Grüß Gott Tibi!

A Modoros emigráns, a Költségkímélés, a Servus aus München, és a Brüsszeli magyar posztokon felbuzdulva vettem a fáradságot és bemutatom a T. Olvasóknak a magyar nép naponta, a sógorokhoz ingázó rétegét. Lehet, hogy nem visít nagyon a modor-radar, de ennek ellenére igen is egy létező jelenség, amit érdemes, sőt ki is kell tárgyalni!

Üdv, Kacagó Gerle

Az ingázó

Bár sokan habzó szájjal üvöltik a Vesszen Trianont - azonban itt, a nyugati határszélen sok honfitársunk rendkívül örül az elkobzott területeknek. Nem Erdély, nem a Felvidék, s nem a Székelyföld, hanem a nyugati szomszédunk által birtokolt rész az elcsatolt területeink celebje. Kismarton, Nagymarton, Felsőpulya, Alsópulya, de akár elmehetünk a császárváros Bécsig is. A mai magyar inkább oda vágyik.

"Történelmünk kezdetétől nagyok voltunk, s híresek" - beszarok. Akkor kezdjük elölről: általános iskola, első osztály. Na, szóval ott valahol a sztyeppéken, a tundrán meg valahol Ázsia közepén éldegélünk. Halászó-vadászó-gyűjtögető életmóddal, nem szégyen az. Kala, veszi, keszi, veri. Vándornép, vándoroltunk - hát pont Nyugat felé. Keveredtünk közben más népekkel, megtanítottak minket rendesen kommunkálni, ruházkodni, lovagolni, így már rabolni is tudtunk. Ezt a magyar történetírás kissé eufemisztikusan kalandozásnak nevezi. Na de annyira nem voltunk nagylegények, mert egyszer csak hopp - bekergettek minket ide a Kárpát-medencébe. És mivel ez pont egy lakatlan terület volt, hát ittmaradtunk - mentünk volna tovább is, de hát ott már emberek laktak.

Noked-Lee (akitől az MSN-es modorosságok gyűjteményét kaptuk egy éve) csinált nekünk egy ilyet. Köszönjük szépen.

A csöves, aki igazából nem is csöves

- Jó napot, fiatalember!

- Jó napot!

- Elnézést a zavarásért, hadd mutatkozzam be, Grastyáni Timóteuszné vagyok, és én vagyok a siklósi báró lánya. 

 Számtalanszor hangsúlyoztuk már a 90-es évek naivitását és őszinteségét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ebben az aranykorszakban napjainkhoz hasonlóan ne lett volna jelen az álságos modorosság, amelynek semmi más célja nincs, minthogy elfedje gazdája nyomorult tökéletlenségét, valamint megkeserítse az életünket. Modorsztárjaink kivétel nélkül a célcsoport kiszolgáltatottságára alapoztak, hiszen nem volt hova átkapcsolni, nem volt milyen másik válogatottnak szurkolni, és a nők sem vetkőzhették le a csöpögős modorra vágyásukat.

Folytatás a 90es blogon.

A modoros Akvarista - Kommentek:

Kicsit kusza poszt. Úgy érzem, csapongsz a kategóriák között, túl sok az átfedés. Az akvaristák nem mind ilyenek, pöppet összemostál két különböző - élesen különválasztható - kategóriát.

-Elegem van ebből a szar külföldből, a húszfokos nyarakból, az egysíkú konyhájukból, a felületes, buta emberekből, mindenből. Itt rohadok már öt éve, megvan egy fél lakásnyi tőke, hazacuccolok két hónapon belül, felmondtam.

-Ne! Nem mondod! Haza? Most? Ebben a gazdasági helyzetben? Te nem vagy normális. Érdemes lenne kihúzni még legalább egy három évig. 

Szia Tibi!

Sokat olvasom a blogotokat és nagyon tetszik. Jómagam is szoktam néha írni. Ezt a munkámat csak azért küldöm el, mert egy csomó ismerősöm mondta, hogy ezeket a gondolatokat nektek kéne publikálni. Úgyhogy teszek egy próbát.

