Sziasztok, fészekrakók-csinosítgatók! ;-)) lárvalányhaj megígérte, és meg is írta belsős-összekacsintós elemekkel megspékelt, valóban hiánypótló posztját.

A Modoros Lakberendező általában olyan háztartásbeli, akinek még nincs gyereke, illetve a gyerekei már kirepültek. A Modoros Lakberendező így az egész napját egyedül tölti, és temérdek szabadidejét a közös fészek csinosítgatására fordítja. Nap mint nap újabb kreatív ötlettel áll elő, legyen bár szó a lakástextilekről (összeillő muszlinfüggönyök vásárlása az egész lakásba), szőnyegekről, szekrénysorról, illatgyertyákról, vagy pedig új, bohókás, mediterrán stílusú falfestésről.

Hasonlóan a Kreatív Hobbival rendelkező Ötletgazdag Nőhöz, a Modoros Lakberendezőnek is a Házi Praktika magazin a bibliája. Az orgánum azt a célt szolgálja, hogy a Modoros Lakberendező ötleteket merítsen belőle – vagyis a Modoros Lakberendezőnek megtetsszék az lapzárta előtt nagy kínban reciklált ötletek egyike, és igyekezzen egy az egyben megvalósítani, méghozzá pontosan úgy, ahogyan az újságban látta. Így a „kreativitásnak” ebben az esetben is az az eredménye, hogy a lakásában pont azokat a sablonos, közhelyes lakberendezési tippeket-trükköket valósítja meg (mediterrán stílus!!!), mint az összes többi sorstársa.

A Modoros Lakberendező ötleteinek három fő jellemzője, hogy

1) sokba kerülnek

2) megvalósításukhoz az egész családnak össze kell fognia

3) még véletlenül sem ő teremti elő rájuk a pénzt.

Örömmel látogat el a DOMUS-ba és más bútoráruházakba is, igazi paradicsoma mégis a sokat emlegetett svéd nagyáruház. A közös ikeázást a Szignifikáns Másikkal való kapcsolata mérföldkövének, fő próbatételének tekinti, és gyakran hangoztatja, hogy a Tegezős Áruházba tett első túra a fészekrakás elengedhetetlen állomása. A Modoros Lakberendező óriási kosárral indul neki a túrának, és akármilyen – teljesen hasznavehetetlen, ám éppen akciós, és mos méééér, oooolyan jóóóópofaaaa – biszbasz kerül az útjába, okvetlenül be kell pakolnia a kosarába, így aztán akkor is minimo calculo hatvanezer forintot hagy a kasszában, ha csak azért ugrott be, mert elfogyott a potpurri.

A Modoros Lakberendező elvárja, hogy a család valamennyi tagja egyformán lelkesedjen a közös fészek szépítgetéséért. Hiszen, hangsúlyozza, ő csak arra törekszik, hogy igazi otthont teremtsen a ház minden lakójának, és egyébként is, a szép környezet minden önmagával szemben igényes ember alapvető belső igénye.*

Mint már említém vala, a csodás ötletek megvalósításához igen sokszor az egész család együttműködése szükséges, ami úgy néz ki, hogy anyu kitalálja, hogy új szekrényt kell venni, és ehhez apunak csupán annyit kell tennie, hogy fölkerekedik, átverekszi magát a délutáni csúcson, végigállja a sort anyuval, kifizeti a méregdrága szekrényt, aztán egyedül fölcipeli az emeletre, és összerakja, miközben anyu ott őrjáratozik a háta mögött, és folyamatosan megjegyzéseket tesz apu munkájára. Anyunak természetesen mindig van egy-két jó ötlete, és ezeket az ötleteit, kellő mennyiségű nevelő célzatú fikázással kísérve, mindig kész megosztani apuval, de véletlenül se vállalná a bútor összeszerelését, mert az, ugyebár, férfimunka.

Mindemellett persze a Modoros Lakberendező a részletekre is ügyel. Valósággal vadászik a bohókás darabokra. Nyitott szemmel jár, és mindig talál valami jó dolgot, amivel feldobhatja lakását, akár karácsonyi vásárra, akár iskolai bazárra (Waldorf!) veti jó sorsa... és természetesen ezeken a helyeken is otthagy egy valag pénzt.

No igen, a pénz. Ha a férje fizetése nem szab határt az ambícióinak, a Modoros Lakberendező teljesen képes elveszteni a kapcsolatot a realitásokkal, és minden hónapban csillagászati összegeket fordítani hobbijára.

A Modoros Lakberendező három további altípusra osztható. A konformista típus vásárlási preferenciáit nem a saját igényei, hanem a viszonyítási csoportja határozza meg. Ha a szomszéd új autót/jacuzzit/plazmatévét vásárol, ő is elkezdi rágni apu fülét, hogy nekik is kell olyan, teljesen függetlenül attól, hogy a családnak valóban szüksége van-e rá. Férjét igyekszik minél nagyobb anyagi befektetésekre motiválni, olyan szövegek kíséretében, hogy

„Nekünk is igazán kellene már plazmatévé/családi ház/árvíztűrő tükörfúrógép, a Jokonicsyéknak is van, és nekem már ég a pofám előttük”;

„A Jokonicsyné olyan nagyra van magával, egyszerűen látom az arcán a lesajnálást, amikor átjön, épp csak hogy ki nem mondja, hogy hogy élhettek ilyen koszos, lepra lyukban”.

