Ilyen még talán nem is volt: egy látszólag koncepció nélküli levél - vallomás - posztként. Ám Bombata visszajelzése annyira tetszett, hogy talán a törzsgárda sem bánja, ha néha ilyet is olvashat.

A 90-es évek közepe, NB II. Keleti csoport - rangadó az élbolyban, pár fordulóval a bajnokság befejezése előtt. A hazai - tiszántúli - csapat is dobogós helyezéssel büszkélkedhet, a vendég fővárosiak viszont egy esetleges győzelem esetén gyakorlatilag biztos feljutók.

Annyit kérek, hogy ha kiteszitek, mindenképpen álnévvel. Mert a néptáncos bosszú olyan, mint a Blöffben a cigány bosszú... Elég kellemetlen. Mondjuk legyen Muddy az álnév. 

Euridiké néni már kurvára unja. Megint ott áll előtte a két hülyegyerek: Attiska és Milánka. Pedig ő már hányszor igazságot tett, és mégse jó nekik sehogy.

Styxxnek köszönjük szépen ismét a zseniális ötlet mesteri megvalósítását!

TOLDI KOMMENTÁROK

Arany János

Toldi

…………………………………….
…………………………………
…………………………………….

20

Senki sem állhatott ellent haragjának,
De ingét is odaadta barátjának,
S ha nem ellenkedett senki az országgal,
Örömest tanyázott a víg cimborákkal.
Nem hagyott sok marhát, földet és kincseket,
Nem az örökségen civódó gyermeket:
De, kivel nem ér föl egész világ ökre,
Dicső híre-neve fennmaradt örökre.

Vége

A társas kapcsolatok, a szép idő, a felsőoktatás és a munka mind-mind kihatnak a blogger aktivitására - aggódni azonban semmi ok, mert a Modoros nem pihen, legfeljebb lassul egy kicsit a nyáron.

Hadd ragadjam hát meg az alkalmat, hogy blogportfóliótok szélesítésére biztassak mindenkit - íme kedves barátaink vagy kedvenceink, akiket még az oldalsó ajánlóból nem ismerhettek (lesz még több ajánló is, kis türelmet kérek a most kimaradtaktól):

-Hijj, 268... 269... 274... mi a faszom van itt?

-Mi az?

-Az euróárfolyam, apám, az. A helóták hegedültek sok-sok nyáron keresztül, aztán szar lett a palacsintában. Pedig már kezdett volna normalizálódni a helyzet. Aztán majd csodálkozom, ha nem tudom miből kifizetni a törlesztőt. 

-Jancsi bácsi! Te BKV-n?

-Ó, előfordul, édesapám. Kinézek a Margitszigetre - a Ancsáék ott vannak a gyerekekkel, aztán megnézzük az állatkertet meg miegymást. Végre szép az idő. Neked meg aztán jó törkölyszagod van, mint a Matula bácsinak -  csak nem kocsmából?

Az örök megúszó munkatárs mindannyiunk régi ismerőse. Feladatköre ellátásakor gondosan ügyel arra, hogy a kötelezőnél soha ne vállaljon és végezzen többet - ezzel együtt számszerűsíthető teljesítményén ne lehessen fogást találni. Hosszú évek során alakította ki módszertanát a ravasz lavírozással, profi sunnyogással. Tanuljunk hát tőle!

A legtöbb munkahely még mindig nem támogatja a rugalmas időbeosztást, így első nagy kihívásunk az idő és a pontosság. Késések "látszatának elkerülésére" rakjuk le utcai holminkat főnökünktől minél távolabb, a nyomtató mellől pár lapot felkarmolva pedig máris egy éppen munkaügyben rohanó beosztott látszatát keltjük. Feketeöves, pimasz túlélők beépített kollégákkal megoldhatják előzőleg átadott belépőkártyájuk korai lehúzását, számítógépük, telefonjuk bekapcsolását.

Folytatás itt.

Aki pedig nem bírja ki addig, amíg nem talál magának egy UNIT Magazint a lelőhelyeken, az itt a színes, illusztrált, digitális verziót is letöltheti!