Olvassátok el, és ha gondoljátok, tegyétek fel. Előre is köszi.

Üdv.

Frankiboy_80

Pszeudoművész:

Az a fajta „költő”, „író” vagy „rendező”, aki egész nap Baudlaire-t, Rimbaud-t, Ohran Pamukot olvas. Tudja, hogy mikor és milyen körülmények között vesztette el a szüzességét Ady, hogy a Nyugat nemzedékének mi volt az átlagéletkora, vagy Balzac mely napon és napszakban tudott tökéleteset alkotni mind művészeti, mind szexuális téren. A filmszemlére bérletet szereznek, ahol képesek az összes magyar filmet megnézni, csak hogy teljen az idő. Napjukat a Pázmányon, az ELTE-n vagy a SZFE-n kezdik, de csak azért, hogy jelezzék, oda járnak. Utána hamar (ez kb. az első előadás felénél előfordul, pázmányosoknál el is kell érni a sárga buszt ám) átnyergelnek a Gödörbe, vagy egyéb VI-VII- VIII. kerületi kult helyre, ahol a pultosok már megjelenésükkor tudják, hogy bizony nem belőlük fognak Maserati quattroportét venni, mivel az ott eltöltött 5 óra során sikerül majd egy csésze zöld teát, ne adj Isten egy kisfröccsöt, (ha megjött a diákhitel néha van az nagyfröccs is) meginniuk, természetesen jattot akkor sem hagyva ott, ha erre egy 38-assal kényszerítenék őket.

(Hernádi Miklós modorában) 

A kilencvenes években volt egy kedvenc könyvem Közhelyszótár címmel. Hernádi Miklós írta, vagy harmincszor végigolvastam. Jobb, mint egy viccgyűjtemény, és van újabb kiadása is. Hiányzik a könyv, szívesen felütném, de évekkel ezelőtt valakinek kölcsönadtam. A könyv az, amit valamiért nem szokás visszaadni, amit egyszer elkértél valakitől, az már a tied. Nemes lopás. Az én polcomon is vannak ilyen kötetek – cserekereskedelem ez, enyhe bűntudattal. Szóval nincs nálam az említett könyv (Ha olvasod, és nálad van, juttasd vissza, kérlek, bazmeg.) ezért is vettem a bátorságot, hogy én is írjak néhány szócikket. Remélem, nem okozok csalódást azoknak, akik ismerik a Mester kötetét. Jó szórakozást mindenkinek!

Békés megye: Elmennek innen a fiatalok. Itt nem történik semmi. Az ország délkeleti csücske. Belvizek hazája. Ha megépülne az M44-es, minden jobb lenne, de csak halasztgatják. Tanya city. Porfészek. A pestieket kéne lehozni ide egy jó disznóvágásra, meg a csemetéiket, akik azt hiszik, hogy a tehén az lila. Melyik a jobb? A Gyulai, vagy a Csabai kolbász? Vagy az egy és ugyanaz? – Hálás vitatéma.

Folytatás a Hartayblogon.

Sanyinak köszönjük szépen a Stand-up komédiás mellett ezt az ismét kiváló posztot. Eredetiben a blogspoton olvasható, de megkaptuk a jogokat az egész újraközlésére :))

A főzőnap délelőttjén a főzőceleb összecsukható kerékpárral, mopeddel vagy speciális, pixeles-homályos hűtőmaszkú autójával megy a közeli, felújított vásárcsarnokba, hogy a biohentesnél és a biozöldségesnél vásárolja meg a szükséges hozzávalókat. A biozöldséges törzsvásárlóként, sőt, szinte már gyermekkori jóbarátként üdvözli, és - mint törzsvásárlóinak általában - fel is ajánlja neki, hogy ott helyben felszeleteli a paprikát és egy fél órára otthagyja a standot, hogy segítsen hazacipelni a szatyrokat, de természetesen a szerény celeb ezt nem fogadja el. Szerencsére nincs sor, így a hosszas, kedélyes csevej miatt egy nyugdíjas mama sem toporog egyre idegesebben a banyatankjával.