Végső aduként beveti azt az érvet, hogy

„a gyerekeknek is mennyivel jobb lenne, ha megvennénk azt a tükörfúrógépet, végre ők is kimennének a szabadba, nem csak ott rohadnának a számítógép előtt”

(egyébként a gyerekek kollégisták, és kéthetente jönnek haza egy-egy hétvégére). A csoportnyomás kemény dolog, mindenáron meg kell neki felelni, még akár magas kamatú áruhitelek felvétele árán is. A fogyasztási versenyben természetesen mindig a náluk lényegesen jobban szituált baráti vagy rokoni családokat próbálja megelőzni. A patriarchális munkamegosztás természetesen itt is megmarad: a teljesítendő tervet anyu határozza meg, de a pénzt már apunak kell előteremteni rá. Hogyha apu nem képes vagy nem akarja tartani a lépést a szomszédokkal, anyu elmondja mindenféle lúzernek, akinél „még az a hülye Jokonicsy is többre vitte, pedig, Tiborom, a te tehetségeddel már részlegvezető lehetnél, ha azt is el nem szúrtad volna”. Apu dacolása szélsőséges esetben akár ahhoz is vezethet, hogy anyu belengeti a válást. (Ez azonban mindig megmarad az üres fenyegetődzés szintjén, mert anyu pontosan tudja, hogy egyedül képtelen lenne finanszírozni költséges életmódját.)

A Modoros Lakberendező elvetemült típusának példányai képesek sorra járni a lomtalanításokat és az Ecseri piacot, hátha kifognak valami jópofa darabot. (E sorok írója főleg azokat nem érti, akik az Ecseri piac kincseiről áradoznak, ő maga ugyanis vájt szemekkel igyekezett sasolni körbefele, de a különböző űrtartalmú Lenin-szobrokon kívül semmi érdekeset nem látott.) Hasonlóan azokhoz a nőkhöz, akik elvből turkálóban vásárolnak, mondván, hogy csak ott lehet igazán egyedi göncöket szerezni, amik nem jönnek szembe az utcán, a Modoros Lakberendező elvetemült leágazása is vehemensen bizonygatja, hogy a lomtalanításkor túrt féregrágta, bicegő lábú komódot nagyon ügyesen ki lehet pofozni: teljesen újjá lehet varázsolni, úgy, hogy rá se lehet ismerni majd. (Azt persze, hogy a komód korábban milyen hugyos helyen tartózkodott, jobb, ha nem firtatjuk, ugyanúgy, mint ahogy azt is próbáljuk lenyomni a tudatalatti küszöbe alá, hogy a turkálóból szerzett ruhák előző tulajdonosának izzadságát soha nem fogjuk tudni kimosni egyedi [lófaszt] göncünkből.) E sorok írója egyébként nagy összegeket tesz arra, hogy a cikk közzétételét követően az elvetemült típus reprezentánsai kiéhezett sakálokként fogják megrohanni a Modrit, habzó szájjal bizonygatva, hogy cikk szerzője súlyos esztétikai vakságban szenved, semmi érzéke a lakáskultúrához, s erre még büszke is. (Exactement.) És természetesen hogy a kurva anyját. (Átadom.)

Végül érdemes megemlíteni a kreatív-organikus típust, amely főként bioboltok, Waldorf-iskolák és hasonló műintézmények akciórádiuszán belül lelhető föl. A kreatív-organikus típusnak nagy közös metszete van a Kreatív Hobbival rendelkező Ötletgazdag Nővel: lakása minden négyzetcentiméterét saját készítésű, batikolt vagy steppelt textíliák borítják. A kreatív-organikus típus differentia specificája azonban az, hogy mindezt afféle maga habarta, részint ezoterikus, részint környezetvédő-büdöshippi, részint konzervatív-hagyományőrző-hunormagor ideológiával önti nyakon. Számára a batikolt függöny nem csupán lakástextil, hanem szilárd és markáns világnézeti állásfoglalás is egyben. A kreatív-organikus típus ismeri a Fapusztító Asztalost, akinek a keze munkáját a Waldorf-ovi bútorzata és lambériája dicséri – tudjátok, azok a durván faragott, bumfordi fabútorok, és az a hántolt, hengeres fafelületekből összerakott falburkolat, ami roppant organikusan fest, pláne, ha az ember megfeledkezik arról a tényről, hogy hány négyzetkilométernyi tölgyerdőt kellett kivágni ahhoz, hogy akár csak egyetlen lakást is be lehessen rendezni eme furnitúrával. Természetesen a kreatív-organikus típusnak a Fapusztító Asztalos telefonszáma is megvan, és legfőbb vágya, hogy ő is ilyen bútorokkal rakhassa tele otthonát – és ha a férje megengedheti magának, ez egész biztosan meg is történik.

*A család közös érdekére és az önfeláldozásra való hivatkozást már a Machiavella Szabadegyetem Női érdekérvényesítés 101 tanegysége keretében elsajátíthatják az ambíciózusabb leányzók. Ez az érveléstechnikai fogás a tisztaságmániások és más különböző rendű és rangú CF-ek fegyvertárában is gyakori vendég.
 

Ragyogó, hibátlan. Látszik, hogy nem én írtam :-))