Szia, Tibi!

(-Sundisc- vagyok indavilágból, blogod rendszeres olvasója)

Alább küldöm minden kedves műkedvelő és -értő olvasónak az évek során felhalmozódott modorosságot, ami ért, miközben csak belehallgattam néhány hétvégi rádióadásba egy-egy "beszélgetős" adón. Állandó szereplők az írók, színészek és ezek összegabalyodása. Műszakis hallgatóként mindig megütik a fülem az interjúkban hallható mesterkélt és álművészi fogások. Alaphang a rekedtes, flegma beszéd, mellények, vászonnadrágok és a lassan kavargatott kávé. A nagybetűk a sokszor megfigyelhető hANGsúlyozásért vannak. Ím, az interjú a Modoros Szépíróval... 

- Üdvözlöm a kedves hallgatókat, a mikrofonnál Kilincses M. Kriszta. A Szóharang eheti adásában vendégünk a kortárs irodalom egyik vezéralakja, aki profán és csípős humorával tett hírnévre, és már harmadik évtizede tematizálja a színpadi előadásokat és felolvasóesteket. 

Író, publicista, költő és nyelvész, drámaíró, műfordító, Ráday-díjas érdemes művész, Kolonyi életmű-díjas. Ma esti vendégünk Darázsy-Zalán Ernő. Jó estét, szervusz!

- Derűs estét Neked és minden hallgatónak.

- Kezdjük rögtön az elején, beszélgessünk egy kicsit új novelláskötetedről, az Égkarcokról. Mikor kezdtél dolgozni rajta, és hogyan keletkezett?

- Igazából nincs nagy történet a keletkezése körül, csupán összegeztem néhány bennem érlelődött gondolatot. Az, hogy megjelenhetett és nem a fiókomban kötött ki, csupán puszta szerencse. Egyik szerkesztőm pillantott bele, amikor vendégül láttam tavaly ősszel. A nyersiratot lapozgatva elkérte és pár héttel utána kérdezte, hogy nincs-e kedvem megjelentetni az írást. Onnantól mentek a dolgok maguktól...

- Értem. A műveidben sokszor tetten érhető a játékos viszonyod a betűkkel és szavakkal. Mit gondolsz, ennek tudható be a népszerűséged mindmáig?

- Hát nézd. Mindenkiben megvan az örök gyerek, úgy gondolom. Én magamat úgy képzelem legtöbbször, mint aki gyERmek maradt egy olyan burokban, ahol hangok, képek, foglalják el a teret. Én csupán egy ifjonc vagyok, aki e gondolati térben játszik ugrál, összekapcsol, betűket vet és hangokat csereberél. Az ilyen önkéntelen játék definiálja a mai napig is a költői anyanyelvem, avagy mondandóm mikéntjét.

- Azoknak, akik még nem olvasták az Égkarcokat, feltétlenül föl kell hívjam a figyelmét, hogy ez a mostani nem az a szokásos "Dara"-mű, hanem egy stiláris megújulás terméke. Jól látom, Ernő?

- Én úgy igyekszem felfogni, hogy a stílus engem választ ki. Köze lehet a tavalyi szentföldi utazásomhoz, illetve Pándzsábban töltött napjaimhoz.

-Indiában?

- Igen.

- Szép lehetett.

- Persze. Úgy érzem, hogy egy egész kötetnyire való élménnyel lettem gazdagabb. Mivel egyedül indultam neki az útnak, a magányt társamul választva feltöltődés és élményszerzés céljából, sokkal több időm volt MEditálni a befogadottakon.

- Ezt felfoghatjuk egyfajta belső útnak, amolyan El Caminónak?

- Persze, ez is hozzátartozik, de utazásom során inkább új sorsok és kialakulásuk körülményeire voltam kíváncsi elsősorban. Roppant érdekes dolgokkal találkoztam ott...

- A műveid és jellemed kapcsolata ezek szerint igen személyesnek tűnik.

- Érdekes, hogy ezt mondod. Valóban, közhelyszámba megy, hogy az író magát írja a műveibe és az olvasó meg TOvábbírja magában a művet. Valójában esetemben csak önnön valójában igaz ez a fajta levetítése az írói énemnek. Bár hozzá kell tennem, hogy egy-egy dráma megírásakor valójában a külvilág kerül a színpadok vásznára.