B. B. nevű kedves olvasónktól (ha mehet teljes névvel, jelezd). Hozzátenném, hogy a tanulmányok-szakdolgozatok "mindenhez forrást"-tünete mindenhol ugyanaz. Hogy aztán a forrás mennyire hiteles, kevésbé fontos.

Jobb híján csak listába szedem az ötleteimet, amelyek így szakdolgozatom írása közben, ötödéves pszichológia szakos hallgatóként most eszembe jutnak.

A "kognitív" szó gyakori használata, és általában latinból eredő vagy nagyon jól hangzó angol-amerikai szavak használata tömegével, indokolatlanul: pl. vörksop, kócsing (coaching), motivációs, affektív, emocionális, bréjnsztorming, koherencia, konzisztens, reputáció, modifikációs, variancia, preferencia, szeparációs, klaszter, szelf (az "én" helyett), faktor, szocioökonómiai státusz, maladaptív, longitudinális, inkonzisztens, innát, intrinzik és extrinzik... de különösen a "pozitív érzelmi állapot" a túl snassz "jó", és a "negatív visszacsatolás" a nagyon snassz "rossz" helyett. Így gyakran hallom, diák-diák beszélgetésben is (ohh: interakcióban!), hogy "igen, és ez nagyon pozitív volt számomra, mert valahogy közelebb kerültem önmagamhoz". Majdnem azt mondta, hogy "a szelfemhez", de mégsem.

 -Szevasz Krisz, édesapám, de rég láttalak! Na, jó formában vagy, kicsit kikerekedtél. Hallom, nem vált be úgy az egyetem, ahogy szeretted volna? Ne is bánd - a nyelveket így is faszán beszéled, így meg legalább valami hasznosabbat fogsz tudni tanulni. Szóval mik a tervek? Anglia? Nem mondod. Meg is kaptad az állást? Ó, hát mire megjön a munkavállalási édesapám, az minimum egy fél év. Idefigyelj, tudok én neked jobbat. Most a Fidesznél van ez a Kossuth-terv, tudod. Na, alapítottunk itt pár üzlettárssal egy céget, külön erre a tervre szakosodva, és hatalmas pénzek forognak benne - pályázatokat készítünk, külföldiekkel tárgyalunk, ilyesmi. Na ide kellene nekem segítség. Tudod, nekem MÉG ANNYIRA nem jó az angolom meg a németem se - szóval nem tudnának már eladni, meg simán megértetem magam bárkivel, már előadást is tartottam mindkét nyelven - de azért jól jönne egy ilyen gyerek, mint te. Az miatt, hogy fordítani kéne, tolmácsolni, ilyesmik. Ha nem tetszik, akkor sincs gáz, legfeljebb tényleg kimégy az angolokhoz. Nincs harag meg semmi kötelezettség.

"Szeress úgy is, ha rossz vagyok!... hisz' az vagyok."

Egy rendkívül tehetséges ember volt, remek zenei érzékkel és tökéletes hanggal... büszkék lehetünk, hogy magyar roma volt.

Szerző: I. Jimmy és udvarnépe

Szerkesztette: Gudea enszi, Kurtz ezredes

Modorosra illő poszt a KIRÁLYról, a 90esen.

Hepciástól, az elvetemült Nekrológ szerzője figyelmét az élők se kerülhetik el. Bátorkodtam javasolni neki, hogy tartsa a most megkezdett irányt :)

Hódy Miklós értekezése az Internetről

Internet. Magától a szótól is ódzkodtam. Atavisztikus, politbürős, internacionálé hangulatot hordoz. És mily balga foglya voltam botor előítéleteimnek?! Szerénységemnek, afféle régi vágású entellektüelnek, mint az ósdi XX. század gyermekének, aki a füstös szerkesztőségek Erika, jobb helyeken Olivetti írógépcsattogásán szocializálódott, már a perszonális számítógép is befogadhatatlan technikai nóvumnak tűnt, anno a távoli múlt évezred ezerkilencszáznyolcvanas éveinek elején. A COCOM-lista réseit megtaláló ügyes beszerzők által leszállított alkatrészekből leleményes mérnökemberek által buherált kompúterkorszak honi hajnalán.

