Most ismét rétegposzt következik, de annak ellenére, hogy közöm nincs a témához, remekül mulattam Hedge fogalmazásán. Az ünnepi jókívánságokat köszönjük utólag is! 

Ja, és ez nem a Nyelvész Józsi-féle makettezés. :))

Kedves Teéíjbour!

Hácsé országos cimborám sikerén felbuzdulva én is küldök egy tipikus társadalmi osztályról szóló szösszenetet. Természetesen belsős poszt, némi önreflexióval, bár azóta igyekszem a modoros-tipikus jellemzőkön túllépni, és csak az örömöknek élni. Tudod, kényeztetés és Carpe diem! Na, lássuk a medvét!

Az írásban foglalt okosságok jobb megértéséhez ajánlom az Aero magazin bármelyik számának utolsóelőtti-előtti oldalain található rovatot a makettezés örömeiről, amelyhez hasonlóan én is igyekszem dagályosan fogalmazni. A modorosságokat külön nem emelem ki, szerintem ráérez mindenki.

 

---

A modoros makettező

Régóta foglalkoztatott a kérdés, hogy a sokak által kedvelt és szeretett Lockheed P-38 Lightning-ot, a második világháború emblematikus szereplőjét milyen érzés lehet a polcomon tudni. Sokáig bújtam a szaksajtót a világháló különböző oldalain, míg végül arra a komoly elhatározásra jutottam, hogy nincs mese, be kell szereznem egy példányt jómagam számára is.

Miután megérleltem magamban az elképzelést, már csak azt kellett eldöntenem, pontosan milyen változatban szeretném. Mindannyian emlékszünk a hős Adams százados kalandjaira a Csendes-óceáni hadszíntéren, a Navy 28th Squadron „Tiger Feet” alakulat kebelében, jellegzetes cápamintás gépével. Nagyon szerettem volna, ha ezek a kalandok akkor is eszembe jutnának, ha otthon kakaószürcsölgetés közben a polcomra tekintek. Így próbáltam ezt a példányt beszerezni, lehetőleg nagy méretarányban, de tudtam, nem lesz sétagalopp.

A Hasegawa cég régen foglalkozott II. világháborús gépek nagy léptékű kiadásával, amik nagyszerű alapanyagnak bizonyultak diorámákhoz. Azonban a mindenki által jól ismert legutóbbi öntvényváltás alkalmával ezek a kitek eltűntek, legnagyobb bánatomra. Az Italeri tudvalevőleg nem a pontosságáról ismert, a Revell csak egy régi kiadással kecsegtetett, így csak régi ismerősünkben, a baráti Koreából származó Academy cégben bízhattam, de az információs világsztráda egyetlen rejtett zugában sem találtam meg a hőn áhított információt: kapható-e ez a készlet kis hazánkban?

Gondoltam: nincs más hátra, mint előre, nyakamba szedem a várost! Egy barátságos őszi reggelen mellkasomig felhúztam kényelmes Bang Dao típusú balfasznadrágomat, NDK-s hátizsákomba becsomagoltam kétnapi hideg élelmet, majd elindultam toronyiránt a Gyáli útra. Minden makettező kartács kedves kis odújában kezdtem a felderítő terepmunkát, nem is sikertelenül! Nagyon kedvező, 12.000,- Ft-os áron rá is leltem kutatásom tárgyára, az Academy 1:32 léptékű friss kiadására, aminek a matricakészlete ráadásul tartalmazta a hős Adams kapitány gépének díszeit is.

Otthon, anyukám kényelmes vackán kinyitva a vásárfiát rögtön eldöntöttem: dobozból fogom megépíteni. Az öntvények szépek, sorjamentesek, a panelvonalak megfelelően kiemeltek voltak. Érdekesség: a két törzsfél tartalmazta a futóaknát is, így ennek a beragasztásával külön nem kellett bíbelődni.

Az építést a pilótafülkével kezdtem. A műszerfalat nem az útmutató által javasolt RAL 32 színre festettem, hanem az eredeti képek szerinti hamurózsaszín-sivatagi kék árnyalatra, amit a Gunze 322 és 311 34:66 arányú keverésével értem el. A pilóta arcára mosolyt csaltam az anyukám lekváros buktájából származó hitlerszalonna egy kis darabkájával. Végül beragasztottam a helyére, ahova pontosan illeszkedett is, majd összeillesztettem a két törzsfelet. Két nap száradás után a megmaradt réseket kigletteltem, a vezérsíkok beillesztése után pedig a megfelelő sniccerrel a panelvonalakat újra kidolgoztam, mélyítettem, magasítottam, majd a megfelelő szint elérése után nyolc napig pihentettem.

A festés jelentette az újabb kihívást. Az útmutató szerinti kobraezüst-lombmályva keverék nem egészen felelt meg a korabeli Navy-színeknek, így a gyári festékekhez adtam egy kis kályhaezüst-vízügykék keveréket. Ezt a házilag készített kompresszorommal vittem fel a felületre, a Lada vízszivattyúja kiegészítve a háti permetező billentőszelepével tökéletesen megfelel erre a célra, mindenkinek csak ajánlani tudom. A maszkolást szalicilpapírral oldottam meg, az elfolyások a paneleknél így kikerülhetőek. A festés négy napig száradt, majd a kéményből származó korommal öregítettem. A kipufogók környékét fáradt motorolaj és fekete vízfesték (avagy vizifesték) elegyével folyattam meg.

Végül a gyári matricákat matricalágyítóval kezeltem, így tökéletesen illeszkedtek a helyükre. Sajnos a készlet nem volt tökéletes, ezért a HAD készletéből ki kellett egészítenem a bal főtartó középső pilonjának eresztékénél található figyelmeztető felirattal. A kilenc réteg ultrapuha lakkozás két hétig száradt, végül elégedetten tekinthettem legújabb gyermekemre. Az Academy készletével még a legkényesebb makettező pajtás, sőt maga Adams kapitány is elégedett lehet, nekem sincs okom panaszra.

Szerencsémre az elkészítés után rendezték a IV. Magyar Debilhobby Fesztivált, amin én is részt vettem Lightning-ommal. Másnak is tetszhetett a masina, ugyanis a dobogós II. helyezést értem el Re-tarda kategóriában. Mindenkinek további szép kiteket kívánok Jézuskára vagy Fenyőünnepre!

Sorjamentes, matricalágyító - világbajnok szakszavak :)) Köszönjük szépen, kedves Hedge.

Akit esetleg érdekel a tegnapi Depeche Mode-koncertről egy privát beszámoló, az nézzen át B-oldalékhoz - én követtem el.

Továbbá ajánlom Szoció Pata anyukás posztját A született Mamci címmel - a téma örök.