivannak. Ugye mindenkit fel kell venni - főleg, ha csenget - a fejkvóta miatt. A hallgatókat úgy rugdossák át már a harmadik UV-kon, hogy elég megjelenni, és megvan a kettes. És most nemcsak a diplomagyárakról beszélek: jó renoméjú intézetek is már egyre lejjebb adják, mert egyszerűen romlik a gyerekanyag. Évről évre.

-Az, és nem kicsit. Azért most gondolj bele: még a kilencvenes évek elején-közepén is mekkora szó volt bekerülni a Közgázra! Kőkemény felvételi rendszer meg ponthatárok, most meg elég, ha apuka pénzes, és odatolja a kisfia picsája alá a verdát meg valami dellás divatszakot, és a gyerek szétszívja-bulizza azt a pár évet, amíg megkapja a keményfedelest. Ki nem szólt, csak bégetett - azt kapott dicséretet. Odaraksz neki egy x a négyzetent, hogy deriválja le, ki fog röhögni, hogy análból már rég levizsgázott, és akkor is puskázott. Nekünk meg oda-vissza kellett tudni fejből az összes képletet, különben a Harkay úgy kivágott, mint macskát szarni.

-Közgáz, Közgáz, hát igen, ők se a régiek már. Pedig mekkora nevek kerültek ki onnan..! De hát ez még a kisebbik rossz. Bazmeg, nézd már meg, hogy mire költik az adóforintjainkat: bölcsészekre, diplomás idegenvezetőkre meg léhűtő kommunikáció szakosokra. Ennyi lófaszjóskát, megáll az ész. Mégis mit hisznek, mit fognak ezek csinálni? A bölcsészből legfeljebb árufeltöltő vagy megdöncis lehet, de ahhoz is hülye meg lusta. Az idegenforgalmászokról ne is beszéljünk. Kommunikáció, néprajz, könyvtáros, népművelő szak? Az mi? Büfés-ruhatáros MSc, hallod.

-Ennyi. És mi lesz a mérnökökkel, orvosokkal? Igazi gazdasági szakember is alig van. De tovább megyek. Hol van egy jó vízvezetékszerelő, egy jókezű asztalos, egy ügyes burkoló? Szép lassan megszűnik a klasszikus szakmunkásképzés, és mi meg kapunk helyettük pár millió poncsós bölcsészt meg nemzetközi kapcsolatos balfaszt. Mihez értenek ezek, most frankón? Semmihez, max. romkocsmákban tudnak filozofálni, az még megy. Mert valahonnan megszerzik rá a pénzt. Komolyan, diákkedvezmények meg ösztöndíj, ezeknek? Én még a szavazati jogot is megvonnám tőlük. Tessék szépen melózni, majd akkor lehet dönteni is az ország sorsáról - de addig pofa lapos!

-Ja. Hát én még huszonévesen is az öcsémmel aludtam egy panelszobában, és különórákat adtam meg rendezvényekre jártam lörámolni, csak hogy meg tudjam venni a könyveket,  na jó, meg hogy tudjak egy kis kommersz vodkát keverni a kólába. Nem mondom, minket se kellett félteni - mi is megittuk a magunkét, hatalmasakat buliztunk, de voltak céljaink, és akkor még tényleg rang volt a Közgázra járni. Meg kell nézni, mivel vannak az egyetemek kiplakátolva: beugró  ezres, koktélakció, 1 koktél ötszáz. Egy gombostűt nem lehet leejteni az ilyen bulikban.

-Ez van, apám. És majd ezeknek kéne minket eltartania, ha nyugdíjba megyünk. Már ha megérjük.

-Addigra úgyis felviszik százhúsz évre a korhatárt, a kurva anyjukat.  Persze pont leszarom, minimálra vagyok bejelentve - a magánnyugdíjpénztárak meg addig sowieso elrulettezik a pénzünket.

-Ja, kapják be, jól csinálod. Én meg Szlovákiába helyeztem át a vállalkozásomat. Ezeknek én egy fillért sem adok. Rendszám dettó. Na jó, rohanok, bocs. Az egyik haverom tud számlát szerezni bármiről, vele ütközöm.

-Okés, nó para. Össze kéne már futni valamikor egy sörre, nem? Számod a régi?

-Az hát. Na keressük egymást! (nagyarasszal, hüvelyk-és kisujjaival imitálja a telefonkagylót) Csőváz!