2004 decemberének vége a Brit-szigetek egyik jellegtelen nagyvárosában. Másmilyen nem is nagyon akad errefelé, de ez talán még az átlagnál is csúnyább és unalmasabb. A pubok egyedülálló hangulata érthető - máshol nem is könnyű túlélni ebben az országban, még született helyiként sem. Valamiért mégis elvannak ezek itt az visszataszító egyenéletükben: takeaway, ecetes sültkrumpli az olajtól opálosan áttetsző barna papírzacskóban, képmutató dresszkód a szórakozóhelyeken - hogy aztán a flitteres blúz alól kilógó úszógumijuk fölül öklendezzenek bele a pintespohárba - steak, curry, pie, chips, angol reggeli meg toast.

 Szia, Tibi!

Nem tudom mennyire ismerős az alábbi "kaszt", de remélem felfedezed benne a modoros globalizmus kritikust :)

Üdv,
-SunDisc-

Na, kedveskéim: köszönjük a többszáz jelölést, ezek alapján itt és most lehet ténylegesen szavazni. Úgy szilveszter környékééig pörgetjük a jelölteket, aztán meglátjuk. Számokat még nem mondok: a legtöbb jelölést Topóka, Patrick Bateman, bajor gizi, Prof. Pizka és Frengi kapták - de szoros a mezőny. 

Minek kell ez a belterjes faszszopkodás? :-( belterjes szar lett az egész, sajnálom :C 

-Sziasztok, szép jó estét kívánunk a Szamizdat Rádió és a Szabadszáj hallgatóinak, itt Somoskeőy-Zoráthy Ágota és a mikrofonnál Joe. A nemrég jóváhagyott médiatörvény kapcsán látogattunk ki ide a Bródy Sándor utcába, ahol számtalan civil tüntető, szabad gondolkodó, értelmiségi és magánember gyűlt össze, hogy kifejezze nemtetszését az úgynevezett "szájkosártörvénnyel" szemben. Rengeteg ismerős arcot látni itt: újságírókat, írókat, bloggereket - elsőként itt rögtön le is szólítanám Hidegh Lajost, a zenit.hu főszerkesztőjét - szervusz Laja, na ki gondolta volna a Hollán Ernő utca után, hogy ismét itt futunk össze?

Karolj belém barátném, aztán vessük bele magunkat a vásári forgatagba! Káprázatos az esti Vörösmarty tér! Emitt a patinás Gerbeaud, amott a Vigadó, és mindenhol ez a vidám, hömpölygő turistakavalkád!

Gyönyörű! Különösen karácsony előtt! Fények, szeretet, ünnepi hangulat! Nyoma sincs a kapkodásnak, rohanásnak, idegességnek, ami ilyenkor a műanyagfényű plázákban tombol. Ezért szeretek itt vásárolni!

Tovább a kikvogymukra...

-Hálló? Na szia Drágám, na csak úgy hívlak, hogy mi van már... mi van veled, na mesélj! Hát az nem sok. Semmisemmi, most végeztem, most szálltam fel a Bosnyákon a buszra, megyek haza, ilyesmi. Te, a faszom kivan már, de tényleg. Bent is a Robi folyton baszogat, most már egy nap nem múlik el anélkül, hogy ne szólna be valami feleslegeset.

Roliék mindig szerettek Imréékhez menni: akkor nem abból a hányadék Józsefvárosiból vagy az ijesztő, hangoskodó hordákkal megpakolt Keletiből kellett indulniuk, hanem a szép, modern Déliből. Eleve Budapesten - Zuglót leszámítva - ahol trolibusz közlekedik, ott mintha kevesebbet sütne a nap, szürkébbek lennének a házak falai, fű pedig szinte sehol nem nő. De a Délinél! Fehér burkolat, füstüveges panorámaablakok, közvetlen feljárat a metróból - ráadásul Pestre se kell átmennie az egész családnak.