(És ha a facebookos oldalunk kedvelője lettél volna, már tegnap este olvashattad volna ;))

A Kövér Ellenőr nevű beküldőnk munkáját tárjuk ma nyilvánosság elé. Bár a Modorosblog igyekszik alapból mindenféle hírességet, sztárpletykát és személyeskedést kerülni, a nyelvi megoldások miatt bizony az összeállítás mégis érdekelheti a tisztelt Nagyérdeműt.

Juci, adj egy borspuszit! - Stahl Judit stílusának és a Kör című film összehasonlító elemzése

F. barátomnak, ha meghallja Stahl Judit nevét, pirosba kerül a mutatója, és azonnal be kell vennie az epilepsziagyógyszerét. F. azért edzett hónapokig a Kinizsi 100-ra a Bakonyban, hogy hétvégente a lehető legmesszebb legyen a nappalijuktól, ahol F-né áhítattal nézte Judit főzőműsorát. Bevallom, bennem is munkál az ideg a könyveit olvasva: vasrúd, vér, sár, tiprás - ezek a képek és szavak merülnek fel elmémben a hatásukra, s elűzhetetlenül, flashbackszerűen bevág közéjük egy jól ismert jelenet a Körből. Miért? Mivel váltja ki ezt, ez az egyébként tehetséges nő?

Na pupákok, most attól kódultok. Amire oly' régóta vár mindenki, amit már olyan régen ígérgetünk... de most véget vetünk a találgatásoknak. 

balage_81 egy meglehetősen elkeseredett, gyűlölettel teli posztot ajánlott fel nekünk - különös tekintettel az utolsóelőtti bekezdésben szereplő fiúra. Azt mintha egy kihasznált , eldobott lány írta volna :)

Kacagó gerlétől kaptuk - Az aranyos srác tökéletes folytatása. Nagyon kellett már egy ilyen is.

A szárazbarát

A saját élmények, illetve a jelenség általános létezése miatt legjobb cimborámmal folytatott végtelen telefonbeszélgetések és kocsmai lerészegedések mellett megalkottuk a szárazbarát fogalmát.

 

Definíció: Köztudott, hogy a szárazdajka egy olyan gyermekőrző, aki nem szoptat, tehát nincsen testi kapcsolat közte és a gyerek között. Ezzel párhuzamot vonva: a szárazbarát egy olyan férfiegyed az Aranyos Srác-kasztból, aki alapvetően egy nő barátja, de mégsem történik fizikálisan közöttük semmi.

A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a férfi szinte mindennap találkozik egy nővel, akivel jól érzi magát, és a hölgy is élvezi a társaságát. Azonban a csupasz randevúkon kívül mégsem történik semmi, ami egy párkapcsolattal összeegyeztethető jeleket mutatna.

 

Zoli, Vili, Gábor, Csabi, Karesz, Tibi vagy Laci. Ő a Ratkó-gyerekek után született a 60-as évek végén, 70-es évek elején-közepén. Lehetett volna akár kisgenerációs is, de ő ezt leszarja. Azok a rebellis hülyegyerekek voltak a korosztályából. Mindig jól elvolt, most is jól elvan. Hagyják békén az ideológiai félrebeszéléssel. A normális ember bármilyen rendszerben boldogul és túlél, nem muszáj folyton ugrálni. Házibuli-generáció inkább. Átlagosnak is nevezhetnénk, de balféknek nem. Hobbija, érdeklődési köre azért szépen kialakult.

Nézzük csak, mit nyilatkozott február 15-én Dr. Loisztl Ottó egyik kedvenc írásomban:

-Nem tisztem a sportfogadás - mindenesetre továbbra is lehetségesnek látom a Fidesz kétharmados győzelmét, ami nagyban függ a Jobbik választóinak esetleges elbizonytalanodásától is. Az MSZP foggal-körömmel fog ragaszkodni a hatalomhoz, mentik a menthetőt, de mivel már legnagyobb vidéki, sőt, budapesti bázisait is elvesztette, csakis a nyugdíjasoknak és a mélyszegénységben élőknek tett felelőtlen ígéreteiben bízhat. Az MDF-SZDSZ könnyen a földön találhatja magát két ló között, és nevető harmadikként - bocsánat, negyedikként - futhat be az LMP.