- Első versesköteted még 1967-ben jelent meg Üvöltő némaság címmel, pedig akkor még csak 13 éves voltál. Korai kezdés ez vagy már egy érett elme vallomásai soraid?

- Sosincs elég korán. Úgy gondolom. Ha az emberből kifAkadnak érzései, bánatai, örömei, akkor miért ne vesse papírra azokat? Az én esetemben valóban korainak tűnik ez a, ez a... kitörés, ha úgy tetszik, de véleményem szerint a kor nem lehet gátja az ilyen kifejezési erőnek.

- Azóta számos műdarabod, köteted és regényed jelent meg. Azoknak az olvasóknak, akik még nem találkoztak veled a könyvek lapjain, melyik műved ajánlod az első ismerkedésre?

- Inkább visszakérdeznék, Kriszta! Te melyiket ajánlanád?

- Hát..elsőre rólad mindig a kései Sivatagi fecskevonulás trilógiád jut eszembe. Azt hiszem, abból nagyjából összefoglalható prózád lényege.

- Talán igazad lehet...

- Versesköteteid közül pedig a Puha koppanás, ami elsőként eszembe jut. Úgy gondolom, hogy ezekből lehet meríteni elsőként a Dara-életmű megismeréséhez.

- Erre nem is gondoltam.

- De térjünk most egy kicsit a közlejövőben megjelenő új színdarabodra, a Kacaj havára. Erről mit tudsz elmesélni?

- Még elégge a kezdetén tartok...

- Mégis, mennyire?

- Hát, annyi még félkész szövegtest gomolyog bennem a témával kapcsolatosan, hogy amíg ezek képlékenyek, aligha lesz holnapra kész. Viccet félretéve, a határidőre kész lesz, természetesen.

- Mikorra van ez datálva?

- Jövő szeptember, ha minden igaz.

- Melyik társulattal képzelted el az előadásokat?

- Elsősorban a Gipsz-körrel szeretnék dolgozni, Fejér-Hollóss Laci rendezésében. Remek előadások kerülnek ki a keze alól, a Komornyikok darabom már több, mint századik előadásánál tart náluk.

- Fantasztikus teljesítmény. Mivel közeledünk a reklámhoz és a közlekedési hírekhez, egy utolsó kérdést hadd engedjek még meg: hogyan látod a mai fiatal író- és költőgeneráció munkáját, mit érzel a jelenlétükből? Sokan fordulnak hozzád véleményért?

- Én sokféle értelemben önszerkesztő író vagyok, tehát nagy elvárásokat támasztok saját írásommal szemben. Szerencsére annyira nem veszem ezt a szerepet komolyan, mint vezéríró. Ellenben sok elsőkötetes fiatal fordul hozzám véleményért. Sokszor sikerül egy-egy fiatalemberrel és hölggyel komoly találkozásra sort keríteni. Egészen kiváló teljesítmények fül- és szemtanúja vagyok ilyenkor.

- Hogy zajlik egy ilyen "találkozás"?

- Ilyenkor elővesszük úgymond a metaforikus radírjainkat és a végén megszövegezzük a változatni valókat, úgymond.

- És hogy látod az ő irodalmukat?

- Roppantul merész és izgalmas szöveggel érkeznek, valamint temérdek remekbeszabott lírákkal ismerkedni.

- Mégis kit emelnél ki, így hirtelen?

- Ööö... igazából nem szeretnék kivételezni, meg nem is ismerem az összes feltörekvő ígéretet, de ha most meg kéne neveznem valakiket, akkor nagyon erős fogalmi és hatásrendszerrel találkozni például Esterburger Kornélnál, versek terén pedig egészen kiválóak Göőz Sára munkái.

- A maradék időnkben zenélünk, az interjú ismétlését ma este fél 11-től újra hallhatják, valamint megtalálható honlapunk archívumában. Darázsy-Zalán Ernő, köszönöm, hogy itt voltál velünk.

- Köszönöm, kérlek.