És már megint a Szakma az alkotó, úgyhogy minden, a tájékozatlanságunkra és vélt felületességünkre utalgató vád alaptalan.

Viora a RádióQ Hotel Végtelen c. műsorából ajánlott nekünk egy gyönyörű tipográfiát a hazai (?) rádiósokról, hát tessék. Önmagában megtisztelő, hogy már szinte bárki, aki hasonló összeállítást ír le, annak rögtön mi jutunk az eszébe - és szól :-))

Szervusz!

Kis fátyollebbentgetés következik, igen, kulisszatitkok, szennyes-kiteregetések.
Nem tudom mennyien fordultatok már meg különböző rádióknál, de gondolom, nem vagytok mindannyian tisztában azzal, milyen figurák vannak egy ilyen közegben.
Én elmesélem.
(a cikkben a hasonlóság valóságos személyekkel kizárólag a véletlen műve…)

Minden rádióban akad…:

 

- Pánikbeteg

Műsoraira rengeteget készül, nagy paksaméta jegyzettel érkezik. Türelmetlenül toporog a stúdió előtt, noha még nem jött el az ő ideje. Adás előtt fél órával már nem lehet hozzászólni, ez nála rég a felkészülési fázis. Sok hírfelolvasó ebbe a kategóriába tartozik. Messze a legtöbbet bakizó fazon.

Idézet: „Menj már ki, menj már ki innen, mindjárt adásban vagyok, mindenki hagyja már el a stúdiót, hét perc és adás, fel kell készülnöm!!”

 

- Laza

„Éljen a Rock and roll élet” elvet vallja. Műsoraira sosem készül, mégis - talán nem véletlenül - gördülékenyen megy minden, erőlködés nélkül hozza a kötelezőt. Mindenkivel jóban van, integráló személyiség. Még a Szakember sem mer rászólni.

Idézet: „HÁHÁHHÁÁÁ, Apááám, a légzsákok is nyíltak…hoppácska, adásban vagyok? No akkor, jeeeee, szevasztook!”

Folytatás a műsor honlapján.

És persze így elvárjuk, hogy a hallgatókat is buzdítsátok a Modoros olvasására! :))

Kedves Tibi,

saját és ismerős szülőkről mintázva megírtam a Netfüggő szülő jellemrajzát, ha alkalmasnak találod, tedd ki. Amennyiben poszt lesz belőle, kérlek, említsd meg, hogy az írást nem csak a saját példák, hanem ez a fergetegesen vicces és végtelenül megható rövidfilm is ihlette, amelyben szerintem sokan ráismernek saját vagy szüleik első lépéseire az internet világában.

Üdv
Rékuc

A szellemi szabadfogalkozású végtelenül kreatív és tehetséges - egyben a társadalom áldozata, számkivetetettje is. Örök ígéret marad, és ezzel tisztában is van. Lehet ő zenész, író, költő, festő, szobrász, népművész, bármi. Mindegy.

Styxx barátom rég volt már, de közben egyre jobb posztokat küld - minden elképzelhető műfajban. A mai párbeszéd alapját ismét neki köszönhetjük, talán sikerült valamennyire az öngyilkos merénylő és a nyelvtannáci után egy újabb jellegzetes csoportot megviccelni a kiegyensúlyozottság kedvéért.

-Szevasz, aranypöcsűkém. Add már oda a jó anyádat nekem. A Ancsát. Pusszancs. Na drága Csőrikém, figyelj már ide. Kinéztem a Hermesben egy nagyon penge vaslétrát meg az mellett egy új búvárszivattyút a telekre, ezt a Gábor két fuvar között nem-e tudná nekem kivinni valamikor?